Ferenc pápa csíksomlyói látogatására több erdélyi közbirtokosság is faültetéssel készült, az elültetett facsemetékkel várták a katolikus egyház fejét, akiről köztudott, hogy a környezetvédelem elkötelezettje. Laudato si kezdetű, 2015. pünkösdjére kiadott, közös otthonunk gondozásáról szóló enciklikájában Assisi Szent Ferencre emlékeztet.
Szent Ferenc „gyönyörű himnuszával arra emlékeztetett minket, hogy közös otthonunk olyan, mint egy nővér, akivel osztozunk a létben, és olyan, mint egy szép anya, aki karjába zár minket”. Így folytatta: „Ez a nővér kiált a miatt a kár miatt, amelyet az Isten által beléje helyezett javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okozunk neki. Abban a hiszemben nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk, és fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kizsákmányoljuk. Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk. Ezért a legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely »sóhajtozik és vajúdik« (Róm 8,22). Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk (vö. Ter 2,7). Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít fel bennünket.”
Ferenc pápa a Laudato si enciklikában megköszöni, hogy vannak, “akik erélyesen küzdenek a környezeti pusztítás drámai következményeinek elhárításáért a világon élő legszegényebbek körében”. A környezeti tudatosság jegyében a Gyulafehárvári Érsekséghez tartozó metesdi (románul Meteș, németül Meteschdorf, Fehér megye), 85 hektár területen fekvő erdőben nagyhéten 5000 fát ültettek el Papp Árpád erdész irányításával, ahogyan erről az érsekség a közösségi médiafelületén hírt adott. A híradás nyomán az érsekség alkalmazásában dolgozó Papp Árpád erdészt arról kérdeztük, hogyan is zajlik az erdőkitermelés, és milyen elvek vezették a mostani faültetésben.
Forrás: a Gyulafehérvári Érsekség Facebook-oldala 
„Az erdőt egy üzemterv alapján kell kitermelni, az erdőgazdálkodás normák alapján zajlik, ezek pedig, a felelős erdőgazdálkodás elvei több évtizede megvannak, csak éppen be kell tartani őket. Minden fajfajta esetében megvan, hogy milyen korig kell hagyni, és mikor jó értékesíteni. Vannak olyan természet- és erdővédők, akik rögtön azt kérdezik: miért vágják a fákat? Az erdőgazdálkodásban is, mint a mezőgazdálkodásban, megvan a dolgok rendje: a fa eléri azt a kort, hogy ki kell termelni, és a területet újra beültetni. Olyan ez, mint a szőlő esetében: le kell szedni, különben elrothad. Az érsekség erdejében gyertyánfa volt kitermelve, ez tüzifaként hasznosítható, ilyenként értékesítettük. Szükség van az értékesítésre, mert a költségek, ha csak a terület őrzésének költségeire utalok, nem kevés, muszáj kitermelni és értékesíteni a fát. A másik dolog, amit egyes természetvédők mondanak: csak vágják, és nem ültetik. Esetünkben íme: ültetünk, tervszerűen gazdálkodunk. Van, amit ki kell termelni, és vannak fajok, amelyek esetében magától regenerálódik az erdő. A bükkerdő magától regenerálódik, nem kell ültetni.”
A metesdi erdőrészre a gyertyán helyett most hegyi juhart és tölgyfát ültettek. A most elültetett csemeték kb. húsz év alatt nőnek fel és kb. negyven év múlva válnak kitermelhetővé. Mint a mezőgazdasági munka más területein, itt is megvan az ültetés, majd az aratás vagy a szüret ideje.
Papp Árpád azt is elmondta, a terület jellegétől, a fa típusától függ, mit lehet visszaültetni, mert nem minden fajta fejlődik, ha nem alkalmas neki a talaj, például az északi oldal nedvesebb, ilyen helyre olyan fafajtát kell visszaültetni, ami bírja a nedvességet, másutt, ha száraz a talaj, oda alkalmas fajtát kell választani.
Ferenc pápával vallják az érsekség erdőinek felelősei: „a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. (…) ha a világgal való kapcsolatunkban többé nem beszélünk a testvériség és a szépség nyelvén, akkor az erőforrások uraként, fogyasztójaként vagy puszta kizsákmányolójaként fogunk viselkedni, és képtelenek leszünk határt szabni közvetlen érdekeinknek. Ha ellenben átérezzük, hogy szoros egységben vagyunk mindennel, ami létezik, a mértéktartás és a törődés magától megszületik.” ( Laudato si 11.)
