A koronavírus okozta világjárvány egyházmegyéink eseményeit is sok esetben az online térbe szorította. Mivel a hatósági korlátozások nem tették lehetővé tömegrendezvények szervezését, így főegyházmegyénk legnagyobb ifjúsági eseményébe, a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóba (CSIT) is a telekommunikációs eszközök révén kapcsolódhattak be fiataljaink és mindazok, akik érdeklődéssel követik az ifjúsági lelkészség munkáját, tevékenységeit, programjait. A harmincharmadik találkozóra – amely a szentmisék révén „hazaköltözött” a csíksomlyói plébániatemplomba – csupán egy kis szervezőcsapat gyűlt össze, akik többezer interneten csatlakozó fiatalnak, érdeklődőnek próbáltak olyan élményt nyújtani, ami bár nem pótolja a személyes találkozást, részvételt, de mégis ébren tartja a vágyat Isten iránt, de a későbbi találkozók, események iránt is. A szervezőcsapat fiataljai mellett jelen volt két kispap és három pap is, akik a szervezésben, liturgiák előkészítésében és végzésében, lelki programokon tevékenykedtek. Papjainkat arról kérdeztük, hogyan élték meg az idei találkozót, milyen „íze” volt az online CSIT-nek.
Semmiképp nem egy íztelen, mű CSIT volt az idei találkozó, hanem egy nagyon is ízes, és élőbb, mint azt elgondoltam, mint amire vágytam. Most, a napokban tudatosult bennem, hogy a CSIT épp velem egyidős, és 1987-ben, amikor először megszervezték, akkor körülbelül kétszázan voltak, idén ugyan a helyszínen félszázan voltunk jelen szervezők, de mégis az idei találkozó azt sugallja nekem, hogy valami újnak a kezdete. Valami újnak, lendületesnek, amit Isten készített elő, és az idei találkozóval valami újra, másra hív meg. Külön öröm volt számomra idén a lényeget tapasztalni. A szentmisék nagyon határozott ünneplését éltük meg, egyik legmeghatározóbb ez volt számomra, és ettől volt igazán íze: a lényeget sikerült igazán közel hozni a fiatalokhoz, akár élőben, akár online. A későbbiekben egy másik fontos súlypont lesz a CSIT életében, hogy úgy ünnepelni a találkozó alatt a szentmisét, hogy az a mindennapjainknak a csúcsa legyen, meghatározója és egyben útnak indítója is. Ami még igazán ízt adott idén, hogy bár viszonylag kevesen voltunk jelen, mégis egyrészt családias légkör alakult ki, másrészt egy nagyon szép, bensőséges egymásra hangolódást tapasztaltam és éreztem.
Csíki Szabolcs ifjúsági lelkész, delnei plébános
Két dolog van bennem az idei „online CSIT”-tel kapcsolatban. Az egyik, hogy pozitívan meglepődtem, hogy ennek az újfajta módozatnak is erős visszhangja van a média világában. Eleinte az volt bennem, hogy ezzel most nem kellene foglalkozni egy ilyen időszakban, nem kell erőltetni, ehhez képest mióta elkezdődött és én is jelen vagyok, azt tapasztalom, hogy a sok erőfeszítés, a fiataloktól érkező innováció gyümölcsöző, és ezt igenis kell csinálni. A másik, ami erősen bennem van, az a kellemes, otthonias, bennsőséges, családias hangulat, ami abból adódott, hogy korábban nagyon sok ember, sok ismerős részt vett, és én azt éltem meg, hogy csak „futó találkozások” voltak, és ehhez képest idén sokkal minőségibb beszélgetésekre volt lehetőségünk. Számomra kedves volt az idei téma is: az eucharisztia, a szentmise és annak ünneplése. Sokkal jelentősebbnek éltem meg épp ezért a szentségimádást is, mint előző években, de ugyanakkor a szentmisék „minőségi”, lélekemelő ünneplését is kiemelném. Úgy érzem, hogy a fiatalokban van egy belső nyitottság az igényesség fele a szentmiséken, ünneplés és jelenlét, megélés szempontjából. Ugyanakkor a tanulásra is nyitottak, hiszen a liturgia olyan, hogy mindig tanulnunk kell, mindenkinek. Jó volt megtapasztalni a lelkes hozzáállást is a szervezőcsapat részéről, hogy mindannyian szívvel, lélekkel kivették a részüket a szentmisék, lelki programok megszervezése terén is. A jövőre nézve ez reménykeltő: vannak fiatalok, akik akarnak az egyházért tenni, az egyház ügyéért dolgozni, jelen lenni. Épp ezért úgy gondolom, hogy ha vannak ilyen lelkes fiataljaink, felnőttjeink, akik a pap segítőtársai, munkatársai tudnak lenni, akkor erre lehet egy erős helyi egyházat építeni.
Balla Imre marosvásárhelyi segédlelkész, a szentmisék szónoka
Kellemes meglepetés és öröm volt a szívemben, amikor tavaly decemberben felkérést kaptam, hogy a liturgiáért felelős, pasztorális csapatnak legyek a koordinátora, hogy együtt dolgozzunk, feleljünk a liturgikus cselekményekért, szentmiséért, szentségimádásért, az azokon szolgáló zenecsoportokért és az imaháttér megszervezéséért. Akkor szívesen mondtam igent a felkérésnek, de amikor április, májusban körvonalazódott, hogy idén a találkozó az online térbe költözik, akkor kicsit elbátortalanodtam, de mivel a fiatalok részéről jött a kezdeményezés, ezért támogattam. Kiemelném, hogy a heti szervezői egyeztetések, a közös munka révén rengeteget tanultam a fiataloktól, csodáltam lelkesedésüket, ölteteiket, energiájukat, amivel előkészítették, megszervezték és levezették ezt az újfajta formáját is a CSIT-nek. Eleinte bár én is alig tudtam elképzelni, csak a háttérből figyeltem a fejleményeket, és sokszor arra gondoltam, hogy ebből lehet nem lesz semmi, de így utólag bevallom őszintén, hogy kellemesen csalódtam, amikor valósággá vált. Egyik erősségének és pozitívumának tartom az idei online CSIT-nek, hogy a közvetítések révén olyan emberek is elérhetővé váltak, akik lehet nem hozták volna meg a döntést, hogy részt vegyenek a találkozón, de az idei forma által hiszem, hogy Isten így is megérinthetett embereket. Jó volt megtapasztalni azt, hogy a fiataloknak tényleg az a vágya, hogy a CSIT a jó Istenről szóljon: a szentmise, szentségimádás, katekézis voltak a központban, mindamellett, hogy fontos a jó hangulat, az emberi találkozások, a baráti kapcsolatok kialakítása, a családias hangulat, de azt tapasztaltam, hogy tényleg most is az istenire, a szentre, a mélységre voltak a legfogékonyabbak, legnyitottabbak. A mottó révén, „Vegyétek és egyétek!” – a fiatalok ráirányították figyelmünket a lényegre: naponta találkozni Jézus Krisztussal és belőle táplálkozni.
Tódor Attila kisszemináriumi spirituális, a liturgiáért és pasztorális programokért felelt
Összeállította: Bőjte Csongor
