Nagy öröm és boldogság töltötte el a partiumi magyar ajkú görögkatolikus közösséget, mivel szeptember 6-án Vasile Bizău máramarosi görögkatolikus püspök pappá szentelte Simon István Miklóst a kökényesdi Istenszülő Örömhírvételének tiszteletére szentelt kápolnában. A közösség kettős ünnepet ült: a kökényesdi görögkatolikus templom szeptember 8-i búcsúünnepét is ezen a vasárnapon tartották meg, e liturgia keretében történt meg a papszentelés.
„Ma gyönyörű ünnepünk van: a mai vasárnap megszentelése által a Szentlélek erejének mennyei kiáradását ünnepeljük, azt az ajándékot, mely kiárad a papokra és mindazokra, akik erre a hivatásra készülnek. Ma boldogsággal teli eseményt élhet meg mind a közösség, mind egyházunk: egy pap felszentelését.” – fogalmazott Vasile püspök szentbeszédében, aki magyar nyelven is köszöntötte híveit. A püspök a papi hivatás különleges kegyelméről is beszélt: „Ez Isten ajándéka. Úgy kell tekintenünk a papság titkára, mint ami az égből, Istentől való hivatás.” A pap küldetése az, hogy közössége számára Krisztust jelenítse meg: „A pap az emberek közül választatott ki, Krisztus nevében Krisztust kell jelenvalóvá tennie közösségében. Krisztus nevében kell tanítania és hirdetnie az evangéliumot. A pap személyében Krisztus személye minden időben jelenvalóvá válik, így ma is közöttünk. Az a megbízás és misszió, melyet Krisztus apostolaira hagyott, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, és gyógyítsák meg a betegségeket a nép között, egy pap számára napjainkban is érvényes küldetés és feladat.”
Szent Máté evangéliumában (Mt 22, 1−14) a menyegzős ruha fontosságáról olvashatunk. A püspök ezzel kapcsolatosan kiemelte, hogy nem mindegy, hogy egy keresztény milyen menyegzős ruhában jelenik meg Isten színe előtt. A keresztény embernek mindig ügyelnie kell lelke tisztaságára, hiszen menyegzős ruhája hitének, Isten és embertársai felé kiárasztott szeretetének jele. E ruha kifejezője az erények sokaságának, a kedvességnek és annak a boldogságnak, mellyel Isten meghívására választ adunk.
Vasile püspök a következő szavakkal zárta szentbeszédét: „Kérjük mennyei Atyánkat, hogy fordítsa Szent Lelkének kegyelmét újszentelt áldozópapunkra, hogy mindig az Ő hírnöke legyen, hogy boldogságra, a Vele való egységre és örök éltre hívja meg. Ámen.”
A szentbeszédet követően következett a szentelési szertartásra. István áldozópap Szemák Miklós és Harangozó József parókusok kísértében borult háromszor földig, majd járta körül az oltárt. Ez annak a szimbóluma, hogy a szentelendő átadta magát Istennek és az ő népének szolgálatára. Mindezek után papjelölt letérdelt az oltárhoz, ahol a püspök kézrátétel és könyörgések által megáldotta őt, és áldozópappá szentelte. A könyörgéseket az ünnepélyes beöltözés követte. Minden ruhadarab felvétele előtt a püspök megkérdezte a jelenlevőket, hogy méltónak találtatik-e az újszentelt, az igenlő válasz után mindenki hangosan énekelte az AXIOSZ-t (méltó), ugyanis minden egyes ruhadarad egyéni jelentést hordoz.
A bizánci liturgikus öltözet az ószövetségi papi ruházat nyomait is hordozza és hasonlít a késő ókori császári udvar ünnepi öltözködéséhez. Az egyházi rend tagjai bokáig érő sztiháriont hordanak, melyet a papok derekán színes öv köt át. A diakónusok oráriona helyett (mely az angyalok szolgálatára emlékeztet), nyakukba epitrakhélion kerül, az orárion összekapcsolása, ami az apostoli szolgálat jele. Az epimanikion (kézelő) Jézus köteleinek emlékét hordozza, amivel Pilátus elé vezették. A beöltözés utolsó eleme a phelonion (felon), a pap egész testét befödő palást, a megcsúfolt Jézus bíborpalástját jelképezi.
A liturgia végén Simon István áldozópap mondott köszönetet a jó Istennek a papi hivatásra való meghíváshoz, a püspök atyának, szüleinek, testvérének, és mindazoknak, akik imával kísérték végig azon az úton, melyet választott és mindenkit arra kért, hogy imádkozzanak továbbra is azért, hogy szent és tiszta papságot nyerhessen az Úrtól.
Harangozó József kökényesdi tb. esperes köszöntötte az újonnan felszentelt papot, és István áldozópap tevékenységét úgy jellemezte, hogy diakónusként kitűnően szolgált, majd megköszönte a jelenlétet Vasile püspöknek és mindazoknak az oltártestvéreknek, akik részt vettek a szertartáson: Simon Cornel esperesnek, az esperesség összes görögkatolikus parókusának, a római katolikus plébánosoknak és diakónusnak, a bazilita szerzetes nővéreknek, a papnövendékeknek és a jelenlevő híveknek.
Az áldás után a püspök, a jelenlevő papok és papnövendékek, családtagok, meghívottak és a jelenlevő hívek egyéni áldásban részesültek.
Simon István Miklós áldozópap első szent liturgiája szeptember 8-án volt a kökényesdi görögkatolikus templomban, ezt követően pedig szeptember 13-én szülőfalujában Csedregen, majd pedig Szatmárnémetiben mutat be primíciás Szent Liturgiát.
Simon István Miklós 1991. április 14-én született a Szatmár megyei Csedregen egy vallásos görögkatolikus családban. Általános iskoláját szülőfalujában 1998−2006 között, középiskolai tanulmányait a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum humán-teológia szakán végezte. 2010-ben sikeres érettségit követően felvételt nyert a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Papnevelő Intézetébe. Nyíregyházi tanulmányai befejeztével, 2015-ben budapesti a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatta tanulmányait, melyet 2018-ban fejezett be.
Nyolc évi egyetemi tanulmányai után hazatért, Csedregen és Kökényesden hitoktatóként folytatta tevékenységét. 2019. október 6-án szentelték diakónussá. A papi hivatás útját nőtlenként, cölibátusban szeretné járni.
Kérjük a jó Istent adjon sok kegyelmet, áldást és örömöt e szép hivatásban való szolgálathoz!
Összeállította: Szmutku Melinda és Mayer Nándor (Forrás: Máramarosi Görögkatolikus Egyházmegye)
