Máriaradna idén kettős jubileumot ünnepel: 500 évvel ezelőtt épült az első kápolna a radnai Szőlőkben, azon a dombon, ahol a jelenlegi kegytemplom áll, és amelyet Rudnay Sándor esztergomi érsek 200 évvel ezelőtt konszekrált. Bár a járvány okozta helyzet miatt a nagyszabású ünneplés elmarad, a két évforduló mégsem múlhat el úgy, hogy ne emlékeznénk meg róluk.
A régmúlt idők történéseit írott krónikák őrzik; a közelmúlt és a jelen eseményeiről szemtanúk tudósítanak a leghitelesebben. Az alábbi sorokban ők beszélnek: Isten szolgái, egyházi vezetők, vallásukhoz ragaszkodó idős emberek, hitben nevelkedő fiatalok, közös ünnepeink megtartói és az évszázados kegyhely, Máriaradna zarándokai. Olyan emberek, akiknek az élete különleges módon kötődik e kegyhelyhez, a Szűzanya radnai templomához.
Dr. Franz Metz (született 1955. december 24-én Daruváron, Románia) bánsági német (sváb) orgonista, zenetudós és karmester, a Duna mentén, különösen Románia, Magyarország és a volt Jugoszlávia területén kisebbségben (és nem csak) élő népek zenetörténetének kutatója. Az első zeneórákat apjától, Martin Metz kántortól kapta Lugoson. Zongorát és zeneelméletet Dr. Josef Willerrel, prof. Clara Peianál és prof. Remus Taşcăunál tanult. Franz Metz a bukaresti Ciprian Porumbescu Zenekonzervatórium (ma Nemzeti Zeneakadémia / Academia Națională de Muzică) Orgona Tanszékén szerzett diplomát prof. Lidia Sumnevici osztályában. Ifjúkorában találkozott a bukaresti Szent József székesegyház orgonistájával, Joseph Gerstenengst lelkipásztorral és Franz Xaver Dressler nagyszebeni orgonistával. Orgonistaként 1977-ben debütált a bukaresti Román Athenaeum Walcker orgonáján. 1978-ban visszatért Lugosra, ahol 1981-ig zongoratanér volt a zeneiskolában. Ezzel egyidejűleg a szülővárosában kamarazenekart alapított.
Még egyetemi évei alatt, 1975-ben Franz Metz orgonistaként debütált Temesváron, ahol kántorként dolgozott az erzsébetvárosi, valamint a gyárvárosi Millenniumi templomban, végül pedig a Szent György római katolikus székesegyházban. Karvezetői tevékenységének kezdete – többek között – a temesvári német Franz Schubert énekkarhoz kapcsolódik, amely a Filharmóniával közösen előadta J. Haydn Die Jahreszeiten (Az évszakok) című oratóriumot. Metz 1983-1985 között irányította ezt a kórust. Ugyanakkor számos román filharmóniával koncertezett, továbbá volt néhány hangversenye az NDK-ban, a Cseh Köztársaságban és 1982-ben Ausztriában. A Németország Szövetségi Köztársaságba való kitelepedését követően, 1985 óta, Franz Metz továbbra is orgonistaként és kántorként tevékenykedik, folytatva orgonakoncertjeinek sorozatát szerte Európában. Ugyanakkor történelmi zenetudománnyal is foglalkozik, a bánsági németek zenei életét kutatta.
Franz Metz orgonista jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Romániában a kommunista hatalom éveiben lehetővé váljanak az első orgonakoncertek: Temesváron (1981), Aradon (1983) és a máriaradnai kegyhelyen (1983). A Bánság neki köszönhet számos olyan hangfelvételt, amelyeken Metz egykori bánsági zeneszerzők orgonára írt műveit szólaltatja meg a régió olyan régi, mondhatni történelmi orgonáin, amelyek közül sajnos néhány már elhallgatott.
Franz Metz az alapítója a Temesváron megrendezésre kerülő Nemzetközi Orgonatanfolyamnak, az 1991–1998 közötti Temesvári Orgonafesztiválnak, a mai Timorgelfestnek – Zilele Muzicii de Orgă din Banat / Bánsági Orgonafesztivál. Az egyházi zene területén kifejtett német nyelvű publicisztikai munkássága nagyon gazdag, sok országban jelent meg írásai. Számos máriaradnai, altöttingi vagy Maria Ramersdorf-i zarándoklat jellegzetessége volt zenéje és odaadása. Orgonajátékát gyakran kísérik bánsági zenészek; szoros együttműködésük a bánsági német egyházi zene kutatását és terjesztését szolgálják.
