Ünnepekkel tűzdelt idén május első hétvégéje. Május elseje a munka ünnepe, amit számos országban munkaszüneti nappal ünnepelnek. 2021-ben ez a nap szombatra esik, így sokak szomorúságára nem jár plusz szabadnappal. Május másodika egyben május első vasárnapja, ami magyar nyelvterületen – és 2010 óta Romániában is hivatalosan – anyák napja, amikor az anyaságot ünnepeljük.
Bár első látszatra a két esemény között nincs kapcsolat, minden bizonnyal mégis számtalan anya bólogatna, hogy márpedig az anyaság munka is egyben. Mégpedig igencsak erőpróbáló, kimerítő feladat, ami sem nyolc, sem tíz, sem tizenkét órás műszak után nem jár le, hanem egész embert igényel a nap 24 órájában. Leginkább talán a kisbabát nevelő kismamák érzik át ezt, hiszen a csecsemő majdhogynem teljes mértékben tőlük függ: ők etetik, altatják, fürdetik, tisztába teszik, szórakoztatják a kislurkókat, akik kezdetben magatehetetlenül ki vannak szolgáltatva a felnőttek gondoskodásának. Ez a folyamatos odafigyelés megterhelő munka lehet az anya számára.
Május elseje azonban nemcsak a munka világi ünnepe, hanem Szent József, a munkás liturgikus emléknapja is egyházunkban. Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén. Szent József ünnepe segíthet helyretenni magunkban és egyensúlyba hozni az előbb leírtakat. Szent József, Jézus nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt, egyszerű kétkezi munkás. Nem maradt hátra tőle bölcsességek garmadája, csendesen élte életét, de hűséges és alázatos volt mindvégig, így végezte a munkáját.
Ma, amikor a munkát oly sokszor fetisizáljuk, amikor az ember elébe helyezzük azt, amikor az identitásunk szerves részévé válik a munkánk, akkor érdemes egy pillanatra Szent Józsefre tekintenünk. Tudatosítsuk, hogy a munkánk révén a teremtés művébe kapcsolódhatunk be, hogy mi magunk is alkotóerővel formálhatjuk a világunkat.
Szent József azonban nemcsak munkásember volt, hanem Jézus nevelőapja is: az evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Az apák is bekapcsolódnak abba a „munkába”, amivel az anyák is azon fáradoznak, hogy felneveljék gyermekeiket. Fontos, hogy ebben a családok megtalálják a harmóniát, hogy a munka, a karrier ne legyen a gyermeknevelés kárára, a gyermeknevelés pedig nem redukálódhat csak munkává. Szívleljük ezt meg: a szülők gyermekük nevelésével bekapcsolódnak a teremtés csodájába. Ez mindenképpen fáradságos munka, ami sok erőt igényel, de a gyümölcse Isten csodálatos alkotása: a gyermek.
