Sorozatunkban jubiláns szerzeteseinket mutatjuk be, akik életüket a szorosabb Krisztus-követésben próbálják élni, egy-egy közösség tagjaként, annak karizmáival, de mégis egyéni módon, saját útjukat járva a hitben. Ezúttal András Attila jezsuitát ismerhetjük meg közelebbről.
Hol, mikor, hogyan „hallottad” meg a hívást?
A hívásra folyamatosan figyelni és hallgatni kell. Nem úgy van ugyanis, hogy egyszer meghallottuk és utána minden megy a maga útján, kérdések, kételyek nélkül. Sőt ellenkezőleg. Az első ilyen hang, ami megmaradt bennem, a nagymamámé volt. Ő azt mondta nekem kis gyerekként, hogy Attila fiam, amikor imádkozunk, akkor összetesszük a kezünket. Azóta ha összetett kézzel imádkozom, mindig ő jut eszembe. Már gyerekként tanított az összeszedettségre és az Istenre figyelésre. Később, úgy hatéves koromban, újra szólt egy hang: most beiratkozunk hittanórára. Édesanyám hangja volt. Nagyon korán fontosnak tartotta, hogy halljak Jézusról. A következő hang, akin keresztül a jó Isten szólt hozzám, Dániel Ernő atyáé volt, akihez hittanra jártam Székelyudvarhelyen. Szerettük őt, könnyedsége, jó humora és embersége miatt. Folytathatnám ezt a sort, a jezsuita rendbe való belépésen át egészen a mai nappal bezárólag, hiszen az Isten hangja elkísér bennünket földi életünk végéig. De fontosabb az, amit a jezsuita rendben megtanultam, hogy az Isten nemcsak embereken keresztül szólhat hozzánk. Ő beszél hozzánk a természeten, a művészeten, a Szentíráson, egy közösségen, egy lelkigyakorlaton keresztül is. Persze számomra az emberek mindig valamiért előtérbe kerültek és kiemelkedtek. Az emberség hatott rám. És amikor ezt mondom, akkor értem ezen a sebeket, nehézségeket, küzdelmeket is, amelyekkel a rám hatással lévő emberek életük folyamán szembesültek. Ha azt láttam, hogy ezekkel együtt meg tudtak maradni alázattal, őszinteséggel saját maguk, embertársaik és Isten felé, az nagyon megérintett. Lenyűgöztek ugyan a makulátlan, tiszta, jó példát adó és mutató szentek is, de túl sokat sosem tudtam kezdeni velük. Távol maradtam tőlük, és azt hiszem ők is tőlem. Így volt ez sokáig Szent Ignáccal is.
Kérlek, oszd meg szerzetesi életed legszebb pillanatainak egyikét!
A szerzetesi élet legszebb pillanatai nem annyira külső vagy csak külső pillanatokban ragadhatók meg. Nyilván mindig is fontos volt, hogy ahol vagyok, ott jól érezzem magam a bőrömben. Az sem elhanyagolandó, hogy mi az a feladat, amivel éppen megbíz az elöljáróm. Ám a legszebb pillanatok mégis ott tudnak megmutatkozni, amikor azt érzem, minden külső körülmény, tényező, feladat és zavaró hang ellenére a lelki békém megvan.
Hogyan foglalnád össze dióhéjban szerzetesrended főbb vonásait/karizmáját?
Az első jezsuiták, akik megalkották és 1539-ben benyújtották III. Pál pápának a Prima Formula Instituti (Alapszabályok) címmel az alapítólevelet, a lelkek segítését fogalmazzák meg tevékenységük fő céljának. Ez a tevékenység és célkitűzés azóta is megvan, igaz, néha voltak és vannak hangsúlyeltolódások. A karizma ecsetelése helyett inkább a jezsuita rend, következő tízéves, úgynevezett egyetemes apostoli preferenciáit szeretném megemlíteni, melyeket Arturo Sosa generális 2019 februárjában tett közzé. Ezekben ugyanis megmutatkozik, hogy ma a Jézus Társasága hogyan szeretne a lelkeken segíteni.
- Mutatni az Istenhez vezető utat a lelkigyakorlatok és a megkülönböztetés által.
- Társául szegődni a szegényeknek, a kitaszítottaknak, a méltóságukban sérülteknek a kiengesztelődés és az igazságosság küldetésének jegyében.
- Együttműködni közös otthonunk megóvásában.
- Kísérni a fiatalokat egy reményteljes jövő megteremtésének útján.
Melyek küldetésed súlypontjai?
2017-től a tartomány ökonómusa vagyok, ami annyit jelent, hogy a magyarországi rendtartomány pénzügyeit felügyelem, ingó és ingatlan vagyonát őrzöm, gazdasági folyamatait kísérem kiváló világi munkatársaimmal, akikre bátran támaszkodhatom. Ez az elsődleges munkám. Emellett feladatommá vált a friend and fundraising tevékenység továbbépítése a rendtartományunkban. És végül a lelkigyakorlatos tevékenységben is kezdek elmélyülni, sokat tanulva rendtársaimtól Dobogókőn, ahol lakom: Mustó Pétertől, Szőcs Lászlótól és Lukács Jánostól.
Mik a töltekezési forrásaid?
Mindig is szerettem a természetet. Gyerekkoromban sok időt töltöttem Székelypálfalván a nagyszüleimnél, ahol jól éreztem magam. A természetszeretet azóta is megmaradt bennem. Most vagyok először olyan szerencsés helyzetben a jezsuita rendben, hogy nagyon szép természetközeli helyen lakom Dobogókőn. Minden évszak más- és másképpen csodálatos, és más- és másképpen frissít és üdít fel.
Egy mondat, amely életed mottója lehetne:
Egy ignáci szikrát választottam nem életem, hanem a 2021. év mottójául. „Szívemben zenét érzek, de hang nélkül, összhangot hallok, de dallam nélkül, mégis oly kellemesnek érezem azt, hogy semmi sem hasonlítható hozzá a világon.” Idén Szent Ignác megtérésének 500. évfordulóját ünnepli a jezsuita rend. Jó alkalom ez számunkra, hogy 2021-re kérjük, az összhang kegyelmét, melyet akkor hallhatunk meg, ha mindannyian rá figyelünk, mint egy karmesterre a kórustagok!
András Attila SJ
1977. szeptember 18-án született Székelyudvarhelyen.
1996-ban lépett be a Jézus Társaságába. Teológiai tanulmányai elkezdése előtt két évet töltött Tajvanon a kínai nyelv és kultúra megismerésével. A teológiát Londonban végezte, ahol 2009-ben szentelték diakónussá.
2009 és 2011 között Budapesten hittanári és gyermekvédelmi diplomát szerzett.
2010. szeptember 18-án Miskolcon szentelte pappá Ternyák Csaba egri érsek. Kollégiumigazgató, hittanár, valamint a miskolci jezsuita közösség elöljárójaként teljesített szolgálatot. Átmeneti időre iskolalelkészi szolgálatot is végzett a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban.
Jezsuitaképzését Írországban fejezte be az úgynevezett harmadik probációval. 2015. április 7-én tett örökfogadalmat Budapesten.
2011–2019 között a miskolci jezsuita közösség elöljárója, 2017-től a rendtartomány ökonómusa, valamint 2019 szeptemberétől a dobogókői Godó Mihály-rendház tagja.
