Július 3-án, Szent Tamás apostol ünnepén, Schönberger Jenő püspök Daly Attilát pappá, Tempfli Mátét pedig diakónussá szentelte. A főpásztor ugyancsak szerpappá szentelte a neokatekumenális közösség két tagját, a romani Bîndăroi Alexandru Irimiát és a barcelonai Perez Gutierrez Pablót.
A szentmise elején a szatmári püspök emlékeztette a híveket, hogy elsőszombat lévén kérjék a boldogságos Szűzanya közbenjárását a szentelendőkért, valamint papi és szerzetesi hivatásokért. Felidézte továbbá, hogy napra pontosan 10 évvel ezelőtt avatta boldoggá Scheffler János vértanú püspököt XVI. Benedek pápa megbízottja, Angelo Amato bíboros.
A jelöltek bemutatása után a főpásztor homíliájában hangsúlyozta, hogy mindegyiküket érett megfontolás után szentelik fel az áldozópapi és szerpapi szolgálatra, hogy Krisztusnak mint tanítónak, papnak és pásztornak szolgáljanak. Papnak lenni öröm, de ugyanakkor kihívásokkal teljes út, melyhez Krisztus adhat erőt. Fontos, hogy a lelkipásztorok kellő időt szakítsanak a szentségimádásra, a Jézussal való találkozásra.
A papi hivatásban a lelkipásztori és missziós útkeresést közösségben, alázatosan és testvéries magatartással kell végezni. Ez a testvériség adja az egyházi rend szentségének szépségét és az összetartozás élményét. „A felszentelés a küldetésért van” – idézte Szent II. János Pál pápát Schönberger Jenő püspök. Minden egyes pap küldetése, hogy megtört kenyérré váljon a világ életéért, Krisztus szeretetével szolgálva, aki a legvégsőkig szeretett minket.
A Mindenszentek litániájának elimádkozását követően a püspök szerpappá szentelte Tempfli Mátét, Bîndăroi Alexandru Irimiát és Perez Gutierrez Pablót. A felszentelt diakónusok felöltötték magukra a (szerpapi módon viselt) stólát és dalmatikát, majd a főpásztortól átvették az evangéliumos könyvet, jelezvén, hogy a szentelésben hatalmat kaptak Isten igéjének hirdetésére.
A diakónusszentelés után a püspök áldozópappá szentelte Daly Attilát, majd krizmával megkente a kezét, emlékeztetve az Írás szavára: „Az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.” (vö. Iz 61,1) Ezután az áldozati adományok átadása következett. Az újonnan felszentelt pap kezével érintette az ostyát és a kelyhet a borral, annak jelenként, hogy a papszentelésben hatalmat kapott arra, hogy a szentmiseáldozatot bemutassa.
Végül a püspök és a papság békecsókkal köszöntötte az újonnan felszentelteket, a szentelési szertartást követően a felajánlással folytatódott a szentmise, ahol Daly Attila már együtt misézett a püspökkel.
Az ünnepélyes szentmise végén Schönberger Jenő püspök köszönetét fejezte ki a felszentelt pap és diakónus testvérek szüleinek, hogy felnevelték és az egyház szolgálatára elengedték gyermekeiket. Köszönetet mondott továbbá a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet nevelőinek és tanárainak, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pasztorális Teológiai Kar tanárainak, a Redemptoris Mater szeminárium elöljáróinak, a katekétáknak, a Luganói Egyetem tanárainak, a plébánosoknak és az imádkozóknak, akik kitartóan kérik az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába, valamint a most fölszentelt testvéreknek, akik elfogadták a hivatás kegyelmét, de mindenekelőtt Istennek, aki a hivatást adja.
