EVANGÉLIUM
Abban az időben ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta , és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?”
Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”
„Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra ige körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik , András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” (Jn 1,35-42)
Jézusról sokat lehet beszélni, könyvtárnyi anyag áll rendelkezésünkre, viszont egyre kevesebb az, amit úgy mondhatunk róla, hogy el is jusson a címzettekhez. Nehezen tudja a ma embere kibontani azokat a képeket, szimbólumokat, amelyekkel az evangélista egy egész nemzedék hitét próbálta szavakba foglalni és leírni. Mert ki érti, mit is jelent pontosan az, hogy Jézus az Isten báránya? Hogyan lehetséges, hogy amikor Keresztelő Szent János ezekkel a szavakkal tesz tanúságot Jézusról, akkor a saját tanítványai elpártolnak tőle, és az Isten bárányaként bemutatott Messiást kezdik követni? Vagy miért történik az, hogy András apostol szavaira testvére Péter is Jézus követségébe szegődik? Pedig Szent András, az első meghívott csupán annyit mond: megtaláltuk a Messiást. Manapság ki örvendene, kit késztetne fontos döntésre, hogy valakiről azt mondják, ő Isten Fia, ő a Messiás vagy akár Isten báránya?
Valószínűnek tartom, hogy ezek a címek, amelyekkel Jézust ellátjuk, sokat mondanak, de kibontatlan voltukban kevés emberhez érnek el. Sokkal fontosabb lenne az emberi tapasztalatok szintjéről indulni, és onnan lassan eljutni ezekhez az igen mély hitvallásokig.
Bele kell tudnunk képzelni magunkat annak az embernek a helyzetébe, aki kétezer évvel ezelőtt élt Izraelben, akiben megvolt az Isten és a boldog élet utáni vágy, és egyszercsak hall egy Jézus nevű tanítóról, aki különös módon beszél Istenről, aki máshogy szól, mint mondjuk, addig a farizeusok és írástudók. Majd lassan-lassan, eleinte talán kíváncsiságból, ott találjuk a Názáreti tanítványai közt, amint figyelemmel hallgatja a példabeszédeket, tanításokat, amint egyre növekszik benne a meggyőződés: Jézusban valami igazán nagyszerűt, emberit és mégis emberinél többet talált. Majd azt is látja, amint a mestere együttérzően, teljes szívvel fordul az emberekhez, megérti gondjaikat, bajaikat, igyekszik segíteni, ahol lehet, és hogy a Mester közelében az emberek átalakulnak. Megváltoznak, és életükkel egyre inkább azt jelzik: Isten országa jelen van a világban. Aztán természetesen megtörténik a legszörnyűbb: Jézust keresztre feszítik, odalesz a sok lelkesedés, a nagy tervek. Át kell mennie mindegyiküknek a nagypénteki tragédián és az azt követő csalódáson. De a feltámadásban majd világos lesz: ezt az embert Isten nem hagyta magára. Minden szó, minden cselekedet, amelyet tett, hiteles. Az örömhír, amelyet hirdetett, nem volt hazugság, a Mester nem okozott csalódást.
Egy ilyen tapasztalattal a hátuk mögött ezek az emberek el is kell mondják, mit éltek meg Jézusban. Érthető, hogy a prófétai ígéretekhez nyúlnak, érthető, hogy a lehető legfelső fokban tudnak beszélni Jézusról. És az is érthető, hogy azok a hitvallás-formák, amelyekkel tapasztalatukról beszélnek, sok esetben idegennek hatnak számunkra.
Amikor Jézus első alkalommal találkozik Andrással és Keresztelő János még néhány tanítványával, azt kérdi tőlük: mit kerestek? A tanítványok pedig a tartózkodási helyéről érdeklődnek (hol laksz?). Jézus válasza többértelmű: jöjjetek, nézzétek meg – fordítják sok helyen. Jöjjetek, és majd látni fogtok – ez a változat is megfelel egy lehetséges fordításnak.
Jézust megérteni csak az ember kereséséből lehet. Ő megváltó – ami azt jelenti, hogy életbevágó kérdésekre akar válasz lenni, az embert megkötő gonosz hatalmaktól akar szabadítani. Jézusra csakis az találhat rá, akiben állandóan ott visszhangzik a kérdés: én mit keresek? Nekem mi hiányzik? És lehet, hogy egyszercsak Jézus válasza is a miénk tud lenni: jöjj utánam, és látni fogsz.
László István székelyszenttamási plébános
Megjelent a Vasárnap 2021/3. számában.
