„Imádkozhatsz a városért, szeretteidért, dicsőítheted Istent, gyertyát gyújthatsz, elszakadhatsz a mindennapos stressztől, még ha csak rövid időre is” – ezekkel a szavakkal hívták be marosvásárhelyi fiatalok a járókelőket a Keresztelő Szent János-templomba március 18-án, csütörtökön.
Este fél 8-tól ifjúsági szentségimádást tartottak, amelynek keretében a templom előtt elhaladókat meghívták a templomba, hogy gyújtsanak egy gyertyát, imádkozzanak a városért vagy saját szándékukra, vagy csak töltsenek egy kis időt bent, ahogy és amennyit szeretnének. Ez a meghívás a város bármilyen nemzetiségű és vallású emberének szólt, a templomban a szentségimádás alatt a dalok is három (magyar, román és angol) nyelven szóltak.
Az eseményt előzetesen több csatornán keresztül is meghirdették, templomi hirdetések útján és a világhálón, valamint személyes meghívásokkal is.
A templomba betérők szemét a két égő gyertyasor az oltáriszentség fele irányította, a gyertyafényektől megvilágított templomban zene szólt, és a padokban csendben imádkozók közt szinte tapinthatóan érezhető volt Isten jelenléte. Az oltáriszentség előtt mindenki annyi időt töltött, amennyit jónak látott, mielőtt vagy miután a meggyújtott gyertyát elhelyezte az oltár előtt. Közben gyóntató atyák jóvoltából lehetőség volt a szentgyónás elvégzésére is.
„A Light of Night eseményről legelőször a testvéremtől hallottam. Amikor Kolozsváron volt egyetemista, többször is megrendezték ezt a programot a Mécses közösséggel – meséli Sebesi Hanna, az esemény ötletgazdája és főszervezője. – Az, hogy ezt Marosvásárhelyen is megszervezzük, egy imádság közben feltört vággyal kezdődött: Bárcsak lenne egy Light of Night Vásárhelyen is! Amikor megosztottam ezt a vágyamat a közösségemben, sok fiatal reagált rá lelkesen. Kis idő múlva kialakult egy kis csoport, amellyel belekezdtünk az esemény megszervezésébe (Tóducz Endre, Bereczki Szilárd, Zsombori Kinga, Giliga Orsolya, Gergen Andrea, Trinfa Csongor és én). Idővel bővült a csoportunk, mindenki a vállalt munkájához még szerzett segítségeket, így a végén már egy szép, nagy, fiatalos csapat állt össze. Nagy segítség volt még Balla Imre atya támogató és segítőkész hozzáállása.”
Azért, hogy ez Isten akarata szerinti, áldásos esemény legyen, már advent kezdetétől naponta imádkoztak a fiatalok. Az esemény végén elmondták, hogy érdekes volt megtapasztalniuk a kintről érkező emberek nyitottságát, de zárkózottságát is. Jó volt látni, hogyan jönnek be magyarok, románok, németek az utcáról, és majd fél óra múlva hogyan mennek ki a templomból.
Hanna elmondása szerint nemcsak egyszeri eseményként zárják le az estét, hanem terveznek még hasonló programot Marosvásárhelyen, és bármi mást, amit majd az Úr kér tőlük.
Hálásak vagyunk, hogy a fiatalokban, akik a jövő zálogai, ennyi lelkesedés, ekkora tenniakarás és ilyen élő hit van. Aki ezen az estén betért a Keresztelő Szent János-templomba, ujjongó szívvel láthatta a reménységgel teli jövőt, amelyet az Úr szánt nekünk (Jer 29,11b).
Molnár Izabella
