Ma Csilla napját köszöntik, e kedves magyar név, bár nem egy szent neve, kedvelt lánynevünk, egyik viselőjét, a zenész Vincze Dallos Csillát kérdeztük, mit jelent e névvel élni és tevékenykedni.
A vasárnapi prédikáció után a pap ekképp búcsúzott: „Menjetek békében, küldetésetek van!” Valóban mindannyiunknak feladatokat szánt Isten. Úgy kell életpályánkon haladnunk, hogy Isten küldetését teljesítsük, alkossunk, tegyünk jót földi életünkben, jót, amely az emberiség javára válik, s amiben ugyanakkor gyönyörködik a Teremtő.
Minden Isten akaratából születik, a nevünk is. Semmi sem véletlen… Nevünk életünk részévé válik és végigsegít utunkon úgy, ahogy az angyalok észrevétlenül segítenek minket. Nevünk életünk monogramja, láthatatlan tükör, amely kivetíti személyiségünk igazi arcát.
Művészcsaládból származom: édesanyám zongoratanárnő, édesapám gordonkaművész. 1995-ben végeztem el a Sigismund Toduța Zeneiskolát Kolozsváron, tanulmányaimat a Gh. Dima Zeneakadémián folytattam, 2000-ben végeztem, és ugyanott 2008-ban mesteri fokozatot szereztem. Már a zeneakadémiai évek alatt, 1998-tól tagja lettem a kolozsvári Transilvania Filharmóniának. Emellett 2004-től koncertmestere vagyok a kincses
város Szent Mihály-temploma Szent Cecília-zenekarának, amely Potyó István karnagy vezetésével szolgálja a liturgiát, és itt játszani nagy lelki elégtétel számomra.
Még meg sem születtem, drága szüleim már keresgélték a neveket számomra. Az Attila és Csilla tetszett nekik, majd elképzelték, ha kislányuk születik, milyen édes, csilingelő, csacsogó gyermekhanggal tölti be az életüket – így lettem Csilla. Hogy miért is ezt a nevet választották nekem a szüleim, felnőttfejjel értettem meg igazán. A Csilla magyar származású név, írói alkotás a csillag szóból. Legelőször Dugonics András 1788-ban megjelent Etelka című regényében fordult elő. Közismertebb az a magyarázat, hogy Vörösmarty Mihály névalkotása, a csillag szóból a költő lefaragta a g-t. Csillogást, káprázatot, előkelőséget sugall a név, kecses zengése csilingelő, akár a patak csobogása… Örülök, hogy Csillának hívnak! Ez a név végigkísér művészi pályámon, hegedűművészként és írás közben egyaránt. Ennek illusztrálására itt egy friss, ez év januárjában írt versem, címe:
Lelkem csillagai.
Még fénylenek/az esti csillagok,/a reggel csendjébe/sarlót vág a Hold.//Mit hoz a jövő,/még nem tudom…/inkább csukott szemmel/tovább álmodom.//Képzeletem csapong/két világ között,/a jövőm ott bujdos/felhők mögött.//Tündérek karján/lépked január,/álmából ébredez/minden, amerre jár,//S mikor rám talál/majd hirtelen,/szertefoszlik majd/minden félelem…//Csak egyet szeretnék/látni a hó alatt,/egy tavalyi hóvirágot,/de benne új tavaszt,//Szép reményeket/az esti lámpásnál,/halk sóhajokat/egy drága képmásnál…//Szeretnék álmodozni/immár nyitott szemmel,/átölelni a végtelent,/míg eljön a reggel.//Szerelmes vágyaimat/versekbe pakolni,/lelkem csillagait/az égen ragyogni!…
Bérmanevem: Anna. Szeretett nagynéném, Anna volt a bérmaanyám, büszke vagyok, hogy tőle kaptam-vettem át ezt a nevet. Szent Anna a boldogságos és mindenkor szeplőtelen Szűz Mária édesanyja, mély hitével kitartóan imádkozott Istenhez, az Úr pedig megajándékozta őt a gyermekkel. Ugyanakkor Szent Anna a hajósok, bányászok, nem utolsósorban az édesanyák védőszentje! Bérmanevem spirituális támaszt nyújt nekem, hiszen Szent Anna úgy vigyáz rám, ahogy csak egy mennyei anya tud vigyázni, szeretni.
Vincze Dallos Csilla
