Mihály Andrást 2017-ben szentelték pappá szülőfalujában, Lövétén. 2020 februárja óta a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia segédlelkésze. Februárban érkezett haza a római tanulmányai befejezése után, a Gregoriana Pápai Egyetemen, illetve a Szent Anzelm Egyetemen tanult. Arra kértük, meséljen a római tanulmányairól, az ott tapasztaltakról, s arról, miért épp a liturgikát választotta kutatási területéül.
Elsőéves kispapként Gyulafehérváron hallottam először arról, hogy egyes kispapok lehetőséget kapnak arra, hogy tanulmányaikat Rómában folytassák. Nem igazán fordítottam erre nagy figyelmet, mert nem láttam erre sok esélyt. Számomra a teológia elvégzése és a papság felé való haladás volt a cél, amelyet én a gyulafehérvári szemináriumban képzeltem el. Ezért is volt számomra nagy meglepetés, amikor a harmadév második félévének kezdetén közölte velem a rektor, hogy a teológiai tanárok engem ajánlottak Jakubinyi György érseknek, hogy Rómába küldjön tanulmányaim folytatására. Először nagy kihívásnak éreztem ezt, és nem is tudtam azonnal igent mondani. Az ismeretlen környezet, idegen emberek és nyelvek túl nagy falatnak tűntek számomra. Az a gondolat győzött meg, hogy ez egy olyan lehetőség, amely valószínűleg nem adatik meg többször. Így aztán igent mondtam, és így kerültem a római Collegium Germanicum et Hungaricumba.
A kollégium alapvetően német nyelvű, hiszen a Collegium Germanicumot Loyolai Szent Ignác azért alapította, hogy Rómában képezzék azokat a német anyanyelvű papokat, akik a hazájukba visszatérve megvédik a katolikus hitet a reformátorok igehirdetésével szemben. A Collegium Hungaricum, amely a Magyar Királyság területéről gyűjtötte egybe a szeminaristákat, hasonló céllal jött létre, és később egyesült a Collegium Germanicummal. A kollégiumban a mai napig Európa számos országából érkező diákok tanulnak, akik magukkal hozzák kultúrájuk és gondolkodásmódjuk sajátosságait. Ez a sokféleség néha okoz ellentéteket is, de alapvetően gazdagságot jelent, hiszen megtanít jobban értékelni a mások kultúráját, de a sajátunkat is.
A kezdeti nyelvi nehézségek ellenére nagyon hamar beilleszkedtem, és megszerettem az új környezetet. A különféle nemzetiségű papokkal és kispapokkal együtt élve, lehetőségem volt megismerni az egyház sokszínűségét és a kulturális különbségeket. A kollégiumban nyitott és befogadó légkörrel találkoztam, és az évek során számos barátság alakult ki nemcsak a magyarokkal, hanem a más nemzetiségűekkel is. Mindig nagy ajándékot jelentett számomra a magyar közösség összetartó ereje és támogatása. Ebben a magyar közösségben külön értéket jelentett számomra, hogy a Kárpát-medence különböző részeiből érkező papokkal és kispapokkal ismerkedhettem meg.
A kollégiumot jezsuiták vezetik. Ez azt is jelenti, hogy a Szent Ignác-i lelkiséget próbálják átadni, de természetesen nem kötelező mindenkinek ezt választani. Nagyon sokat gyarapodtam lelkiekben a Szent Ignác-i lelkiség által, főként a lelkigyakorlatok és a lelki vezetés révén, amelyre a jezsuita szerzetesek nagy hangsúlyt fektetnek.
A római tartózkodás alatt a teológiai alapképzést a Gregoriana Pápai Egyetemen folytattam, ahol számos diákkal ismerkedhettem meg, akik a világ különböző pontjáról érkeztek, hogy az egyház szívében végezzék teológiai tanulmányaikat. A diákokhoz hasonlóan a tanárok is számos országból jönnek, és különféle látásmódot képviselnek. Többségük jezsuita, de vannak közöttük más rendhez tartozó szerzetesek is, egyházmegyés papok és világiak is. A sokféleség megtapasztalása segített abban, hogy jobban tudatosítsam a saját értékeimet, tisztelettel és nyitottsággal forduljak mások felé.
Az alapképzés után egy évet itthon töltöttem pasztorális gyakorlattal, aztán újra visszamentem Rómába, hogy megszerezzem a teológiai licenciátust. Ez már egyfajta szakosodást is jelent, ezért én a liturgikát választottam, és a Szent Anzelm Egyetemre iratkoztam be, amelyet bencések vezetnek. Az egyetem része a Pápai Liturgikus Intézet, amelyben átfogó módon tanulmányozhattam az egyház hivatalos liturgiáját, különös tekintettel az eucharisztiára és a többi szentségekre.
Összességében nagyon elégedett vagyok a külföldi tanulmányaimmal, hiszen nagymértékben befolyásolták nemcsak a teológiáról, hanem az egyházról és a világról alkotott képemet is. Ezen kívül meghatározó tapasztalatokra és élményekre tehettem szert, amelyek fontos szerepet játszottak hitem elmélyítésében is.
Mihály András
[…] Megismerni az egyház sokszínűségét […]