A temesvári püspökség sajtóirodájának munkatársai interjút készítették Dr. Franz Metz orgonistával, akit Máriaradnáról, máriaradnai kötődéseiről kérdeztek.
Orgonaművészként Ön a radnai Szűzanya tisztelője. Melyek a kegyhelyhez kapcsolódó gyermekkori emlékei? Kivel ment először Radnára?
Nekünk, bánsági sváboknak Máriaradnát úgymond a bölcsőnkbe helyezték. Még most is emlékszem az 50-es évek végén a szülőfalumból, Daruvárról indult radnai zarándoklatokra. Hosszú és fárasztó út volt, egyszerű éjszakai szálláslehetőséggel a szénapajtában, izzó napsütésben vagy esőben, poros úton vagy sárban. Nem nehéz elképzelni, hogy mit jelentett két nap múlva megérkezni erre a kegyhelyre, távolról megpillantani a két templomtornyot és énekelni: Maria, wir dich grüßen, o Maria hilf…/ Mária, üdvözlünk, ó, Mária segíts! És különös szeretettel emlékszem vissza azokra zarándoklatokra, amelyeket Lugoson szerveztek, ahol édesapám 1950-1988 között kántorként tevékenykedett. Az akkori kommunista időkben vallásos búcsújárásokra hivatalosan nem kerülhetett sor. A lugosi utazási irodában azt javasolták a zarándoklatot szervező édesapámnak, hogy szervezzen kirándulást Lippafüredre, amely (egy karton Kent cigaretta és egy csomag Dallmayer kávé ellenében) lehetséges volt. Így tehát a lugosi katolikusok rendszeresen két busszal kirándultak „Lippafüredre”, és a számuk egyre növekedett. Lippán leszálltak a buszról, és gyalogosan átkeltek a régi vashídon Máriaradna felé.
Radnán Harnisch Ernő ferences atya fogadott minket, aki nagy tiszteletnek örvendett a zarándokok körében. Mint ismeretes, a ferences szerzetesek évszázadokon keresztül gondoskodtak a zarándokokról. Tizenhét évvel ezelőtt ezért is érintett minket fájdalmasan a hír, miszerint a rend visszavonul Máriaradnáról. Egy nemrég elhunyt plébános mondta nekem akkor, hogy nem jó jel, ha a ferencesek, akik túlélték a török uralmat, a két világháborút és a kommunizmus idejét, most távoznak Radnáról, amikor vallásszabadság van.
Mikor játszott első alkalommal orgonán és énekelt a zarándokokkal együtt a kegytemplomban vagy a keresztúton? Milyen érzés volt?
Számomra midig nagy megtiszteltetés volt, amikor a radnai kegytemplom „nagy orgonáján” játszhattam. Nekem, fiatal egyetemistának ez a hangszer hatalmasnak tűnt a lugosi orgonához képest. De a mérete inkább a radnai orgona impozáns, nagy hangerejével függött össze, köszönhetően a templom csodálatos akusztikájának. Már a megáldásakor (1905) dicsérték az orgona hangszíneinek rendkívül gazdag skáláját, a második manuál legcsendesebb pianissimo-jától a fenséges hangzású tutti-ig.
Ernő atya többnyire mellettem ült a padon és érdeklődéssel hallgatott. Akkoriban egy idős testvér volt a radnai kántor. Legtöbbször azonban felkerestük Peter Kleckner tanár urat, aki a kegytemplommal szemben levő szülői házban lakott. Édesapámnak úgymond „kötelező“ volt a zarándoklatok alkalmával meglátogatni Kleckner zeneszerzőt és zenetanárt. Mindketten a harmonizálásról meg az új egyházi zeneművekről beszéltek, ám amikor Kleckner tanár úr leült a régi, jobb időket is megélt bécsi zongorájához, és improvizálni kezdett, akkor kezdődött csak el igazán a beszélgetés! Kleckner professzor mindig szerencsésnek tartotta magát, amiért a kegytemplom lábánál (Mária lábánál…) született. Abban az időben (1965 körül volt) fogalmam sem volt róla, hogy 1998-ban Kyri Elisabeth tanárnővel együtt újból meglátogatom őt a halálos ágyán. Nem csak a lippai és radnai zenei élet meghatározó alakja volt, hanem az 1990-es évekig számos honfitársa zarándoklatát is kísérte.
Melyik volt az első, Radnán énekelt Mária-ének és melyik áll legközelebb a szívéhez?
