Szombaton délben a VI. Pál aulában fogadta Ferenc pápa a Laudato si’ közösségek képviselőit, akik az egész világból és Olaszországból érkeztek. Hozzájuk intézett beszédében a közös és felelős összefogás szükségességét említette, majd a teremtésvédelem alkalmas előkészületi útjaként elemezte a szemlélődés és az együttérzés magatartásformáit.
Ferenc pápa a Laudato si’ közösségek képviselőit az enciklikája által javasolt átfogó ökológia élharcosainak nevezte, majd az átfogó jelzőt értelmezte: átfogó a feladat, mert mindnyájan teremtmények vagyunk és a világban minden kapcsolatban áll egymással, amire a pandémia is rávilágított. A klímaváltozás nemcsak a természet egyensúlyát borítja fel, hanem szegénységet és éhséget okoz, miközben a legsebezhetőbbeket sújtva sokszor országaik elhagyására kényszeríti őket. A természet elhanyagolása és az igazságtalanság kölcsönösen hatnak egymásra: nincs ökológia igazságosság nélkül és nincs igazságosság ökológia nélkül. A teremtésvédelem átfogó terveket igényel, hosszú távú előretekintést és gyors cselekvést, mert az elhanyagolt holnapot a fiatalok és a szegények számon kérik majd rajtunk.
A minket körülvevő világra szemlélődve tekintsünk, mert az lelassítja a tekintetünket, kioltja kezünkben az okostelefonjaink alkalmazásait. Isten szemével tekintsünk a világra, amely mindenkit értékesnek talál. Aki szemlélődik, nem összetett kezekkel teszi ezt, hanem konkrétan nekifog a tennivalónak. A szemlélődés gyümölcse az együttérzés, ami továbblép a bocsánatkéréseken és az elveken és kész arra, hogy a másikban meglássa a fivért és nővért, akit meg kell védenie. Istentől kell megtanulnunk a helyes rátekintést, mert ő ránk nem mint egyedekre néz, hanem mint a gyermekeire, mint egyetlen családra, amely ugyanabban a házban lakik. Nem vagyunk idegenek az ő szemében, együttérzése éppen a mi közömbösségünk ellentettje.
Az együttérzés a közömbösség, a nemtörődömség epidémiájának legjobb vakcinája. Az együttérzés nem egyfajta pietizmus, jámborkodó érzés, hanem új kapcsolatteremtés a másikkal. Magára veszi a másik gondját irgalmas szamaritánusként és nem fordítja el a fejét a másik fájdalmas látványa előtt. Választást jelent, döntést, hogy a másikban ne ellenséget, hanem felebarátot lásson. Élesen kikelt a pápa a nyugati társadalmak pazarló, leselejtező életmódja ellen, aminek leküzdése igazságos politikai döntéseket igényel. Ennek jegyében egyetemes testvériséget kell megteremteni, ami a jelen pillanat nagy kihívása. Végül Ferenc pápa ismételten megköszönte jelenlétüket, tevékenységüket, majd Isten áldását kérte rájuk.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
