A Szatmár megyei Csedreg görögkatolikus hívei számára kiemelkedő ünnep Urunk mennybemenetele, áldozócsütörtök, mivel a település görögkatolikus ősei Üdvözítőnk oltalmába ajánlva szentelték fel az 1905 és 1907 között közös erejükkel épített templomukat. A búcsú az idei évben kiegészül több tartalommal is, mivel megemlékeznek arról, hogy a csedregi görögkatolikus közösség 1920-ban filiából önálló egyházközséggé vált, a templom pedig 1921-ben nyerte el mai formáját, kiegészült toronnyal, amelybe a kisgejőczi származású Egry Ferenc harangöntő mester által készített harangokat is elhelyezték. A rendkívüli eseményre Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus megyés püspök és Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyés püspök is meghívást kapott. A hívek a búcsú előtt parakliszt és máriapócsi kilencedet imádkoznak, Simon István atya vezetésével pedig háromnapos lelkigyakorlaton is részt vesznek az Istenszülő tiszteletére, ezzel készülve az ünnepre.
Az idei ünnep mottójaként a zsoltáros következő szavait idézhetnénk: „Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 90,1). Valóban, a helyi közösségnek folyamatosan menedéke volt Isten. Isten segítségével szabadult meg a falu lakossága az 1920-as spanyolnátha-járványtól, élte túl a két világháború viharos időszakait; számos viszontagság, számos nehézség leküzdése során hívta segítségül az Úr nevét a közösség. Az Istenbe vetett hit lángja soha nem szűnt meg égni a hívő emberek szívében, mely hívek egykor közös erővel azon fáradoztak, hogy az egyházi élet szüntelenül aktív legyen, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy Istennek méltó hajlékot emeljenek. A kőtemplom megépítése nagy mérföldkőnek számított a csedregiek körében, emellett folyamatos cél volt annak fenntartása, az örökség megőrzése. Az egyházközség életében mindig jelen voltak olyan családok, sőt Amerikába kivándorolt, külföldön munkát vállaló hívek is, akik nem feledkeztek meg közösségükről, állandóan támogatták az egyházat, liturgikus kellékeket vásároltak, adományoztak, felékesítették a templomot egy-egy ünnep közeledtével virágokkal, szolgálatot vállaltak, tovább őrizve mindazt, amit a felmenőktől kaptak. Az idei búcsú a templom elkészülésének emlékezete, de egyben az örökség megmaradásának, továbbhagyományozódásának, az ősi hit életben tartásának ünnepe is.
Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus megyés püspök
Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus megyés püspök
A templom elkészülésének centenáriumi ünnepsége már elegendő okot ad az ünneplésre, viszont emellett a máriapócsi csodatevő Istenszülő-ikon festett másolatának megáldása is részét képezi az idei búcsú szertartásának. A Máriapócson történt csodák folyamatosan hatással voltak a helyi közösség életére, és napjainkban is vonzerővel hatnak az oda zarándokoló hívekre. Az ikon megáldásának fontos és aktuális üzenete van, különösen a jelenlegi járványhelyzetben. Máriapócsot soha nem lankadó buzgalommal látogatták a csedregi hívek, az idők folyamán gyalogos zarándoklatokat szerveztek a Szűzanyához, az egykori zarándoklatok hagyománya napjainkban is élő.
Az országhatárok a jelenlegi helyzetben elválasztják a híveket attól, hogy elzarándokoljanak Pócsra, viszont ebben az évben az Istenszülő jön el a közösségbe, meglátogatja gyermekeit, jelenlétével megáldja a közösséget. A máriapócsi csodatevő ikont szemlélve megfigyelhetjük, hogy Mária Szent Fiára mutat, hogy őt kövessük, őt hallgassuk, belőle merítsünk erőt, általa töltekezzünk minden időben. Az ikon másolata megteremti a csedregiek körében azt a légkört és hangulatot, amelyet Máriapócson tapasztalhattak, a Szűzanya nemcsak eljön, hanem itt is marad.
