A hét elején Olaszországban bevezetett zárlat miatt Ferenc pápa továbbra is az Apostoli Palota könyvtárszobájában tartotta meg a szerdai katekézist, amit online közvetítettek. Tovább folytatta az imádságról megkezdett sorozatát s ezúttal a keresztény imádságnak a Szentháromsággal és főként a Szentlélekkel való kapcsolatát elemezte.
Mindenféle keresztény élet első adománya a Szentlélek. Nem egy a sok közül, hanem alapvető adomány, amit Jézus megígért nekünk, hogy elküld. A Szentlélek nélkül nincs kapcsolat Krisztussal és az Atyával, mert a Szentlélek nyitja meg a szívünket az Atya jelenlétének és ő vonzza azt a szeretet örvényébe, Istennek a szívébe – kezdte beszédét a pápa. Mi nemcsak ezen a földön vagyunk vendégek és zarándokok, hanem a Szentháromság titkában is. Miként Ábrahám, aki egy napon a sátrába fogadva a három vándort, az Istennel találkozott. Ha Istent „Abba-Atyának” szólíthatjuk, akkor ez a bennünk lakó Szentlélek miatt van, ő alakít át minket a bensőnkben és általa tapasztaljuk meg, hogy mit is jelent Isten szeretete gyermekeinek lenni. A Szentlélek végez bennünk minden munkát az Isten felé, ő viszi előre a keresztény életünket az Atya felé, Jézussal.
Ferenc pápa a katekizmust idézte: „Senki nem mondhatja: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben” (1Kor 12,3). Valahányszor Jézushoz kezdünk imádkozni, a Szentlélek vonz minket az imádság útjára a maga megelőző kegyelmével. Mivel Krisztust emlékezetünkbe idézve Ő tanít minket imádkozni, hogyan ne imádkoznánk Őhozzá is? Ezért buzdít az Egyház arra, hogy mindennap kérjük a Szentlelket, különösen fontos cselekedeteink kezdetén és végén” (KEK 2670). A Szentlélek munkája bennünk, hogy „emlékeztet” Jézusra, őt jelenvalóvá teszi, úgy is mondhatnánk, hogy ő mi szentháromságos emlékezetünk, Isten emlékezete bennünk, hogy Jézus ne váljon a múlt alakjává, hiszen a Szentlélek teszi jelenvalóvá Jézust bennünk. Ha Jézus távol lenne, mi egyedül maradnánk és eltévelyednénk a világban. A Szentlélekben minden megújul, a keresztényeknek minden időben és minden helyen megadatik, hogy találkozzanak Jézussal. Ő nem marad távol és így neveli a tanítványait, átalakítva a szívüket, ahogy Péterrel, Pállal és magdalai Máriával tette.
Ezt a tapasztalatot élte meg az összes imádkozó ember, akiket a Szentlélek alakított Krisztus „mértékére”, az irgalomban, a szolgálatban, az imában és a katekézisben. Kegyelem, hogy az emberek így találkozhatnak, észreveszik, hogy más az életük ritmusa, tekintetük „túllát” a dolgokon. De nemcsak papok és szerzetesek dolga ez, hanem mindazoké, akiknek életét átjárta az Istennel folytatott párbeszéd. Ezek az alázatos tanúk Istent keresték az evangéliumban, a szentáldozásban és a szentségimádásban, a nehézségben levő testvér arcán. Az első keresztények feladata éppen az volt, hogy ébren tartsák azt a tüzet, amit Jézus hozott el a földre, az isteni szeretet tüzét. A Szentlélek tüze nélkül a próféciák megszűnnek, a szomorúság elfojtja az örömet, megszokás lép a szeretet helyébe, a szolgálat rabszolgasággá alakul.
Ferenc pápa felidézte az örökmécs képét, amely a tabernákulumban őrzött Eucharisztiát jelzi. Amikor a templom esténként kiürül és bezárják, a lámpa továbbra is ég. Már nem látja senki, mégis ég az Úr előtt, így van a Szentlélek a szívünkben, mindig jelen van, mint az örökmécs lángja. A katekézis így fogalmaz: „A Szentlélek, akinek kenete egész lényünket betölti, a keresztény imádság belső tanítómestere. Ő az imádság élő hagyományának Szerzője. Az imádságnak annyi útja van, ahány az imádkozó ember, de mindenkiben és mindenkivel ugyanaz a Lélek imádkozik. A keresztény imádság a Szentlélekkel közösségben az Egyház imádsága” (KEK 2672). Amikor nem tudunk imádkozni – fűzte hozzá szabadon a pápa –, akkor mondjuk a Szentléleknek: „Jöjj, jöjj Szentlélek, taníts imádkozni, az Atyára és a Fiúra tekinteni, taníts a hit útjára!”
A Szentlélek írja ugyanis az egyház és a világ történetét. Nyitott lapok vagyunk, készek az ő szépírására. Ő művel bennünk eredeti műveket, mert soha nincs két egyforma keresztény. Az életszentség végeláthatatlan mezején az egy Isten, a Szeretet Háromsága teremti a tanúk sokaságát, mind egyenlő méltósággal, de a Lélek adta sajátos szépségben mutatkozik, amivé Isten tette az ő gyermekeit. Végül a pápa arra emlékeztetett, hogy a Szentlélek jelen van bennünk. Hívjuk és hallgassuk a Szentlelket, Isten ajándékát, ezzel a szép imádsággal: Jöjj, Szentlélek Úristen!
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
