A francia Lucille Randon, azaz André vincés szerzetesnővér, a világon (hiteles dokumentummal igazoltan) a második legidősebb ember kevéssel február 11-i születésnapja előtt küzdött meg a betegséggel. Tanúságtétele tele van reménnyel, és erre nagy szükség van most Franciaországban, ahol a világjárványnak már majdnem 80 ezer halálos áldozata van.
A Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Rendjének tagja jelenleg a Földközi-tenger partján fekvő Toulon város Labouré Szent Katalinról elnevezett idősotthonában él. Januárban fertőződött meg a koronavírussal, de kigyógyult belőle, és most már készül arra, hogy születésnapján megízlelhesse kedvenc desszertjét, a norvég omlettet.
Videokonferencia keretében együtt ünnepelnek majd vele rokonai, sőt, Toulon polgármestere is bekapcsolódik az ünneplésbe. A nővér ugyanis az erő és a remény szimbólumává vált az elmúlt években az ismerősei és a városlakók számára. Vele együtt ünnepel kongregációja is, az Egyház legtöbb tagot számláló női szerzetesrendje, amely mintegy kilencven országban van jelen.
117 évével ő Európa legidősebb embere, és az egész világon csak egy nála idősebbet tartanak számon, a japán Kane Tanakát. Ragyogó emlékezetében tisztán őrzi a múlt század hajnalán kezdődött élete sok-sok eseményét. Negyvenévesen lépett be a rendbe, előtte sok éven át nevelőként dolgozott, olyan híres famíliáknál is, mint a Peugeot család. Szerzetesként évtizedeken át egy kórház gyermekosztályán dolgozott.
Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt küldött neki egy rózsafüzért. André nővér szereti mondogatni: „Mindennapos örömöm, hogy tudok még imádkozni.”
Lucille Randon néven született 1904. február 11-én Alès városában. Szegény protestáns család gyermeke; apai nagyapja lelkipásztor volt. „Nagyon szigorú volt. Az istentiszteletek végtelenül hosszú ideig tartottak, a prédikáció alatt nem volt szabad megmoccanni sem, nemhogy elaludni! Emiatt idővel a szüleim egyáltalán nem gyakorolták a vallásukat, ami viszont aggasztott engem.” Huszonhét esztendősen tért át a Katolikus Egyházba. Fokozatosan haladtam előre a katolikus hitben” – magyarázta. 1944-ben lépett be a Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek közé (másik nevükön: Szeretet Leányai), ahol a róla szinte apaként gondoskodó bátyja tiszteletére az André nevet vette föl.
Forrás: Avvenire/Magyar Kurír
