Június 4-én, pénteken ballagtak a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Líceum végzős osztályai. Huszonegy nyolcadikos diáknak és huszonnyolc tizenkettedikesnek szólt utoljára az iskola csengője ezen a napon.
Az ünnepséget a Keresztelő Szent János-templomban szentmisével kezdték, amelyben azért imádkoztak, hogy az iskola falai közül kilépő diákok az itt tanultakat haszonnal kamatoztassák, Istent és az embereket önzetlenül szeressék, és ezáltal tartalmas életutat járjanak be. A szentmise végén a búcsúzó diákok a legkisebb rákóczisok virágot lengető, tapsoló sorfala között vonultak ki a templomból. Az ünnepség az iskola udvarán folytatódott.
A ballagás napja a búcsú napja, de ez a nap mégsem csak a búcsúzásról szól. Visszatekintés, hálaadás, a sikerek megünneplése is ez a nap, ugyanakkor mérföldkő is: egy új életszakasz kezdete. “Ezért most nem búcsúzom, hanem csak gratulálok ehhez az állomáshoz, amikor együtt ünnepelhetjük valaminek a végét. (…) S ne feledjétek: lesznek újabb napok, lesznek újabb feladatok. Amelyek választás elé állítanak titeket. Választanotok kell majd, nagyon sokszor, hogy vállaljátok-e a feladatokat. S kívánom, hogy mindegyik vállalt feladat végén megelégedetten fogadjátok az ezért járó egy dénárt “ – mondta Tamási Zsolt igazgató.
A ballagókat az Erdélyi Római Katolikus Státus nevében Vízi Zakariás plébános köszöntötte, majd Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere szólt az egybegyűltekhez. Novák Zoltán szenátor, aki nemcsak szeretettel jön el az iskola ünnepélyeire, hanem minden alkalommal egy könyvet is hoz ajándékba, ezúttal a történelem terén jeleskedő Boldizsár Levente-Sándor tizenkettedikes diáknak adta át a jutalomkönyvet.
A 101 évvel ezelőtti trianoni esemény emléke többször visszaköszönt a nap során. Kovács Mihály Levente, a Maros megyei tanács alelnöke az iskola létét a nemzeti összetartozás pozitív, reményt adó példájaként hozta fel: “együvé tartozásunkat mi sem bizonyítja jobban, mint ennek az iskolának a léte, amelynek megmaradása a szülők, diákok, tanárok, egyház és az érdekképviselet összefogásának eredménye.”
A remény hatotta át a búcsúzó, tizenkettedikes Fazakas Boróka Blanka beszédét, valamint Kusztos László István osztályfőnök útravalónak szánt szavait is. A nyolcadikosok osztályfőnöke, Mózer Brigitta Szent Patrik áldásával búcsúztatta osztályát:
Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.
Ámen.
Az ittmaradó diákok részéről Porkoláb Xénia diáktanács-elnök, valamint Molnár Balázs hetedikes tanuló búcsúztatta a ballagó diáktársakat.
A végzős diákok díjazása után a tizenkettedikesek ünnepélyesen átadták az iskola zászlóját a fiatalabbaknak, majd Balla Imre iskolalelkész Isten kegyelmét kérve áldással indította el további útjukon a végzős diákokat.
Molnár Izabella
