Szent Mihály főangyal ünnepén rendkívüli tanévnyitót tartott a Megtestesült Bölcsességről Nevezett Szeminárium, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának Pasztorálteológiai Intézete.
Korszakalkotónak nevezte a 2020/2021-es akadémiai év tanévnyitóját András István rektor, hiszen a járványhelyzet miatt csak néhány kispap és az intézet elöljárói, tanárai lehettek jelen fizikailag is a tanévnyitó ünnepségen, de az internet nyújtotta lehetőségek révén minden kispap bekapcsolódhatott a rendhagyó ünnepbe.
Elsőként Kerekes László segédpüspök fogalmazta meg tanévnyitó gondolatait. Beszédében a kispapok figyelmét három fontos dologra hívta fel, amely szerinte elengedhetetlen a papképzés során. Elsőként az imádságos lelkület kialakítását említette, majd arra kérte a szeminaristákat, hogy legyenek igényesek a szellemi életben, fejlesszék önmagukat, és ismerjék fel azt, hogy az intézet elöljárói és tanárai a javukat akarják. E kettőre építve kérte a püspök, hogy gondolkodjanak közösségben, fektessenek hangsúlyt a közösségépítésre, hiszen mint fogalmazott, „ha Istennel jól kommunikálunk, akkor másokkal is jól tudunk majd kommunikálni”.
„Tartsátok a helyes irányt!” – üzente interneten keresztül bekapcsolódva az ünneplésbe Vik János, a Római Katolikus Teológia Kar dékánja. Arra kérte az intézet tanárait és diákjait, hogy pozitív kihívást lássanak a rendkívüli helyzetben, amely sok kérdést idéz elő az emberek életében. Mint mondta, „Isten tudja az okát, hogy miért engedi meg ezt az időszakot életünkben”, éppen ezért nekünk tudatában kell lennünk azzal, hogy ez a világ Isten teremtő szándékának nem a végcélja. A szeminaristákhoz szólva hangsúlyozta, hogy körülöttünk bár minden változik, de Jézus ebben az időszakban is szól hozzánk, bátorít minket: „Bátorság, ne féljetek! Tartsátok az irányt!”
András István rektor beszédében úgy fogalmazott, hogy furcsa világot élünk, amely a vírushelyzet miatt csak fokozódik. A kispapok és papok arra kell készüljenek és figyeljenek, hogy abban a világban és azoknak az embereknek kell hirdetni ma is az evangéliumot, amelyet beárnyékol az eltávolodás és bizalmatlanság. Ebben a nehéz időszakban is a lelkipásztori munkának az Isten- és emberszeretet kell legyen az alapja, amelyet nem lehet virtuális keretek közé szorítani. Isten Szolgája Márton Áron püspök 1960-ban elhangzott tanévnyitó beszédéből idézett az ünneplőknek: „A mai ember elsősorban élni akar. Elsősorban a mindennapi kenyerét és a mindennapi életét akarja biztosítani. Ez az ember a hit iránt csak akkor fog érdeklődni, ha maga Krisztus jelenik meg előtte, papjainak képében. Csak az a pap tud rá hatni, aki maga is mélységes hittől eltelve, az Isten-élmény megrendítő hatása alatt él, dolgozik és beszél.” A püspököt idézve arra hívta meg a kispapokat, hogy ebben a rendkívüli helyzetben, az idei tanév során vizsgálják meg hitüket, higgyenek abban, amit tanulnak és amit tanítani fognak. Gondoljanak vissza Isten-élményükre, erősödjenek általa, hiszen a papok csak Krisztusért tudnak mindent vállalni. „Hitből élünk” – ez járja át életünket, munkánkat és beszédünket. „Jelek lesztek, az Úr szolgálatára készültök – ez látszódjon is életetekben. A hit legyen első félévünk alapja!” – zárta ünnepi gondolatait a rektor.
Az tanévnyitó a vesperás elimádkozásával zárult. A hagyományokhoz híven a tanévnyitó estéjétől tanévkezdő lelkigyakorlaton vesznek részt a kispapok, bár idén csak korlátozott számban, csupán a gyakorlati-pasztorális éven lévő és negyedéves kispapok, akiket a lelkigyakorlat végén, péntek délután lektorokká és akolitusokká avatnak a székesegyházban.
