A június 4-én a pápa jóváhagyásával közzétett levélben a müncheni bíboros érsek kifejtette annak az okát, miért mondott le megbízatásáról: „személyes és adminisztratív hibákat követtünk el a német katolikus egyház pedofilügyeinek a kezelésében”. Június 10-én a Szentszék közzétette Ferenc pápa spanyol nyelvű válaszlevelét Marx bíborosnak, melyben megköszönte a bíboros bátorságát, s hangsúlyozta: a válság személyes és közösségi felvállalása az egyetlen gyümölcsöző út ma az egyházban. Levelében arra kérte Marx bíborost, folytassa munkáját münchen–freisingi érsekként.
A müncheni érsek levelét Ferenc pápának írta és neki küldte el május 21-én, bejelentve ebben a szándékát, hogy lemond a münchen-freisingi érseki hivataláról. A müncheni érsekség a szentatyának küldött levelet feltette a főegyházmegye hivatalos honlapjára, a következő magyarázattal: „Ferenc pápa értesítette Marx bíborost, hogy közzé lehet tenni a neki írt levelet, és hogy a bíboros tovább folytathatja püspöki szolgálatát mindaddig, amíg nem születik döntés a kérdésben.”
A levélben Marx bíboros – aki 2020-ig a német püspöki konferencia elnöke volt – a jelenlegi németországi egyházi helyzet elemzéséből indul ki és megállapítja, hogy „a német egyház mostani válsághelyzetét a mi személyes tévedésünk, a mi bűnünk okozta”. „Úgy tűnik – és ez az én benyomásom –, hogy most egy holtpontra jutottunk, de ami fordulóponttá válhat az én személyes húsvéti reményem szerint.”
A bíboros már egy éve latolgatja lemondása benyújtását: „Az elmúlt hónapokban, imádság közben, ismételten végiggondoltam lemondásom lehetőségét a lelkek megkülönböztetése révén arról, hogy milyen döntést hozzak. Valójában arról van szó, hogy magamra vállaljam a közös felelősséget az utóbbi évtizedekben az egyház képviselői részéről elkövetett szexuális visszaélések okozta katasztrófa miatt.” Marx bíboros az elmúlt hónapokban felkérte a Westpfahl Spilker Wastl intézetet – mely korábban a kölni egyházmegye visszaélésügyeinek a felmérését végezte –, hogy készítsen jelentést a münchen-freisingi érsekség jelenlegi helyzetéről, azt remélve, hogy érdek- és befolyásmentes tanulmány készül. Marx bíboros az elmúlt évben a Spes et Salus – Remény és Üdvösség nevű közhasznú Alapítványt hozta létre azzal a megbízatással, hogy segítse a szexuális visszaélések áldozatainak gyógyulását és kiengesztelődését. A bíboros úgy döntött, hogy saját magánörökségének nagyobbik részét az Alapítványnak adományozza.
Marx bíboros szerint két szempontot nem szabad szem elől téveszteni, melyek „egyfelől az embereknek tulajdonítható bűnök, másfelől pedig az intézményes tévedések, amik együttesen állítják az egyházat a változás és a reform elé”. A megoldás „fordulópontját” a bíboros egyes-egyedül a „szinodális útban” látja, mely valóban lehetővé teszi a szellemek helyes megkülönböztetését. A bíboros nagy tapasztalata jegyében fájdalommal állapítja meg, hogy „olyan mértékben csökkent a püspökök iránti bizalom az egyházi és a világi körökben, hogy valószínűleg a mélypontjára jutott”. „Hibáztunk” – szögezi le levelében Marx bíboros –, majd kifejti, hogy a „mi”-n elsősorban önmagát érti. „Szeretném megmutatni, hogy nem a megbízatás áll az első helyen, hanem az evangélium küldetése. Ez is része a lelkipásztori küldetésnek”, majd hozzáteszi, hogy „továbbra is szívesen marad pap és püspök és végez lelkipásztori szolgálatot mindig és mindenesetre, sőt még intenzívebb munkával szeretné szolgálni az egyház megújulását”.
Ferenc pápa a levelében külön kiemelte ezt a részt, és a következőt válaszolta: „Ez az én válaszom, kedves testvérem: folytasd, ahogy javaslod, de münchen–freisingi érsekként. És ha megkísért az a gondolat, hogy Rómának ez a püspöke (testvéred, aki szeret téged) nem ért meg téged, amikor megerősíti küldetésedet és nem fogadja el lemondásodat, gondolj arra, amit Péter érzett az Úr előtt, amikor a maga módján benyújtotta lemondását: »Menj el tőlem, mert bűnös vagyok«, és hallgasd meg a választ: »Legeltesd juhaimat!«”
A pápa válaszlevelében kifejezte egyetértését: „Egyetértek veled abban, hogy katasztrófának nevezed a szexuális visszaélések szomorú történetét és azt, ahogyan az Egyház egészen a közelmúltig kezelte. Az, hogy tudatosítjuk, milyen képmutatóan éljük meg hitünket, már kegyelem, az első lépés, amit meg kell tennünk. Vállalnunk kell a felelősséget a történelmért, mind személyesen, mind közösségileg. Nem maradhatunk közömbösek ezzel a bűncselekménnyel szemben. A felvállalás azt jelenti, hogy válságba kerülünk. (…)
Nemegyszer mondtunk már „mea culpa”-t a múlt sok történelmi hibája miatt, még ha személyesen nem is vettünk részt az adott történelmi helyzetben. Ma is ezt a magatartást kell tanúsítanunk. Reformot kell végrehajtanunk, mely – ebben az esetben – nem szavakat, hanem bátor magatartásformákat jelent: válságba kerülést, a valóság felvállalását, bármi legyen is ennek a következménye.
És minden reform önmagunkkal kezdődik. Az Egyház reformját olyan férfiak és nők hajtották végre, akik nem féltek válságba kerülni, és hagyták, hogy az Úr megreformálja őket.”
Forrás: Vértesaljai László SJ, Vatican News; Tőzsér Endre, Magyar Kurír
