Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson a meditációról tanított. Az egész világon elterjedt gyakorlatról van szó, ugyanakkor a keresztény számára az elmélkedés azt jelenti, hogy kapcsolatba lép a transzcendenssel, Istennel.

A keresztény meditáció egyfajta szintézis-keresés, amikor a kinyilatkoztatást szemlélve megpróbáljuk azt teljesen magunkévá tenni. És miután befogadjuk Isten szavát, nem tartjuk magunkba zárva, mert a szó egy másik könyvvel kell, hogy találkozzon, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) az élet könyvének nevez. Erre törekszünk, valahányszor elmélkedünk Isten szaváról – magyarázta katekézisében a pápa.

Népszerű a meditálás az egész világon

A meditálás gyakorlata nagy figyelmet kapott az elmúlt években. Nemcsak keresztények beszélnek róla; a meditatív gyakorlat jórészt a világ összes vallásában megjelenik. A nem vallásosak körében is elterjedt szokás. Mindenkinek szüksége van a meditálásra, az elgondolkodásra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat, ez egy emberi vonás. Főként a mohó nyugati világban keresik a meditációt, mert kordában tartja a mindennapos stresszt, és az ürességet, ami mindent ural. Látjuk magunk előtt a csöndben, lehunyt szemmel összpontosító fiatalokat és időseket. Vajon mit csinálnak? Meditálnak. Ezt a jelenséget pozitívan szemlélhetjük, hiszen nem való nekünk a folytonos rohanás, nem nyomhatjuk el mindig a belső életünket. A meditálásra tehát mindenkinek szüksége van. A meditálás ahhoz hasonlít, amikor megállunk, és nagy levegőt veszünk – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa.

Transzcendens találkozás Istennel

Az is feltűnik azonban, hogy ez a szó keresztény összefüggésben sajátos jelentést ölt, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A meditálás emberi szükséglet, de keresztény értelemben ezen túlmutat: olyan dimenzió, amit nem lehet kitörölni. A kapu, melyen keresztül halad a megkeresztelt ember imája Jézus Krisztus – emlékeztetett a Szentatya. A keresztény számára a meditáció Jézus Krisztus kapuján keresztül érkezik. Az elmélkedés gyakorlatának is ezt az utat kell követnie. A keresztény, amikor imádkozik, nem önmaga teljes megvilágosítására törekszik, nem énje legmélyebb magvát keresi. Ez megengedett, de a keresztény valami másra vágyik. A keresztény imája elsősorban a Másikkal való találkozás, nagy M-mel: vagyis transzcendens találkozás Istennel.  Ha az imaélmény belső békét ad nekünk, önuralmat, vagy általa világossá válik, merre kell mennünk, akkor ezek az eredmények a kegyelem mellékhatásai, mely a Jézussal való találkozásból fakad. Meditálni tehát annyit tesz, mint találkozást keresni Jézussal, amelyben egy szentírási mondat vagy szó vezet minket.

A keresztény elmélkedés a Szentlélek útján halad

A meditáció kifejezés az idők során mást és mást jelentett. A kereszténységen belül is többféle lelki tapasztalatra vonatkoztatják. Mindazonáltal közös vonásuk is van, amit a katekizmus így magyaráz nekünk: „Az elmélkedésnek annyi módszere van, amennyi a lelki mesterek száma. A keresztény embernek akarnia kell rendszeresen elmélkedni, nehogy a magvető példabeszédéből az útszélhez, a sziklás vagy tövises talajhoz váljék hasonlóvá. A módszer azonban csak vezető; a lényeg a Szentlélekkel együtt haladni az imádság egyetlen útján, aki Jézus Krisztus.” (KEK 2707)

Vagyis útitársunk, vezetőnk a Szentlélek. Nem létezhet keresztény meditáció a Szentlélek nélkül. Ő az, aki elvezet minket a Jézus Krisztussal való találkozásra. Jézus pedig azt mondta: „Elküldöm nektek a Szentlelket. Ő majd tanít és magyaráz nektek. Tanít és magyaráz”. Az elmélkedésben is így van, a Szentlélek vezet minket előre, hogy találkozhassunk Jézus Krisztussal – folytatta beszédét a pápa.

Sok módszer van, de ne tévesszük szem elől a célt

Számos módszert ismerünk a keresztény elmélkedésre: vannak józanabb, vagy bonyolultabb módok. Van, amelyik a személy intellektusát hangsúlyozza, mások inkább az érzelmi oldalt. Valamennyi módszer fontos, és gyakorlatra méltó, amennyiben segítenek, hogy egészen megéljük a hitünket. Nemcsak az eszünkkel imádkozunk, hanem az egész ember, a teljes személy, mint ahogy nem is csak az érzelmünkkel imádkozunk. Régen úgy tartották, hogy az imádság szerve a szív, és az emberi középpontjából, a szívből kiindulva lép kapcsolatba Istennel. Emlékeznünk kell ugyanakkor arra, hogy a módszer az út, nem pedig a cél.

Az út végén ott vár minket Krisztus

Bármelyik imamódszerről is van szó, ha keresztény akar lenni, Krisztust kell követnie, hitünk lényegét – fejtette ki a pápa. A meditáló módszerek olyan utak, amelyeken végighaladva találkozhatunk Jézussal. Ha azonban megállunk az úton, és csak az utat nézzük, sosem találjuk meg Jézust. Istent gyártunk az útból, de az út eszköz, hogy elvigyen Jézushoz. A KEK ezt így pontosítja: „Az elmélkedés fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Ez az összeszedettség szükséges a meggyőződéses hitbeli elmélyüléshez, a szív megtéréséhez és a Krisztust követő akarat erősödéséhez. A keresztény imádság szívesen elmélkedik „Krisztus misztériumairól”, például a Szentírás elmélkedő olvasásában (a lectio divinában) és a rózsafüzérben. Az imádkozás e gondolkodási formája nagyon értékes, de a keresztény imádságnak többre kell törekednie: Jézus szeretetének megismerésére és a vele való egyesülésre.” (KEK 2708)

Az ima elvisz minket Jézus életének helyszíneire

Itt rejlik tehát a keresztény ima kegyelme: Krisztus nem távoli, hanem mindig kapcsolatban van velünk. Isteni-emberi személyének nincs olyan vonása, mely ne lehetne számunkra üdvösség és boldogság helye. Az imádság kegyelme által Jézus földi életének minden mozzanata jelen idejűvé válhat számunkra a Szentlélek vezetésének köszönhetően. De tudnotok kell, hogy nem lehet imádkozni a Szentlélek vezetése nélkül! Ő vezet minket! – figyelmeztetett a pápa. A Szentléleknek köszönhetően mi is ott lehetünk, a Jordán folyónál, amikor Jézus alámerül, hogy megkapja a keresztséget. Mi is odaülhetünk a kánai menyegzőn az asztalhoz, amikor Jézus odaajándékozza a legjobb bort az ifjú pár boldogságára, vagyis a Szentlelket, aki összekapcsol minket Jézus életének e misztériumaival. Jézust szemlélve ugyanis megtapasztaljuk az imaélményt, hogy jobban egyesüljünk Vele. Mi is ámulhatunk a Mester által végbe vitt ezer csodás gyógyulás láttán. Fogjuk az evangéliumot, elmélkedjük az evangélium titkain, és a Lélek segít odavezetni minket, hogy jelen legyünk.

Csak az imában találjuk meg önmagunkat

Az imában mindannyian olyanok lehetünk, mint a megtisztult leprás, a vak Bartimeus, aki visszanyeri látását, vagy Lázár, aki feltámad a sírból… Mi is meggyógyulunk az imában, mert a Szentlélek által vezetett elmélkedés, meditáció révén újraélhetjük Krisztus életének ezeket a misztériumait. Találkozhatunk Krisztussal, és a vakkal együtt mondhatjuk: „Uram, irgalmazz, kegyelmezz nekem.” – „Mit akarsz?” – „Látni, belépni a párbeszédbe”. A keresztény elmélkedés révén, a Lélek vezetésével párbeszédbe léphetünk Jézussal. Nincs az evangéliumnak olyan lapja, ahol ne volna hely számunkra. A meditálás nekünk, keresztényeknek egy mód arra, hogy találkozzunk Jézussal. És csak így találunk újra magunkra. Ezzel nem bezárkózunk, hanem elmegyünk Jézushoz, ahol kegyelme által meggyógyulunk, feltámadunk, megerősödünk. Találkozunk az üdvözítő Jézussal a Szentlélek vezetésének köszönhetően – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News