Szeptemberben lassan változik körülöttünk a világ, a rozsdavörös, sárga és zöld különböző árnyalatai uralják a természetet és a nap sugarai is simogatóbbak és gyöngédebbek lesznek. Azonban az ősz a gazdagsága ellenére, amelyek a színekben és termésekben egyaránt megnyilvánulnak, előhozhatja a bennünk megbúvó melankóliát, szomorúságot.
Az őszi melankólia, ha nem vigyázunk, eluralkodhat rajtunk, szomorúsággal vonja be a mindennapjainkat, és figyelmünket az elmúlás és veszteségek irányába tereli.
Ez alkalommal arra hívom meg önöket, hogy képzeljük el, az ősz egy kedvenc tanárunk és gondoljuk végig, mit tanulhatunk tőle. Ha így készülünk az őszre, talán sikerül felfedeznünk mindazt az örömöt és erőforrást, amelyet magában hordoz ez az évszak, és nem vesszük magunkra az önsajnálat és a depresszió szürke kabátját.
Ősszel a meleg színek uralkodnak. Most, ahogy a nyári szabadságoknak vége, ahogy újra elkezdődik az iskola és mindenki újra felveszi a mindennapi ritmust, úgy érezhetjük, az életünk sivárabbá vált, kevesebb a lehetőség a kikapcsolódásra, a feltöltődésre. Figyeljünk az ősz meleg színeire, amelyek magukban hordozzák a lehetőségét annak, hogy rácsodálkozzunk a megszokottra mindig új dolgokat látva meg benne és felfedezzük az árnyalatokban megjelenő teljességet.
Az ősz egyszerre jelenti a betakarítást, a termények gazdagságát, a teli gyümölcsös kosarakat és a sok-sok zöldséget. Év közben sok tervünk volt. Most lehetőségünk van begyűjteni a munkánk gyümölcsét, élvezni a felépített kapcsolatokat, megélni és a lelkünkbe elhelyezni a sikereket, örvendeni a megvalósult álmainknak. Teremtsünk lehetőséget és adjunk teret az ünneplésnek, az örömnek, hiszen így válik teljessé a folyamat.
Ősszel nagytakarítunk. Az őszi nagytakarítás lehetőséget ad arra, hogy rendet teremtsünk, hogy nemcsak a felesleges tárgyaktól szabaduljunk meg, hanem, elengedjük azt, ami nem működik, ami bánt, ami szomorúvá tesz, legyen szó kapcsolatokról, helyzetekről vagy helyekről (munka és lakás). Bár nehéz megválni a megszokottól, azáltal, hogy mégis megtesszük, helyet szabadítunk fel az újnak.
Az ősz egy új kezdet, hiszen minden ősszel új iskolai évet kezdünk. Takarítás és rendrakást követően váljunk nyitottakká az újra, vegyük észre a velünk szembejövő lehetőségeket, és vállaljuk fel az álmainkat, megújult erővel tegyünk értük. Vagy találjunk új álmokat.
Az ősz új ritmust hoz. Ahogy a természet ritmusa is változik, figyeljünk a saját ritmusunkra, figyeljünk arra, amire a testünknek és lelkünknek szüksége van és fogadjuk el, lehet időnként több pihenésre vagy több mozgásra van szükségünk.
Az őszi napsugarak gyengébbek, de gyöngédebbek is. Akárcsak a napsugarak, amelyek egyre gyöngédebben simogatnak, figyeljünk magunkra és környezetünkre. Legyünk önmagunkkal és szeretteinkkel elfogadóbbak, kevésbé kritikusabbak. A természet nagylelkűsége tegyen bennünket is nagylelkűbbekké önmagunk és szeretteink irányában egyaránt.
Ősszel a fény és sötétség harcában újabb fejezet nyílik. Hol vannak életünkben a harcmezők? Kivel állunk harcban? Sokszor harcban vagyunk számunkra valamikori kedves emberrel/ emberekkel. Ahogyan a fény, a nappal egyre több teret ad az éjnek, a sötétségnek, érdemes feltennünk magunknak a következő kérdéseket: van-e értelme a harcomnak? Mi értelme van? Mit veszítek és mit nyerek ha tovább harcolok? Hogyan tudom megtalálni az arany középutat?
Ősszel a föld megpihen, hogy jövőre újra termővé válhasson. Ha a föld megpihen, nekem is meg kell pihennem? Hol és miben kell lassítanom? Lehet, hogy épp ideje kevesebbet dolgozni vagy éppen kevesebbet otthon ülni? Mire van szükségem, hogy újra tudjak adni? Hogy újra jelen tudjak lenni a fontos kapcsolataimban?
Vannak olyan virágok, növények és fák, amelyeket most kell elültetni. Lehet, hogy vannak dolgok és döntések, amelyeket sokáig halogattam. Talán most lesz elég erőm megtenni, eldönteni, elkezdeni…
Az ősz átmenet a nyár és a tél között. Életünkben sokszor vagyunk átmeneti állapotokban, sokszor feszültséget, elégedetlenséget élünk meg emiatt. Ezek az átmeneti állapotok megtaníthatnak bennünket a türelemre, az elfogadásra, elengedésre és sok más mindenre.
Az őszi leckék sorozata még hosszasan folytatható. Tekintsünk azonban az őszre úgy, mint a fejlődés és meggazdagodás lehetőségére. Találjunk magunknak olyan rituálét, amely oldani tudja a bennünk megjelenő szomorúságot, magányosságot és az elmúlástól való félelmet.
Gondoljunk A kis hercegre, amikor kiválasztunk egy rituálét, legyen szó sétáról, teázásról, másokkal való közös tevékenységről:
„− Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz − mondta a róka. − Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet…”
Kasza Izabella pszichológus
