Az orvosnak a gyógyító és esetenként kutató munka mellett a társadalom egészségnevelésében is részt kell vennie. Ez utóbbi gondolatnak a nyomán szeretném útnak indítani a Vasárnap hetilap Egészségsarok rovatának fogászati témájú írásainak sorozatát – írta dr. Hajdú László Imre a bevezető cikkében. Célom az, hogy hónapról hónapra körbejárjak egy-egy „fogas” kérdéskört felvetve, röviden és közérthetően összefoglaljam a tudomány jelenlegi álláspontját az illető kérdésben, és minél több gyakorlati tanáccsal lássam el a tisztelt olvasót. Az egyes korosztályokat érintő témákkal indítok: várandós kismamák fogazatának gondozása, a csecsemők szájhigiéniája, a tejfogak ápolása az első fog előtörésétől a teljes fogváltásig, az első maradó őrlőfogak sajátosságai, a kamaszkor fogászati kihívásai. Nagy teret szeretnék szentelni a felnőtt- és időskor szájüreggel kapcsolatos kérdéseire, mint például, a népbetegségnek számító fogágybetegségre vagy az időközben elveszített fogak pótlási lehetőségeire. Induló írássorozatommal szeretnék én is hozzájárulni az olvasótábor jobb szájüregi és általános egészségi állapotához.
Fog- és szájápolási tanácsok várandósoknak és gyermekvállalásra készülőknek
Egy tervezett gyermekvállalás esetén érdemes teljesen egészséges, illetve helyesen kezelt fogazattal belevágni a várandós időszakba. Ennek alapvető feltétele, hogy a fogantatás előtt, az általános egészségi állapot felmérésén túl, a fogazat és íny állapota is kivizsgálásra kerüljön. Nagyon egyszerű a képlet: a gyermekvállalásra készülő hölgy keressen fel egy fogorvost és igényeljen egy rutinszerű kivizsgálást. A klinikai vizsgálat alapján a fogorvos felállít egy kezelési tervet, és elvégzi a szükséges beavatkozásokat. Ebben az időszakban kockázatmentesen elvégezhető az összes kivizsgálás (beleértve a klasszikus röntgen- és CT-felvételeket), illetve kezelés. Fontos, hogy a gyermek fogantatása előtt minden fogászati góc felszámolódjék: az ínygyulladást és a fogágybetegség bármelyik formáját ki kell kezelni, a bölcsességfogak helyzetét értékelni kell, az eltávolításra ítélt fogakat vagy gyökérmaradványokat ki kell húzni, a rosszul záró töméseket ki kell cserélni, az aktív szuvasodásokat szakszerűen el kell látni, képalkotó eszközök segítségével értékelni kell a régi gyökérkezelt (idegölt) fogak állapotát. A végső cél: a lehető legegészségesebb szájüreggel készülni a gyermek fogantatására.
Ugyanezt a tudatosságot meg kell őrizni a várandósság teljes időszaka alatt. A megszokottnál is alaposabban kell ápolni a fogakat: alapkövetelmény a napi, rendszeres és hatékony fogmosás, illetve fogselymezés. A fogorvost is fel kell keresni legalább két alkalommal: a második trimeszter elején és végén. A találkozások során, az állapotfelmérésen túl, egy nem túl hosszú professzionális tisztítást is igényelni kell a fogorvostól. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy egy szakember értékelje és tökéletesítse az otthoni erőfeszítéseket, és szükség esetén apróbb beavatkozások is elvégezhetőek ezen találkozások alkalmával.
Tévhitek
Számtalan tévhit él a társadalmunkban a várandósok fogaival és azok ápolásával kapcsolatban. Írásom második felében e tévhitek egy részét szeretném tisztázni.
A legnagyobb tévhit, hogy az áldott állapot okozza a kismamák fogainak az elromlását. Szó sincs arról, hogy a várandóság ilyen kártékony lenne a fogakra nézve. Sokkal nagyobb jelentősége van a kismama megváltozott táplálkozási szokásainak. Végig a várandós időszak alatt a kismamák sokat nassolnak, ami kedvez a lepedék felszaporodásának mind a fogakon, mind a fogínyen. A felgyülemlett, nagyobb mennyiségű lepedék pedig fogszuvasodáshoz és fogágybetegséghez vezethet. Emellett a legtöbb várandósnak növekszik az édességigénye is. A bevitt cukorból (és itt bármilyen komplex szénhidrátra is gondolnunk kell, amelyek a száraztésztában, rizsben, burgonyában, kenyérben is előfordulnak, nem csak az édességekben) baktériumok általi lebomlásakor sav képződik, a sav pedig megtámadja a fogzománcot, ami a fogak romlásához vezet. A lényeg, hogy minél gyakrabban kell mosni a fogakat, főleg cukrokban gazdag ételek fogyasztása után.
A terhességi hányás és öklendezés is növelheti a szájüreg savszintjét, ráadásul az émelygés miatt kellemetlen lehet a fogmosás is. Ebben az esetben ajánlatos legalább vízzel kiöblíteni a szájat, esetleg szódabikarbóna-oldattal, és amikor enyhülnek a kellemetlen tünetek, fogkrémmel is fogat mosni.
Terhesség alatt a nemi hormonok hatására vérbőség alakul ki a fogínyben, ami fokozza a fogíny vérzékenységét, ezért sok kismama fél az alapos fogmosástól. A fogmosások kihagyása vagy azok elnagyolása a már említett lepedék felszaporodásához vezet. Ekként állhat be egy ördögi kör: a lepedék egyre jobban beborítja a fogakat és a vérzékeny foghúst, a lepedékben vígan szaporodnak a baktériumok és egyéb kórokozók, amelyek a gyulladás fokozódásához vezetnek, ami még nagyobb vérzékenységgel jár. A fokozottabb vérzékenység pedig még inkább elriasztja a várandós kismamát a fogmosástól. Fontos megjegyezni, hogy fogínyvérzési tünetekkel fogorvoshoz kell fordulni, és nem kell megvárni a terhesség, esetleg a szoptatási időszak végét.
Az is tévhit, hogy „a baba veszi el a kismamától a kalciumot” vagy más ásványi anyagot, és ezért romlanak el a kismama fogai. Ma már bizonyított, hogy a magzat csontozatába beépülő ásványokat a várandós mellékpajzsmirigy hormonjai hatására az anyai szervezet csontjaiból oldják ki, nem a fogakból. A várandósok szájüregi betegségei pedig a fentebb ismertetett okok miatt alakulhatnak ki.
Tévhit továbbá, hogy a várandós időszak alatt nem lehet fogászati sürgősségi eseteket ellátni vagy előre nem látott kezeléseket beiktatni. Valóban korlátozottak a lehetőségek, de nem lehetetlen megfelelő kezelésben részesíteni a kismamákat a terhesség bármelyik szakaszában.
A teljes várandós időszak alatt a hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni: tervezett gyermekvállalás esetén ajánlatos fogínygyulladás- és szuvasodásmentes szájüreggel belevágni a másállapotba. Ennek érdekében még a fogantatás előtt keresse fel bizalommal a fogorvosát. Ezt a tudatosságot meg kell őrizni a szülés után, a szoptatás ideje alatt is. Fokozottan oda kell figyelni a mama és már a baba szájhigiéniájára is.
dr. Hajdú László Imre
Megjelent a Vasárnap 2017. 48-as és 52-es számában.
