Hogyan lehet az online térben, egymástól elzárva kapcsolatokat ápolni, növekedni, tanulni, fejlődni? Hogyan művelődünk, hogyan szórakozunk, hogyan tartunk fesztiválokat, és miről szól a kultúra, mi a jövő: a kultúráé, az emberiségé? A karácsonyi vakációra készülve is aktuális kérdések az online térben megtartott, több szempontból rendhagyó Interferenciák fesztiválra visszatekintve kerülnek elő most.
Hogyan lehet online oktatni, tanulni? Sok nehézséggel, vallják egybehangzóan tanárok és diákok. Természetesen tantárgytól is függ, mit és mennyire lehet az online térbe költöztetni, és a diák, illetve egész családja hozzáállásától, nem utolsó sorban anyagi, technológiai lehetőségeitől is függ, mennyire tudják követni a tananyagot, tanulni, gyakorolni.
Olvasni magányosan is lehet, az olvasmányokat megbeszélni pedig akár telefonon, akár a tanításra létrehozott virtuális terekben is lehet. Még könyvbemutatókat, konferenciákat is tartottak, tartanak ilyen módon. És bár valami hiányzik ezek esetében, talán egyik sem hagy annyi hiányérzetet, mint a színházi előadás képernyőn követése. Voltak régebben kiváló, televízióra adaptált előadások, amelyek esetében a színházi látványt úgy vették fel, úgy rögzítették, hogy az eleve televíziós közvetítésre készült. Ám amikor egy egész színházi fesztivált, amelynek a pezsgés az egyik életeleme, kell átköltöztetni az online térbe, a szervezők számára nagy megpróbáltatás, és a nézők is, kiváló produkciók elérhetővé válása közben is a hiánnyal küszködnek. Így volt ez az idei Interferenciák fesztivállal is, amelyet Kolozsváron, de immár csak elméletileg Kolozsváron, hiszen a virtuális térben szerveztek meg novemberben.
„Normális helyzetben a Horizontok tematikájú fesztivál arról szólna, hogy milyen társadalmi, kulturális, gazdasági prespektíva elé néz egy világ a 21. század derekán” – írta Tompa Gábor fesztiváligazgató a rendezvényhez kiadott füzet előszavában, s így folytatta: „Nagyon sok minden történik most párhuzamosan a világban, aminek az a következménye, hogy nem beszélhetünk normális időkről”… Végül ez a fesztivál is, mint sok rendezvény, képernyők előtt zajlott, és hiába is sorolnánk sok kiváló előadást, meg érdekes kísérletet, maga a színházi fesztivál élménye elmaradt, az, amelyért Erdély más tájairól is Kolozsvárra utaztak régebben, hogy beszívják a hangulatot…
„Egyenlőbb” így, mert utazás és költségek nélkül ki-ki otthonról osztozhatott ugyanabban az élményben, és még abban is egyenlőség volt, hogy mindenki ugyanabból a széksorból nézhette végig az előadásokat… Csak hát az élmény, az élmény elmaradt, vagy nagyon csökentett mértékben „jött át” a képernyőn. De ne siránkozzunk, így is gyönyörködhettünk Shakespeare, Büchner, Becket, Goethe, Jarry, Csehov, Pirandello, Dosztojevszkij szövegeire komponált előadásokban, és kifejezetten képernyőbarát kísérletekben.
Az ember tragédiája temesvári előadásban 
Shakespeare: Téli rege
Volt egy érdekes temesvári Ember tragédiája-előadás, amelynek különlegessége, hogy Silviu Purcarete rendező nem a magyar néző évtizedes, érettségin és irodalomórákon tanult, belé nevelt, a hagyományoknak kijáró bénító tisztelettel közeledett Madáchhoz, hanem mint élő, vibráló, mai szerzőhöz. Lebilincselő volt Shakespeare Téli regéje angol előadásban Declan Donnellan rendezésében.
A színház és virtuális világ találkozásából született két előadás különös perspektívákat nyitott. Be Arielle F. egy digitális test másolatába „beöltöző” színész élményeit mesélte el, aki mozgásérzékelő szenzorokkal és virtuálisvalóság-sisakkal felszerelve vágott a kalandba, tapasztalatairól egy zoom-találkozó során mesélt, és azt is megszólaltatta, aki úgymond a teste lenyomatát kölcsönözte a produkcióhoz.
Színház és virtuális világ találkozása 1. 
Lehetséges az életcsere a virtuális valóságban?!
A másik az Escapist.FBX című, amely „színházi utazás”-nak nevezi műfaját performatív multimédiás installációval, itt ismerős színészhangok lépnek be 3D-animált avatárokként, és kapcsolódnak be egy félig-meddig improvizáltnak tűnő, mégis tervezett kalandba, s amelyben egy 13 éves kamasz részben kalauzként, részben tanácskérőként bukkan fel, vezeti a partnerét és a nézőt egészen húsba vágó morális problémák közé.
Színház és virtuális világ találkozása 2. 
Utazás a virtualitásban
Mint ahogy egy filmet, könyvet, úgy az előadást, és főleg az élményét nehéz, ha nem lehetetlen elmesélni: ezért összefoglalásként Tompa Gábor ajánlószövegéhez térek vissza, amely egész mostani életünkről is szól: „a fesztivál Horizontok tematikája átfogalmazódik: arra keresünk választ, hogy egyáltalán folytathatjuk-e valamilyen módon, akár a megszokott módon, akár egy teljesen radikálisan megváltozott módon a mindennapi életünket, a kultúra továbbgondolását, a színház megújulását, milyen üzenete lesz a színháznak, van-e egyáltalán fény az alagút végén”.
Bodó Márta
Megjelent a Vasárnap 51. számának kultúra rovatában
