A csíkszeredai székhelyű Juventutti Alapítvány munkásságát szemlélve egy dolgot kívülállóként is látunk: az elmúlt tíz évet számtalan jótékonysági akció és olyan munka tarkította, melynek során a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeké (és nem csak) volt a főszerep. Emellett sok olyan ügyet is felkarolnak, ami sokunk számára kihívást jelent, nagyon sokakat érint, mint például az iskolai erőszakmegelőző programjuk. Az alapítvány évfordulója alkalmából meghirdetett Ezer tortaszelet a nélkülöző gyermekekért program apropóján kérdeztük az alapítvány elnökét, munkatársát és néhány önkéntest.
Lázár Tímeát, a Juventutti Alapítvány elnökét az alapítvány létrejöttéről, jövőbeni terveikről, s arról kérdeztük, hogyan alakult az Ezer tortaszelet… programjuk.
Erőd – iskolai erőszakmegelőző program
Hogyan jött létre az alapítvány? Mi hívta életre?
Lázár Csaba hozta létre az alapítványt tíz évvel ezelőtt, amikor egyik ismerőse segítségért fordult hozzá, azzal a problémával, hogy a kisfia beteg, és nem tudják előteremteni a további kezelések költségeit. A fejében megfogalmazódott a kérdés, hogy miért is nincs olyan alapítvány, szerv vagy szervezet, akihez ilyen és hasonló helyzetben fordulni lehetne. Ebben a pillanatban döntötte el, hogy létrehozza az akkori nevén Juventus Alapítványt, amely a gyerekek jóléte érdekében fog működni.
Sokat dolgoznak gyerekekkel, szociálisan hátrányos helyzetben lévő, szegénységben élő gyerekekkel, hogyan alakult ez? Mi motiválja a csapatot a velük való munkában?
A gyerekek jóléte ott kezdődik, hogy a gyerekek nem éheznek. Az alapítvány létrehozatala után rövidesen megfogalmazódott az a cél, hogy tegyünk az éhezés ellen, amihez az élelmiszercsomagok osztása lett a legkézenfekvőbb eszköz. Ezen kívül gyakran támogatunk hátrányos helyzetben lévő családokat vagy fedezzük a beteg gyerekek kezeléseinek költségeit, ezáltal levéve a család válláról ezt a súlyt. A motivációnk a hála, a köszönet, amiben a családtagok részesítenek, valamint a boldog gyerekarcok, amik fogadnak, és amivel búcsúznak tőlünk egy-egy akció után. Felemelő érzés tudni azt, hogy legalább ideig-óráig lesz élelem a családi asztalon.
Hogyan alakult a mostani akció, az Ezer tortaszelet a nélkülöző gyermekekért? Sikerült elérni a kitűzött összeget? Mennyire tapasztalható összefogás egy-egy akció során?
Kivétel nélkül minden akció során kijelenthetjük: rengeteg jólelkű ember vesz körül. Sok esetben 24 óra sem kell ahhoz, hogy összegyűljön a célösszeg. Amikor azt gondoljuk, már gyorsabban nem is gyűlhetne össze a pénz, meglepődünk, hogy még a betervezett időpont előtt nekiláthatunk csomagolni vagy átadni a család számára az adományt.
Szerettük volna az elmúlt tíz évet méltón megünnepelni: először is kitűztük célösszegként a 10 000 lejt (ami 1000 tortaszeletet jelent), ami rekordösszegnek számít. Az akció lejárta előtt sikeresen összegyűlt az összeg: támogattak magánszemélyek is, vállalkozók is – ezúton is nagyon köszönjük, hatalmas teljesítmény volt.
A 10 ezer lejt teljes mértékben élelmiszer vásárlására költöttük: 105 családot leptünk meg az elkészített csomagokkal még húsvét előtt, ami szintén rekordnak számít, hisz ennyi család sosem részesült még adományban egy akció keretén belül.
Milyen tervei vannak a közeljövőben a Juventutti Alapítványnak?
Rengeteg megvalósításra váró terv, elképzelés, álom van még (hisz mint említettem, rendkívül lelkes a csapat). Ahogy a helyzet is lehetővé teszi, folytatjuk az Erőd – Iskolai erőszakmegelőző programot, valamint egy applikáció fejlesztésén is dolgozunk, hasonló témában. Ezen kívül továbbra is segíteni akarunk a hátrányos helyzetű családokon, gyerekeken, dolgozunk az éhezés megfékezésén. A többi ötlet maradjon meglepetés.
Balázs Brigitta több mint öt éve a Juventutti Alapítvány munkatársa. Kérdésünkre elmondta, mi az, ami leginkább próbára teszi, s mi az, amit a leginkább szeret ebben a munkában.
