Az egyházmegyei búcsút huszonkettedik alkalommal ünnepelhették a hívek a szatmárnémeti székesegyház előtti téren, ahol a túrterebesi születésű Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök volt a szónok és az ünnepi szentmise főcelebránsa is egyben.
A szentmise elején Schönberger Jenő püspök köszöntötte az ünnep szónokát, akit 2007-ben XVI. Benedek pápa centuriai címzetes püspökké nevezett ki, valamint akit 50 évvel ezelőtt szentelt pappá Isten szolgája Márton Áron püspök Gyulafehérváron.
Cserháti püspök a bevezető gondolatát egy ószövetségi képpel kezdte: „Mózes egy kőszikla előtt gyűjtötte össze a választott népet a pusztában és vizet fakasztott a kősziklából. Ma Krisztus Urunk Szatmár főterén gyűjtötte egybe a város és az egész egyházmegye híveit, hogy az Eucharisztia tiszta forrása felüdítse minden jóakaratú és igazságra szomjazó ember lelkét” – vont párhuzamot a szónok, majd felszólította a híveket, hogy ajánlják magukat, rokonaikat, egyházmegyéjüket és városukat Jézus szentséges szívének szeretetébe. Jézus szíve tiszteletével kapcsolatban Karl Rahner teológust idézve kiemelte, hogy az egyház sohasem mondhat le arról, hogy hirdesse és tanúsítsa Isten emberszerető, végtelen jóságát, amely már Jézus Krisztus tanításában, működésében megtapasztalható valósággá vált az emberek számára.
Ezen az ünnepen a szentmise evangéliuma a hívők elé tárja azt a jelenetet, amikor a keresztre szegezett Jézus szívét a katona lándzsával átdöfte, melyből vér és víz folyt ki. Szent János evangélista rámutat, hogy a Jézus oldalából kifolyó vér és víz túlmutat a földi elemek természetes tulajdonságán. A vér mint az élet éltető eleme, az élet kenyere, az Eucharisztia; a víz pedig mint a keresztség vize, az újjászületés fürdője, amelyben a kereszteléskor megmártózva minden keresztény újjászületik a vízből és Szentlélekből. Ennek a keresztségnek a vize által válik a hívő ember az egyház tagjává és létrejön Isten újszövetségi népe, amely éppen a megváltó Istenhez fűződő viszonyában, a Lélek erejétől válik élővé és lesz Krisztus egyházává.
„Jézus szíve számunkra az Isten szeretetének teljességét és az üdvösség forrását jelenti. és így örömmel merítünk vizet az üdvösség forrásából, örömmel fogyasztjuk az élet kenyerét, hogy Jézus Krisztus nyomában haladva, hozzá hasonulva és mindenben megtartva az Atya akaratát, szívvel-lélekkel szenteljük magunkat Isten megdicsőítésének és a felebarát szolgálatának.” Krisztus szeretete sürget: a szeretetet elfogadásra és viszontszeretetre késztet, mondta a homíliájában Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, a szatmári egyházmegyei búcsú szónoka.
A szentmise végén sor került a hagyományos eucharisztikus körmentere, majd visszaérve az oltárhoz a hívek közösen elimádkozták a Jézus Szíve-litániát, Cserháti Ferenc püspök felolvasott imájához csatlakozva megújították felajánlásukat Jézus szentséges szívének. A körmenetet követően dr. Cserháti Ferenc püspök aranymisés áldásban részesítette a jelenlévőket.