A megszentelendő máriapócsi ikonmásolat
A csedregi görögkatolikus templomban elhelyezett máriapócsi csodatevő ikon másolatát Zolcsák Miklós atya festette 2019-ben és Kardos Margareta Marika adományozta a templom javára, Isten dicsőségére, a Szűzanya tiszteletére, sok kegyelem elnyerésének szándékára és köszönetképpen az eddig kapott kegyelmekért. Családja szüntelen buzgalommal, példaértékű áldozatkészséggel támogatta az egyházat, a nagyszüleitől örökölt példát pedig ő maga is tovább szeretné hagyományozni, tovább szeretné adni, eljuttatva az evangélium örömhírét a környezetében élőknek. Életének mottóját II. János Pál pápa fiatalokhoz szóló szavai alkotják: „Nem annak van itt az ideje, hogy szégyelljük az evangéliumot. Annak van itt az ideje, hogy a háztetőkről hirdessétek.” Különösen nagy szükség van a fiatalok evangelizációs tevékenységére, a fiatalok egyházban betöltött szerepére, amit a szent pápa szavai kitűnően kifejeznek. Az ikonnak méltó helyet készítettek, a faragott oltár Suhani János asztalos-, faragómester keze munkáját dicséri. Az oltáron elhelyezett ikon a templom jobb oldali mellékhajójában kapott helyet.
Az áldozócsütörtöki búcsúra sok szeretettel várnak minden kedves zarándokot, a kedves híveket, hogy egy szívvel és lélekkel imádkozhassanak a megdicsőült Krisztushoz és az Istenszülő Szűz Máriához.
***
Csedreg görögkatolikus lakosságának története több évszázados múltra tekinthet vissza. A település a történelem alakulása során felekezeti szempontból több változáson ment át. Az először 1319-ben Chudrug néven említett faluban a 16. századtól a református felekezet dominált Drágffy János és Méliusz Juhász Péter tevékenységének köszönhetően, majd a Perényiek jóvoltából a 18. században rekatolizált a település lakossága.
A görögkatolikus felekezet megjelenése a 18. századtól kezdődött. 1717-ben a krími tatárok betörése következtében elnéptelenedett a falu. Birtokosa, Perényi Gábor az északabbra élő ruszinok betelepítését vélte lehetséges megoldásnak. A betelepített ruszinok az ortodox vallást hozták magukkal, de mivel a földesúr, Perényi Gábor és felesége, Pethő Mária katolikusok voltak, ezért a lakosság 1736-ban Rómával egyesülve katolizált, csatlakozott az ungvári unió által létrejött görögkatolikus közösséghez, megtartva a bizánci rítust, hirdetve az egységet, egyidejűleg megőrizve az ősi hagyományokat.
A ruténok nyelvileg túlsúlyra nem jutottak, a környező magyar szomszédság nyelvét fokozatosan átvették, a lakosság teljesen elmagyarosodott, ma már csak a családnevek őrzik a ruszin gyökereket. A 19. század második évtizedében a magyar anyanyelvű keleti szertartás jelentős előnyre tett szert és felváltotta az ószláv nyelvű liturgiát.
Csedregben a 19. század végére a már erős magyar identitással rendelkező görögkatolikus közösség néhány tagja név szerint csatlakozott a Görög Szertartású Katholikus Magyarok Bizottságához, melynek célja egy magyar görögkatolikus püspökség, egyházmegye felállításának kérése a pápától és a liturgikus magyar nyelv engedélyeztetése volt. 1900. március 6. és 9. között ötszáz magyar görögkatolikus utazott együtt Rómába XIII. Leó pápához. Az 1900-as Rómába zarándokoló küldöttségben csedregi görögkatolikus hívek is részt vettek, név szerint Oláh Mihály és Burja Sándor gazdák. A hívek fáradságos eredményeként létrejött a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912. június 8-án, mely egyházmegyének Csedreg is részévé vált.