Ez alatt az öt év alatt szerencsére sosem unatkoztam, mert valószínűleg akkor már nem itt lennék. Ha volt egy ötletem, vagy sok-sok ötletem, ami amellett, hogy számomra fontos volt valamiért, és az alapítvány céljaival is egyezett, azt mindig nyitottsággal kezelte a vezetőség, a kreativitásomnak bőséges és kellő tér jutott. Ez mindig adott elég erőt, lendületet ahhoz, hogy a munka lelkileg igen megterhelő részét, a beteg és rászoruló gyermekek ügyeit úgy tudjam kezelni, hogy az élettörténetek nehézségei ne teherré váljanak a vállamon, hanem inkább mozgatómotorrá. Azért szeretem nagyon ezt a munkát, mert álmom volt, hogy valami olyannal foglalkozhassak, ami nyomot hagy, amivel nyomot hagyunk, ami segít. És itt tényleg erről szólnak a mindennapjaink az alapítványnál, a segítségnyújtásról, történjen az jótékonysági akción vagy egy felkínált prevenciós programon keresztül, de a gyermekekkel töltött hasznos idő és minőségi beszélgetések, vagy a felkínált előadásaink, ötleteink, blogbejegyzéseink is, úgy gondolom, mind-mind ebbe a kategóriába tartoznak.
Számomra az alapítványnál eltöltött évek mindig egyet jelentettek a folyamatos készenléttel, változással, alkalmazkodással és reagálással. Hiszen mindig épp olyan területekre fókuszáltunk és fókuszálunk, ahol azt látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy segíteni tudunk és segítségre van szükség.
A Juventutti Alapítvány két önkéntesét kérdeztük arról, mi motiválja őket az önkéntes munkában, sok lehetőség közül miért ezt választották. Arra is kíváncsiak voltunk, számukra mi a legnehezebb és mi a legszebb a munkában, és milyen jellegű önkéntes munkát végeznek az alapítvány keretén belül.
Engem az önkénteskedés tanított meg arra, hogy milyen nagy ereje is tud lenni a belső motivációnak. Ez egy önzetlen segítségnyújtás, nem kötelesség, mint egy munkahely akár, és épp ez a belső késztetés az, ami nagyon tud vinni előre. Mindig izgatottan várom a lehetőségeket, amikor szükség van az önkéntesekre, próbálom magamból a lehető legtöbbet kihozva segíteni az alapítvány munkáját. Ebből az alapítvány munkája iránti szeretetből is ered, hogy én ezt választottam és nem mást. Nagyon hasonló szemléletmódot, értékeket képviselünk. Azokat a csoportokat célozza meg, amelyek számomra gyenge pontok, amelyek segítése mindig is prioritás volt az életemben: beteg gyerekek, nélkülöző családok, kisiskolások, akik a megalkotott programok által nem csak a kötelező és fontos tantárgyakkal gazdagodhatnak az iskolában, hanem lehetőségük nyílik többek között az önismeretre, a társas kapcsolatok fejlesztésére, konfliktuskezelésre.
Amikor bekerültem az alapítványhoz, akkor az Erőd programon belül önkénteskedtem, ahol segíthettem a foglalkozásvezetők munkáját. Amikor erre sajnos már nem volt lehetőség, akkor különböző blogbejegyzések megírásával járultam hozzá az alapítványhoz, ahol kisiskolásokat érintő, a szülők számára tanácsként szolgáló írások születtek meg. (Ladó Krisztina önkéntes)
Úgy gondolom, ez az alapítvány nagyon jó célt tűzött ki magának, hiszen beteg gyerekeket támogat. Egy gyerek nem tehet arról, hogy szegény családba született, vagy épp betegen született. Épp ez motivál, hogy olyan helyen segítsek, ahol nem lehetett megelőzni a problémát.
A nehezebbje számomra az, hogy rossz látni, néha milyen körülmények között élnek a gyerekek. Volt olyan, hogy nagyon hideg volt a házban, vagy épp heten voltak egy kicsi szobában, néha embertelen körülmények között. Ugyanakkor nemcsak a gyerekeket rossz látni így, hanem a szülőket is, nekik sem könnyű, és néha sajnos ők is betegek, így nem is nagyon tudnának változtatni a helyzetükön. (Erdély Katalin önkéntes)
A Juventutti Alapítvány munkásságáról készített teljes összeállítás a Vasárnap április 11-ei számában olvasható Jótékonysági akcióval ünnepelt a Juventutti Alapítvány; Tíz év, ezer tortaszelet (a nélkülözőkért) címmel.
