Louis Raphaël Sako bíboros, babilóniai káld pátriárka néhány héttel Ferenc pápa iraki útja előtt nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak az öböl-országot érintő fájdalmas kérdésekről. Több mint negyven éve nincs béke Irakban. Visszatért a terrorizmus, a társadalmi feszültségek és a pandémia tovább súlyosbítják a válságot. Most szolidaritásra és reményre van szükség, hogy visszatérjenek a normális élethez.
Irakban az Iszlám Állam terrorszervezet újra reflektorfénybe került, támadások és merényletek sorát hajtotta végre. A legsúlyosabb a múlt heti kettős öngyilkos merénylet volt, ami Bagdad központjában 32 ember életébe került, és több, mint száz sebesültet hagyott maga után. Az interjúban a pátriárka beszélt az iraki nép és a keresztény közösség szenvedéséről és reményeiről. A pápa közelgő (március 5-8.) látogatásától azt várják, hogy elvigye a vigasz, a remény és a béke üzenetét.
Bíboros úr, Irakba újra visszatért a terrorizmustól való félelem. Hogyan élik meg a növekvő feszültséget, főként az elmúlt napok történései nyomán?
Az emberek körében nagy aggodalom és szomorúság is van. Akiket megöltek, mind szegények, igazán szegény emberek voltak. Sajnos ezeknek a támadásoknak politikai céljuk van, üzenni akarnak velük a kormánynak, és az új amerikai elnöknek is. A kormány eközben intézkedéseket foganatosított.
A nehéz pillanat ellenére a lakosság továbbra is reménykedik, hogy béke lesz Irakban?
Igen, megvan ez a remény. Az emberek mindig kérdezik, hogy mikor jön el a béke, az emberi méltóság védelme, még akkor is, ha már 20 éve élünk hasonló helyzetben; káosz van, anarchia. Időre van tehát szükség. De még az időt megelőzően jóakaratra a politikusok részéről. Ha ez nincs meg, akkor nem lesz béke. A fegyveres csoportoknak is engedelmeskedniük kell az iraki kormánynak, a kormánynak pedig el kell rendelnie az fegyverek visszavonását. Mindennek a kormány kezében kell maradnia, nem pedig a politikai pártokéban.
A keresztények hogy élik meg ezt a helyzetet? Most van a háromnapos ima-és böjtkezdeményezés.
Ellenünk eddig nem volt semmi, már néhány éve. De mi Irak részét alkotjuk, nem egyedül élünk, hanem a többiekkel együtt. Az ő fájdalmuk a miénk is. Egy nagy család fivérei és nővérei vagyunk, amit Iraknak hívnak. A háromnapos imával azt akarjuk mondani, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, az egész emberiség Istenének gyermekei. Ezért hát a gesztus, hogy imában elmegyünk Ninivébe, kettős jelentést hordoz. Egyfelől megerősíti, hogy Isten mindenkire egyformán tekint. Másfelől egy erős fohász az Úrhoz, hogy mentsen meg minket a mostani járványtól. Nagy félelemben élünk a koronavírus miatt. Tehát imádkoznunk kell, és kérni Isten segítségét, hogy mentsen meg minket, és érjen véget ez a pandémia az egész világon. Mi nemcsak magunkra gondolunk Irakban, hanem a világ összes emberére. A fertőzöttségi átlagunk nem magas: minden nap 500 vagy 600 fertőzést regisztrálnak.
Hogy halad Ferenc pápa márciusi iraki útjának előkészítése?
Mindent a kormánnyal együtt készítünk elő. Ez mindenki számára rendkívüli esemény. A pápa azért jön, hogy elmondja: „elég, elég volt a háborúkból, elég az erőszakból, keressétek a békét és a testvériséget, és az emberi méltóság védelmét”. Szerintem két dolgot fog hozni nekünk: vigaszt és reményt, amit mindezidáig megtagadtak tőlünk. Úgy vélem tehát, hogy ennek a látogatásnak főként spirituális jelentése lesz, nem annyira a folklóron, az ünnepen lesz a hangsúly. Nekünk, keresztényeknek nagyon fontos esemény lesz, de egész Irakban nagy várakozás előzi meg a látogatást, a muzulmánok, más vallások és a kormány vezetői részéről egyaránt.
Forrás: Vatican News
