Kolozsvár, hogyan térsz vissza majd régi-új templomodba?

A zajló restaurálás miatt idén a piarista templomban ülték a kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházközség búcsúját az arkangyal főünnepén, szeptember 29-én este. A járvány és a kötelező távolságtartás miatt a Szentháromság tiszteletére szentelt egykori jezsuita templom padjaiban ritkábban ültek a hívek és maszkot viseltek mindannyian, de a szentmisén ezzel együtt is kézzelfogható volt a családias meghittség: így adtak hálát s kértek új reményt a közösség tagjai.

A főcelebráns, László Attila főesperes-plébános vezetésével a szentmise kezdetén Szent Mihály arkangyal oltalmát kérték és az egykori plébános, Isten szolgája Márton Áron püspök halálának 40. évfordulóján életszentsége hivatalos elismeréséért is imádkoztak.

Szőcs Csaba szászfenesi plébános, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója szentbeszédében emlékeztetett, hogy egy éve ilyenkor a Szent Mihály-templomban ünnepelték a búcsút, majd a munkálatok miatt bezárták átmenetileg azt. Feltette a kérdést: „Vajon mit hozott ez az év? Mire használtuk ezt az időt, amíg a cserepeket, köveket cserélték, tisztították, restaurálták odaát szorgos kezek? Ezt az időt, amely egyfajta „kivonulás”, „exodus” ennek a közösségnek? Nem azért történik ez a kivonulás, hogy a bezárt templomból elindulva valamilyen új otthont találjon magának a közösség, hanem inkább azért, hogy vállalva a kivonulás kockázatát, a hitben és az egymás mellett megtett úton ugyanabba a templomba érkezzen vissza, ahonnét elindult, s miközben a templom megszépül, a közösség maga is újuljon meg, találjon magára a Jóisten előtt!” A szónok feltette a kérdést: „miközben sokan hangosan és harsányan, vagy akár titokban mesterkedve a templomot „féltik”, arra gondolnak-e, hogy itt, Kolozsvár főterén nem egy impozáns múzeumra, a régi hit emlékeit őrző és művészien megjelenítő kőépületre van csupán szükség? Nem egy újabb múzeumra van itt szükség, múzeumok léteznek pár lépésre a templomtól is, hanem inkább a hit mai szigetére, a közösségi élet mai lelki otthonára, ahol a művészet is, a szó és az ének Szent Mihály név-hitvallását visszhangozza: ki olyan mint az Isten?” A szentbeszéd hallgatói újabb kérdés-soron gondolkodhattak el: „Kolozsvár katolikus közössége, aki az exodusodat járod: közösség vagy? Közösséggé akarsz érlelődni ezen az úton? Hogy térsz vissza majd a szép, régi-új templomodba? Megerősödsz? Rátalálsz éltető módon Istenre? Te, régóta kincsesnek nevezett város hívő közössége, miben, kiben bizakodsz?”

A szónok a beszéd végén imában kérte: „Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! Az önmagunkkal, az önzésünkkel vívott közdelemben! A személyes hitünkért megharcolandó küzdelemben! A közösségi életünkért folyamatosan megvívandó küzdelemben! A népünkért vívott küzdelemben, hogy ne csupán megmaradni, hanem élni akarjunk! Segíts, hogy ne csak magunk mellé állítani akarjunk téged, hanem mi álljunk be mögéd, aki a jó harcot harcolod ma is, s név-hitvallásodat a szívünkbe vésve haladjunk előre!”

Az egyházzenei szolgálatot a Szent Cecília kórus és zenekar végezte. Az ünnepi alkalmon felcsendült Bánáti Buchner Antal Szent Erzsébet miséje, és Horváth Márton Levente Szent Mihály himnusza is, vezényelt Potyó István.

Az igényesen megszervezett és ünnepelt liturgiára való lelki ráhangolódást a szociális testvérek által vezetett ima segítette, a búcsúünnepet azonban megelőzte egy irodalmi kilenced is a plébánia közösségi oldalán, ahol verssorok és a megújuló szent hajlék egy-egy fotója készített az ünnepre.

Az ünnep nyolcadában Szőcs Csaba homíliájának sarokgondolatait szemlézik napesti visszatekintéshez a közösségi oldalon. Hogy gazdag legyen, és maradjon a lelkünk…

A szentmisét a Mária Rádió, a templom.ro oldal és a plébánia közösségi oldala élő közvetítés formájában hozta közelebb azokhoz, akik személyesen nem lehettek jelen.

KAPCSOLÓDÓ:

Fotógaléria a Szent Mihály Plébánia Facebook-oldalán, ITT.

A búcsús szentmise internetes közvetítése elérhető a templom.ro oldal Facebook-felületén: