A ballagások szokásos ideje a nyár eleje, szeptember a becsengetés, az iskolakezdés időszaka. Mint nagyon sok mindenben, ebben is feje tetejére fordult a világ, és az immár csípős őszi reggelen szeptember 19-én a kolozsvári Báthory-líceum udvarán ballagási ünnepséget tartottak .
Tímár Ágnes igazgató el is mondta, kissé zavarban van, mert azt ígérte a végzősöknek az elmúlt tanév végén, hogy szeptemberben rendes, szokásos ballagási ünnepséggel búcsúztatják el őket, és lám, ez még most sem lehetséges, létszámkorlátozás, maszkviselés és sok más megszorítás közepette lehet az iskolától, a tanároktól, társaktól formálisan is elbúcsúzni. A körülmények ellenére a fiatalok lelkesedése jó hangulatot varázsolt a szokatlan “díszletek” közé, az énekek csengtek, betöltötték az udvar terét, megidézték az egykori iskolát, az alapító Báthory Istvánt és sok-sok, az iskoláért, a nevelésért fáradozó tanár alakját, no meg ennek a nagymúltú iskolának sok kiváló, méltán hírnévre szert tett, a közösségért munkálkodó végzettjét. Nem véletlenül fogalmazta bele búcsúbeszédébe a kötelesség, elkötelezettség gondolatát is Veress Noémi, aki a ballagók nevében idézett emléket, mondott köszönetet és búcsúzott mindentől s mindenkitől.
A maradók nevében Bálint Orsolya XII-es a kis herceg szavaival búcsúztatta a kiröppenteket, majd a szokásos szertartás keretében az elmenők továbbadták az iskola kulcsát, elhangzott Kányádi Sándornak a Báthory-líceum 400 éves évfordulójára írt Öreg iskola ünnepére című verse, ott volt az iskolazászló, a stafétát átvevő elsős diák, ott volt természetesen az iskola vezetősége, Szilágyi Judit és Tímár Ágnes igazgatók, és ott volt az iskolát patronáló egyház képviselője, a Szent Mihály-plébánia új vezetője, László Attila főesperes-plébános, aki a legkiválóbb végzősnek díjat is adott, és aki szép szavakkal biztatta az elmenőket.
Az igazán kiváló eredményeket felmutató végzősök közül nagyon sokan kaptak tanulmányi elismerést, emellett különdíjakat, egyéb jutalmakat osztottak ki, a szociális, a kreatív munkát jutalmazták, az iskolakórusban való szerepvállalást, az olimpiákon és más versenyeken elért eredményeket. A Keresztény Szó és Vasárnap különdíját Bartók Hanna kapta iskolán kívüli, de az iskoláért végzett tevékenységéért.
Tímár Ágnes igazgató a körülményekhez igazított és a körülményeket számbavevő beszébe a kórság diktatúrájából, ami most az új rendet jelenti s annak új játèkszabályait, tudott kivezető utat mutatni a diákoknak. Ottlik Géza Iskola a határon című, méltán elismert regényének szereplőit megidézve a lehetetlen körülmények közt megőrízhető emberséget állította követendő példaként a diákok elé, hiszen “a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni”, alkotni, formálni és átformálni. Mindannyian mondhatjuk, vallhatjuk a ballagáson is idézett Dsidával: “szép a világ, gyönyörű a világ s nincs hiba benne”!
