A szó és a szív, az igazság szeretete és a szeretet igazsága átjárja életemet, vallja Olasz Béla diakónus.
„Nomen est omen” — tartja a latin közmondás, melynek jelentését talán úgy tudnánk visszaadni, hogy „a név előjel”, „a név maga az ember”, más fordítás szerint „a név elárulja viselőjét”. Nos, hogy mindez mennyire igaz a Béla név viselőire, a továbbiakban kiderül. Bélának hívnak, és nevemet néhai édesapám után kaptam, a családunkban, a szűk rokonságban sem viseli más e nevet rajtam kívül. Mindenekelőtt büszkeséggel tölt el, hogy édesapám neve után neveztek el engem mint családunk legkisebb tagját (nővérem és két bátyám mellett én vagyok a legkisebb gyermek a családban). A Béla név egyesek szerint magyar, mások szerint török eredetű, jelentése: belső rész, szív, előkelő. Más vélemények szerint a Béla név a Bila személynévből, azon belül a bil igéből származik, ezt a nevet Anonymus szerint egy bolgár fejedelem viselte még Taksony fejedelem korában (Kr. u. 931-973). A Béla tehát a Bila magyarosított formája, jelentése: az élesítő szó/éles szó. Hagyományosan az Adalbert névvel szokták azonosítani.
Nevemhez hasonlóan életemet is átjárja e kettősség: a szó és a szív, az igazság szeretete és a szeretet igazsága. Mindkettő élénken él bennem. Azt hiszem, ezt bátran nevezhetjük misztériumnak. Mindig kihívás és feladat hűségesnek maradni nevemhez és annak jelentéséhez. Érdekes módon mindig is szent irigységgel tekintettem azokra, akik két keresztnévvel rendelkeznek, nagyon sokáig vágytam erre. A bérmálkozás alkalmával megadatott a lehetőség a második „néválasztásra”. Számomra a Richárd név valamiért nagyon a szívemhez közeli volt, ezért tudatosan Richárd nevezetű szenteket kerestem, tanulmányozva életrajzukat. A választás végül Chichesteri Szent Richárd püspökre esett, akinek életútja nagyon megragadott.
A 2020. december 8-án felszentelt diakónusok sorában balról az első Olasz Béla
Mindkét (kereszt- és bérma)nevem esetében püspök az égi közbenjáró: az egyik Szent Adalbert, a másik Szent Richárd. Életük számomra példaértékű, ha egy-egy tulajdonságukat kellene kiemelnem, akkor Szent Adalbert missziós lelkületét és Szent Richárd krisztusi egyszerűségét említeném.
Egy latin közmondással indítottam, egy másik közmondással zárom soraimat: „a név kötelez” – hallani sokszor, és igen, valóban kötelez. Kötelez hűségesnek lenni és maradni ahhoz, akitől kaptuk, ahhoz, aki pártfogónkul szegődik életünk vándorútján.
Olasz Béla