A templom ikonosztázionja
A helyi magyar görögkatolikus identitás egyre erősödött a századok folyamán, így a 20. század elején megnövekedett az igény arra is, hogy a település valószínűleg a 16. században épült fatemplomát maradandó, időtálló kőtemplomra cseréljék. A kőtemplom 1905 és 1907 között épült fel, majd 1931–1932-ben festette ki Tóth Gyula templomfestő. A görögkatolikus egyházművészetre a századfordulón a nyugatias vonások voltak jellemzők, a csedregi kőtemplom freskói is a nyugatias egyházművészet jegyeit viselik magukon, ami a századfordulón jellemző volt a ruszin, erdélyi vagy ungvári görögkatolikusokra is. A templom egyik legértékesebb kincse 18–19. századi ikonosztázionja (szentképfala), ami feltételezések szerint az egykori fatemplomból került át az új kőtemplomba néhány kép kicserélésével. Eredetét Ungvár környékéhez kötik. A színek, az aranyozott hátterek, a díszítés erős hasonlóságokat mutat az ungvári székesegyház ikonosztázionjával és a magyarkomjáti ikonosztázionnal is.
A templom
Csedreg 1912-ben vált a Hajdúdorogi Egyházmegye részévé, mindaddig a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéhez tartozott, majd később a már említett 1912-ben megalakult Hajdúdorogi Egyházmegye része lett. Önálló parókiává később, 1920-ban, 101 évvel ezelőtt vált, előtte Kökényesd filiája volt. A csedregi görögkatolikus anyakönyveket 1919-től kezdik külön vezetni, mindaddig az anyakönyvi adatokat a 18. századtól kezdve Kökényesden vezették a kökényesdi hívek adataival együtt.
A csedregi egyházközség életében a trianoni események jelentős változásokat hoztak, mivel az egyházközségnek le kellett szakadnia a Hajdúdorogi Egyházmegyéről az országhatárok megváltozása miatt. A Hajdúdorogi Egyházmegyéből a Romániához került 75 parókia számára a Siret-i Apostoli kormányzóságot hozták létre, majd ezeket az 1927-ben létrejött Máramarosi Görögkatolikus Püspökséghez csatolták. Az 1940–1944 közötti időszakban, a magyar állami közigazgatás idején is megmaradt ez a felépítés.
Mellékoltár 
Urunk mennybemenetele ikon
Az államszocializmus időszakában a Máramarosi Püspökséghez tartozó Csedreg, a Romániához került magyar ajkú görögkatolikus parókiákkal magyar nyelvű ortodoxokká vált. E nehéz időszakban a csedregi görögkatolikusok bár hivatalosan ortodoxok voltak, de identitásuk nem változott, szívükben mindvégig görögkatolikusok maradtak.
A rendszerváltás után a csedregi hívek hivatalosan is visszatérhettek a görögkatolikus egyházhoz, a szabad vallásgyakorlás, valamint az országhatárok megnyitása azt eredményezte, hogy egyre intenzívebb kapcsolatokat alakíthassanak ki a szomszédos görögkatolikus testvérekkel, egyházközségekkel, a magyarországi püspököket is meghívhassák a búcsúkra, illetve a csedregi hívek is átmehessenek a magyarországi hívekkel közösen – az összetartozást szimbolizálva – imádkozni.
A csedregi parókia jelenleg a Máramarosi Görögkatolikus Egyházmegyéhez tartozik, mely Románia észak-északnyugati részének mind a magyar, mind a román és mind a csekély számú ukrán ajkú görögkatolikusait összefogja. Az egyházmegyén belül Csedreg a Ciszkárpátiai (Kárpátaljai) Esperesi Kerület parókiája a többi Szatmár megyei magyar ajkú görögkatolikus parókiákkal együttvéve.
Szmutku Melinda
