Csíkszentmiklós-Csíkborzsova egyházközségben a nagyböjti készületet a nagyhét elején misszióval szentelték meg a hívek. György Mihály-Levente helyi plébános meghívására az Obermájer Ervin posztulátor tartott elmélkedést nagyhétfőn, nagykedden, nagyszerdán vértanúink, hitvallóink életpéldájáról, életáldozatáról, valamint a bűnbánat szentségét is kiszolgáltatta.
A nagyheti misszió alapgondolata: Isten mindenkit meghívott az életszentség útjára. A posztulátor a tolmácsolni kívánt üzenetet három egymásra épülő téma köré csoportosította: az embernek nyitottá kell válnia, hogy az istenkövető életútra léphessen; a hívő kereszténynek meg kell tapasztalnia ennek az útnak az örömeit; ezeket az örömöket tartósítania kell, hogy azok megtartsák őt az életszentség útján.
Az első nap Obermájer Ervin arról beszélt, a keresztény ember mi módon puhíthatja meg a szívét, hogy Isten szentségre hívó üzenete vonzalmat ébresszen benne. „A hívőknek személyesen kell megkövesedett szívüket Isten kegyelmének vízcseppjei alá helyezni, hogy a víz finom munkával kimunkálja bennük a vágyat az életszentségre” – javasolta a posztulátor egy a Nagy Szent Poimén remete életéből kölcsönzött történetre utalva.
„A keresztény ember a Jézussal való találkozás örömeit a hét szentségben fedezheti fel, hiszen ő mindig utánunk siet, és üdvözíteni akar. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha felfedezzük a szentségek valóságok értelmét!” – hangzott el a második nap. Ebben az elmélkedésben felhívta a triduumon résztvevők figyelmét azokra a kisértésekre és az azokban rejlő veszélyekre, amelyek a szentségeket jámbor szokások szintjére akarják lealacsonyítani.
Végül a három napot záró elmélkedésében Obermájer Ervin a három teológiai erényre alapozva arra sarkallta a lelkigyakorlatozó közösséget, hogy minden viszontagság ellenére szilárdan ragaszkodjanak az életszentség útjához, amelyet oly sokan jártak előttünk, nemcsak a világegyházban, hanem a mi részegyházunkban is. Kiemelte hitvallóink és vértanúink példáját, Isten szolgája Márton Áron püspök életútját, dr. Macalik Győző titkos püspök és vértanútársai életáldozatát. „Ezek az emberek nem rettegtek, és nem latolgattak akkor, amikor az életszentségre vezető utat saját életük, szenvedéseik árán fel kellett mutatni. Istenbe való kapaszkodásuk minden viszontagság során feltétlen volt, mert szívükkel értették, tetteikkel élték, és lelkükben elraktározták az üdvösségre meghívó Istent.”
Az egyházközség két temploma mindhárom alkalomra megtelt a hívők sokaságával, a helybéliek mellett a környező falvakból is szép számmal érkeztek a húsvéti előkészület missziós alkalmaira.
