Ferenc pápa a 2021-es évet az Egyházi Törvénykönyv 230. kánon első paragrafusának módosításával indította. Ezzel a módosítással megnyitotta jogilag is az utat a nők lektori és akolitusi szolgálatvállalása előtt az egyház liturgikus tevékenységében.
Joggal kérdezhetjük, hogy mi az új mindebben, hiszen ma már teljesen természetes az, ha nők felolvasnak a szentmisén, sőt helyenként – természetesen püspöki engedéllyel – nők áldoztahatnak is. Mindez igaz és azt mutatja, hogy ami az egyházi gyakorlatban sokfelé már megvalósult, immár egyházjogilag is megerősítést nyert. Kétségtelen, hogy ebben az esetben is a jog fejlődésének vagyunk a szemtanúi, amely az egyházi tanítóhivatal adekvát válasza az élet és a teológia eddigi fejlődésére, valamint az elmúlt évek püspöki szinódusainak ismételten elhangzott javaslataira.
Ahhoz, hogy megértsük ezt a fejlődést, érdemes röviden megismernünk a II. vatikáni zsinat egyházi szolgálatokra vonatkozó teológiai vízióját. A zsinati teológia az egyházi szolgálatokat elsősorban a keresztségben megkapott általános papsághoz köti. Általános papságunk azonban nemcsak egy kegyelmi ajándék, hanem feladat is egyben. Ez a feladat pedig nem más, mint a krisztusesemény örömhírét jelenvalóvá tenni a világban. Erre nem csak a papok és ezzel a férfiak hivatottak, hanem minden megkeresztelt ember. A krisztusesemény örömhíre, amit az egyház minden szentmisében ünnepel, nem más, mint az az igazság, hogy az isteni logika szerint nem a halálé, hanem az életé és a szereteté az utolsó szó. A halálból az életbe való átmenet – amit mi feltámadásnak nevezünk – az igazi örömhír, ami már itt a Földön kezdetét akarja venni az egyház tevékenysége révén. Ha egyházról beszélünk, akkor a Krisztusban hívők közösségére gondolunk, a megkereszteltek közösségét értjük alatta. A halálból az életbe történő átváltozást ünnepeljük minden szentmisén, vágyakozva arra, hogy ez az átváltozás mindennapjaink meghatározó része legyen. A zsinat utáni teológia a szentségeknek ezt az átváltozást jelentő és előmozdító valóságát és spirituális mélységét követi és hangsúlyozza. Ez a teológiai távlat túlmutat a hivatal és a liturgikus szolgálatok funkcionális értelmezésén, és az egész egyházi gyakorlatot az átváltozás szentségi távlatába helyezi úgy, hogy abba minden megkeresztelt krisztushívő bekapcsolódhasson. Ehhez a szoteriológiai és igazából pneumatológiai távlathoz vezethető vissza az a pápai intézkedés is, amellyel VI. Pál pápa 1972-ben „önállósította” és ezzel felértékelte a „kisebb szolgálatnak” nevezett lektori és akolitusi hivatást. Ettől kezdve ezekre a szolgálatokra már nemcsak a papságra készülők, hanem minden megkeresztelt férfi, és 2021-től immár nő is jelentkezhet – természetesen a megfelelő képzést követően.
Kétségtelen, hogy Ferenc pápa ezzel a döntéssel felértékelte a nők egyházban betöltött szerepét. Az oltár körüli szolgálat a köztudatban mindmáig „férfiügy” volt, annak ellenére, hogy számtalan gyakorlat igyekezett ezt a lehetőségek szerint ellensúlyozni. Mindez azonban a múlté. A jövőben hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy templomainkban nők teszik ki az Oltáriszentséget, nők ájtatosságokat vezetnek, nők áldoztatnak, és adott esetben nők püspöki és pápai szentmiséken az oltár körül liturgikus feladatokat láthatnak el. A lány ministránsok bevonása pedig ezentúl nem egy opció, hanem a hivatásgondozás része, hiszen a „kisebb szolgálatok” is joggal tekinthetők egyházi hivatásnak, akkor is, ha ezt legtöbben önkéntes alapon végzik.
Ferenc pápa továbbra is a püspöki konferenciákra bízza a lektori és akolitusi szolgálatra jelentkezők felkészítését. Egyetemi és intézményesített keretek között jelenleg Erdélyben a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet életéből ismerős a papságra készülő diákok lektorrá és akolitussá történő avatása. Teológiai képzésüket a kispapok a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának gyulafehérvári Pasztorális Teológia Intézetében végzik. Kézenfekvő tehát, hogy ezek után a teológia kar Kolozsváron tanuló, laikus teológus hallgatói, gyulafehérvári diáktársaikhoz hasonlóan, egy extrakurikuláris, gyakorlati modulképzés után, a helyi főpásztornál jelentkezhessenek lektori és akolitusi szolgálatra tanulmányaik során. Az egyetem befejezésével pedig oltárszolgálatra hivatást érző, teológiailag is felkészült, tettre kész fiatal nők és férfiak munkálkodhatnának azon, hogy az eucharisztikus átváltozás szentsége egyre inkább jelenvalóvá legyen a világban és életünkben.
Csiszár Klára
Megjelent a Vasárnap 2021/4-es számában.
