A járványhelyzet, a különböző mértékű be- és elzártság egyeseket a saját dolgaikba való zárkózásra indított, másokat még jobban rákapcsolta a különféle virtuális, online csatornákra, hírforrásokra.
Ez jó esetben a megosztott információ még gondosabb szűrésére, ellenőrzésére, a még felelősebb kommunikációra indíthatott volna. Indított is, egyeseket. Mások frusztráltságuknak utat engedve a legkülönfélébb témákhoz írták oda korántsem informált véleményüket, sajnos indulataiknak is szabad teret engedve, ahogyan szemtől szembe kevéssé tették volna. Minderről már sok szó esett.
Most a hivatásos kommunikátorok felelős magatartásáról gondolkodtam el a csíksomlyói pünkösdszombati búcsú előkészületei során. Tavaly a járvány kirobbanásakor nehéz helyzetbe kerültek a szervezők: ha nem tartják és tartatják be a szabályokat, ujjal lehet mutogatni: lám, a katolikusok, lám, a magyarok megint morognak valamiért, folyton kilógnak a sorból, nem lehet számítani rájuk… Ha viszont az előírásokat betartják, rögtön kész a sommás ítélet: pont a szervezők nem akarják rendes körülmények közt megtartani, pont ők akadályozzák a búcsút… Ha ez a kommentelők sűrű hadában felcsendülő „ellenszólam”, akkor is kellemetlen, de amikor ez az újságírói szakmát gyakorlók által híradásaikban leírt mondat, már komolyabb problémákat rejt. Természetesen lehet egy újságírónak véleménye, világnézete, szimpatikus témái – ám ha a nyilvánosságot arra használja, hogy az objektivitásra még csak nem is törekedve indulati szinten „hangol” tömegeket, az mind a szakmai etika határait feszegeti, mind a közösségi felelősség ellen való cselekedet. Mindez az idei csíksomlyói búcsú szervezésének kulisszái mögé tekintve is eszembe jutott, és azért is, mert most ünnepelte-ünnepli egyházunk a társadalmi kommunikáció világnapját, amelynek témája: Jöjj és láss… A pápa e bibliai, jézusi mondással arra szólít fel, hogy mielőtt véleményünket kialakítanánk, menjünk el és nézzük is meg, amiről mégoly sommás véleményünket éppen kimondanánk. Arra is figyelmeztet: a „copy-paste” mint lap- és hírszerkesztői attitűd nagyon hibás, de téves a társadalmi és társasági életben is. Más helyzetleírását ellenőrzés és kritika nélkül átvenni a közember esetében butaság, szakmai közegben hiba.
Jöjj, és nézd meg körülményeimet, ismerd meg cselekedetem okait, lásd, hol hajtom álomra a fejem, mit eszem, mibe öltözöm, kik vesznek körül – azután alkoss véleményt rólam és csak mindezek után tedd azt közzé, oszd meg másokkal.
