Papok és hívek köreiben egyaránt sok kérdést felvetett tavaly december hónap elején, a karácsonyi ünnepkörhöz közeledve a házszentelések megszervezésének vagy elhalasztásának a problematikája. Valóban összetett kérdést kellett megoldani, amihez sok szempontból nem lehetett egyetlen, egységes szabályt vagy előírást adni. Ezért is üdvözöltük a Gyulafehérvári Főegyházmegye rendelkezését, hogy az egyházmegye nagy területén élő, sokféle szokásokat ápoló katolikusok közösségeiben helyi döntés szülessen a házszentelést illetően. Természetesen a többi egyházmegye is szabályozta a helyi sajátosságoknak megfelelően a házszentelések rendjét a 2020/21-es év fordulójának napjaiban.
Jó volt látni, része lenni a megoldáskeresés fáradságos munkájának, ahogyan egymástól próbáltunk tanácsokat kérni, figyelni arra, hogy hol mit tartanak fontosnak, milyen módon születik meg egy-egy területen belül a döntés. Mert a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a helyzet újdonsága ez volt: nem egy átfogó főpásztori utasítás, hanem a helyi mérlegelést és felelősségvállalást is igénylő megfontolás nyomán született meg a döntés. Vannak helyek, ahol elhalasztatták a házszentelést későbbi időpontra, akár főesperesi kerületi szinten vagy városi szinten. Vannak helyek, ahol megtartották a hagyományos formában, betartva a járványügyi előírásokat, ismét más helyeken jelentkezni kellett a házszentelésre.
Mi Szászfenesen és Magyarfenesen, valamint a filiákban ez utóbbit választottuk. Úgy gondoltuk, hogy legyen a pap és egyháztanács valamint a kérelmező közös felelőssége a bizonyos járványügyi kockázattal is járó házszentelés: azokhoz mentünk, aki ezt írásban kérte. Nem mondom, hogy ez lett volna a legjobb megoldás és korántsem állítom, hogy általánosságban ez lett volna a követendő példa. De nekünk ez volt, nyelvi és vallási sokféleségben élve más felekezetek hasonló megoldásaira is figyeltünk, amikor a döntést meghoztuk. A helyi döntést. Végül is egy szentelményről, áldás-kérésről van szó, amelynél ennyi szabadság, helyi „beleszólás” megengedett, mert a helyi igények helyben látszanak leginkább és a helyi lehetőségeket is helyben lehet felhasználni.
Áldást kérve járjuk e napokban a házakat, Isten áldására várnak azok, akik kérték a házszentelést s azok is, akik a későbbiekben részesülnek e szentelményben. Isten áldása azonban már azon is ott van, ahogyan felelősen, helyi szinten is megfontolva alakítjuk az életünket, mert Krisztus misztikus teste nem csupán felső parancsot váró és teljesítő nyáj, hanem a felnőtt, felelősséget vállaló keresztények közössége akar lenni, ilyen és más kérdésekben is.
Megjelenik a Vasárnap 2021. január 10-i számában.
