Sokan szenvednek a gondolattól, hogy karácsonykor a járvány következményeként nem lehetnek együtt szeretteikkel. Kevesebb mint két hét van karácsonyig, Jézus születésének az ünnepéig. A születésnapokat rendszerint várjuk és készülünk rájuk. Nagy családi összejöveteleken emlékezünk egy-egy szerettünk születésének az évfordulóján, miközben ajándékokkal kedveskedünk az ünnepeltnek. A hagyományosan Jézus születésnapjaként számontartott napon az egész keresztény világ ünnepel, a családok lehetőség szerint közösen töltik ezt az időt, és az ünnepelt fizikai jelenlétének hiányában egymást ajándékozzák meg. Most viszont, amikor emberek milliói fertőződnek meg az új típusú koronavírussal, ami közel egy éve tartja sakkban a világot, a járvány a mozgáskorlátozások és karanténok következtében sok, egymástól távol élő család számára nehezíti meg vagy teszi lehetetlenné a közös találkozást és ünneplést. Az öröm forrása így válhat a keserűség és a magány kútfőjévé.
Egy gyermek születésekor az egész család, rokonok, barátok, ismerősök segítik a bővülő család tagjait, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. A közeli hozzátartozók igyekeznek jelen lenni az új jövevény érkezésekor, támogatják az újdonsült szülőket a gyermekágyas időszakban, míg a távolabbi rokonok, ismerősök szintén tiszteletüket teszik a családnál a gyermekágyas időszak lejárta után. A járvány ezt is megváltoztatta, a szigorú óvintézkedések következtében még az édesapa sem lehet jelen gyermeke születésénél. Saját bőrömön tapasztaltam meg idén ősszel, kisfiunk születésekor, hogy milyen fájdalmas, ha egy apa, aki jelenlétével szeretné segíteni és támogatni vajúdó feleségét, ezt nem teheti meg. A tehetetlenség és aggodalom nyomasztó érzése telepedik az emberre. Csak a születést követő harmadik napon találkozhattam először a kisfiammal és a neki életet adó feleségemmel. Ez a találkozás azonban felemelő érzés volt, ami azóta is mérhetetlen öröm és boldogság forrása az életünkben.
A karácsony közeledtével most különösen fontos, hogy a tehetetlenségünket és az elmaradó találkozásokból fakadó fájdalmunkat és szomorúságunkat próbáljuk reménykedéssé és kreativitássá változtatni. Bizakodjunk Isten gyógyító erejében, miközben legyünk találékonyak, hogy a találkozások hiányában is ápoljuk és építsük az egymással való kapcsolatainkat. Örvendezzünk, hiszen gyermek születik! Kapcsolódjunk mindannyian ehhez az istengyermekhez, hogy belőle erőt merítve a megpróbáltatások ellenére is létrehozzuk karácsony szeretethálóját.
