Ferenc pápa hatrészesre tervezett „Meggyógyítani a világot” című új katekézis sorozatának harmadik témája a világjárvány adta új helyzetben a szegények megsegítését elemezte, ahogy a Szentírás elénk állítja a karitász jézusi erényét. A szegények iránti elköteleződés olyan etikai-társadalmi követelmény, amely Isten szeretetéből ered és ösztönzést ad egy olyan gazdaság kiépítésére, amelynek középpontjában a szegények állnak.
Az Apostoli Palota könyvtártermében megtartott internetes katekézis előtt felolvasták Szent Pál tanítását a jézusi szegénységről, mely vezérfonalként szolgált a pápa elmélkedéséhez: „Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok” (2 Kor 8,1-2.9).
Gyógyítani a járványt okozó kis vírust és a társadalmi igazságtalanságok nagy vírusát is!
A világjárvány feltárta a szegények nehéz helyzetét és a világban uralkodó nagy igazságtalanságot – kezdte beszédét a pápa. A vírus, miközben nem tesz különbséget az emberek között, pusztító útja során nagy egyenlőtlenségeket és diszkriminációt talált, és azt meg is gyarapította. A világjárványra adott válasz tehát kettős. Egyfelől nélkülözhetetlen megtalálni a kicsi, de félelmetes vírus gyógyítását, mely az egész világot térdre kényszeríti. Másfelől pedig gyógyítani kell a nagy vírust, a társadalmi igazságtalanság vírusát, az egyenlőtlenség, a leggyengébbek védelme hiányának a vírusát. A gyógyításnak ebben a kettős válaszában az evangélium szerint nem hiányozhat a szegények melletti elköteleződés – idézett a pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából, majd magyarázatképpen szabadon hozzáfűzte: „De ez nem egy politikai választás, nem ideológiai választás és nem is párt jellegű választás. A szegények iránti kiváltságos választás az evangélium szíve. Az első, aki ezt megtette, Jézus. Ezt hallottuk a korintusi levélben. Ő ugyanis, aki gazdag volt, értünk szegénnyé lett, hogy bennünket gazdaggá tegyen. Eggyé lett velünk és ezért áll az evangélium közepében, Jézus tanítása centrumában ez a választás.”
A szegények iránti elköteleződés az egész egyház küldetése
Krisztus ugyanis kiüresítette önmagát, hasonlóvá lett hozzánk, nem választott magának kiváltságos életet, hanem a szolga alakját öltötte fel. Egyszerű családban született és kézművesként dolgozott. Prédikációja kezdetén hirdette, hogy a Mennyek Országában a szegények boldogok lesznek. A betegek, szegények és kirekesztettek között állt és Isten irgalmasságát mutatta meg nekik. Sokszor tisztátalannak ítélték, mert a betegekhez, leprásokhoz ment, akik a Törvény szerint tisztátalanok voltak. Ő valóban kockáztatott, hogy közel legyen a szegényekhez. Éppen ezért Jézus követői arról ismerhetők fel, hogy közel állnak a szegényekhez, a kicsikhez, a betegekhez, a bebörtönzöttekhez, a kizártakhoz, az elfeledettekhez. Mindezt elolvashatjuk abban a híres állapotjelzőben, ami alapján megítélnek bennünket a Máté evangélium 25. fejezete jegyében. Ez a keresztény hitelesség kulcs-kritériuma – szögezte le a pápa. Némelyek tévesen azt gondolják, hogy ez csak kevesek feladata, de a valóság az, hogy a szegények iránti kiváltságos választás az egész egyház küldetése, ahogy Szent II. János Pál pápa mondta.
A perifériákat elvinni a központba, azt jelenti, hogy életünket Krisztusra összpontosítjuk
„Minden keresztény személy és közösség arra hivatott, hogy Isten eszköze legyen a szegények felszabadítására és támogatására, oly módon, hogy teljesen beépülhessenek a társadalomba” – idézte Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítását (EG 187). A hit, remény és a szeretet szükségképpen erre a választásra indítanak, mely túllép a szükséges támogatáson. Magába foglalja, hogy járjunk együtt és hagyjuk, hogy ők evangelizáljanak minket, akik ismerik a szenvedő Krisztust. Engedjük, hogy megfertőzzenek minket az üdvösségről szerzett tapasztalatukkal, bölcsességükkel és kreativitásukkal. A szegényekkel való osztozás kölcsönös gazdagodást jelent. Ha pedig léteznek beteg társadalmi struktúrák, melyek megakadályozzák számukra, hogy a jövőről álmodjanak, akkor velük együtt dolgozva meg kell azt gyógyítani és meg kell változtatni. Ehhez vezet el Krisztus szeretete, aki a végsőkig szeretett bennünket, egészen a határokig, a perifériáig. A perifériákat elvinni a központba, azt jelenti, hogy életünket Krisztusra összpontosítjuk.
Meg kell oldani azokat a problémákat, melyek segélyezésre indítanak
Ferenc pápa aggodalommal szólt a pandémia utáni lehetséges helyzetről. Ez mindenki közös aggodalma, mert mindenki szeretne visszatérni a normalitáshoz. Ám ennek a normalitásnak nem kellene magába foglalnia a társadalmi igazságtalanságokat és a környezet pusztulását. A világjárvány egy olyan válság, amiből nem kerülünk ki ugyanúgy, hanem vagy rosszabbul, vagy jobban járunk. Nekünk jobban kellene kikerülnünk, hogy javítsunk a társadalmi igazságtalanságokon és a környezet pusztulásán – fogalmazott szabadon a pápa. Ma lehetőségünk van arra, hogy valami másfélét építsünk, például a szegények átfogó fejlődésének gazdaságát és ne pedig valami segélyezési rendszert. Ezzel nem ítéljük el a segélyezési rendszert, mert azok fontos művek. Gondoljunk csak az önkéntességre, mely az olasz egyház egyik legszebb szervezete. De nekünk tovább kell lépnünk és meg kell oldani azokat a problémákat, melyek segélyezésre indítanak. A pápa olyan gazdaságról beszél, mely nem kényszerül arra, hogy a társadalmat megbetegítő gyógyszerekhez folyamodjon és amely képes elkerülni, hogy megkárosítsa közös otthonunkat.
Jézus példájával a vírus ellen, aki az átfogó isteni szeretet orvosa
A szegények iránti elköteleződés olyan etikai-társadalmi követelmény, amely Isten szeretetéből ered és ösztönzést ad egy olyan gazdaság kiépítésére, amelynek középpontjában a szegények állnak. Továbbá bátorítást ad arra, hogy a vírust úgy gyógyítsuk, hogy előnyben részesítjük azokat, akiknek erre legjobban szükségük van. Milyen szomorú lenne, ha a vakcina a leggazdagabbak kiváltsága lenne, ha egyik vagy másik nemzeté lenne, nem pedig mindenkié. És milyen botrány lenne, ha a gazdasági segítség, főként közpénzekből, azokra a gazdaságokra összpontosítana, melyek nem járulnak hozzá a kirekesztettek bevonásához, az utolsók előmozdításához, a közjóhoz és a teremtett világ védelméhez? Ha a vírus újból megerősödne egy, a szegények és rászorulók iránti közömbös világban, akkor meg kell változtatni ezt a világot, méghozzá Jézus példájával, aki az átfogó isteni szeretet orvosa – fejezte be szerdai online katekézisét Ferenc pápa a vírus elleni védekezés isteni közgazdaságáról.
Forrás: Vértesaljai László/Vatican News