A bánsági katolikusok gazdag Máriaének-repertoárral rendelkeznek. Ezt évszázadokon keresztül gondosan ápolták és bővítették egészen a XX. század nehéz időszakáig, amikor a II. világháború, később pedig a kivándorlási hullámok mindezt megakadályozták. Sok Mária-éneket csak a radnai zarándoklatok alkalmával énekeltek. A legrégebbi, írott formában is fennmaradt búcsújáró énekek a XIX. század első feléből származnak. Mivel ezekből az énekes füzetekből csak kevés maradt fenn, azt jelenti, hogy sokat használták azokat: megsárgult lapjain izzadság- és esőcseppek, tűző napsugarak és szerető kezek hagytak nyomot. Számomra az egyik legkedvesebb Mária-ének a mai napig a Mit frohem Herzen will ich singen (Örömteli szívvel akarok énekelni) című, amelyet 1880 körül a gödrei (Pécsi egyházmegye) Josef Schober sváb származású kántortanító írt. Az ének teljesen megfelel sváb honfitársaim zenei felfogásának: gyönyörű terc és szext hangközzel lehet énekelni, a szöveg pedig mindenki számára érthető. De a másik közkedvelt Mária-ének, a Segne du, Maria azaz Áldd meg, Mária című is a zarándoklatok szokásos énekrepertoárjához tartozik. Ennek a szövegében is felismerhető a személyes életrajzra való utalás, akár énekesként, akár hallgatóként. Figyelemre méltó az a tény is, hogy sok bánsági kántor és plébános foglalkozott új Mária-énekek írásával, komponálásával. Máriaradna és a Szűzanya szorosan összefonódik a bánsági katolikusok életével.
Az évek során Radnán olyan búcsújárókkal és különböző zarándokcsoportokkal találkozott, akik a saját anyanyelvükön énekeltek és imádkoztak. Hogyan viszonyul az itt beszélt nyelvek, zenei kincsek és imák változatosságához, gazdagságához? Bizonyára hallott olyan énekeket is, amelyeknek ismerős a dallama, de szövegét Ön a saját anyanyelvén tudja?
Ez a máriaradnai zarándoklatok egyik különleges sajátossága. A kiemelkedő ünnepnapokon, mint Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) vagy Szűz Mária születése (Kisboldogasszony), rengeteg zarándok keresi fel Radnát. Már a 90-es években – amikor nyilvánosan is lehetséges volt – nagy érdeklődéssel figyeltem a különböző csoportok nyüzsgését, hagyományait, imáit és énekeit. Az átélt és megélt etnikai sokszínűség teszi Radnát kiemelkedővé. És mindezek a nemzetiségek a Bánságban, a temesvári egyházmegye területén élnek. Nem szükséges Fatimába vagy Lourdes-ba utaznunk, hogy ilyet tapasztaljunk.
Az éneklési módok is olyan sokfélék, mint az egyházmegye területén élő etnikumok anyanyelve vagy mentalitása. Mindig is lenyűgöztek a magyar egyházi énekek, amelyek annyira különböznek a német énekektől, inkább egyszólamúak és modális hangzásvilágúak. A hanglejtés, az előadásmód és az énekesek intonációja is különbözik a német énekesekétől.
A szentmiséken szigorúan odafigyeltek a különböző nyelveken előadott énekek egységes eloszlására. Körülbelül 1980-ig a bánsági városok templomaiban többnyire németül vagy magyarul énekeltek, a román énekeket nem engedélyezték. Emlékszem, hogy 1977-ben, amikor Bukarestben a Zeneművészeti Főiskolán orgona szakos egyetemista voltam, édesapám megkért, hogy szerezzek neki a Szent József székesegyházból román nyelvű énekeket, hisz neki nem volt. Így kezdtek lassan, a moldovai katolikusok Bánságba telepedésével, román énekek is felcsendülni a templomainkban. Kivételt képezett néhány régi román plébánia a temesvári egyházmegye területén, például Temesszlatina vagy Bulcs, ahol már korábban is románul imádkoztak és énekeltek. A legtöbb román nyelvű egyházi ének nem volt más, mint ismert német dal, amelyet a moldvai papok román szövegre alakítottak. Ezek közé tartozik Haydn és Schubert több ismert miséje, és sok Mária-ének is.
Az énekesek Árgus szemekkel figyelték a szakaszok egyenlő eloszlására is. A lugosi kórusban édesapám jobbján álltak a német, balján a magyar énekesek. A szentmise bizonyos részében az ének nyelve változott, és jaj volt akkor, ha édesapám a német énekből egy szakasszal többet játszott…
Vezetett Ön is zarándoklatokat, legyen az gyalogos, vagy busszal, vonattal, egyéb járművel? Hogyan emlékszik rájuk, milyen élményei, tapasztalatai vannak ezekkel kapcsolatban?
– Már a 90-es években sok németországi zarándokcsoportot vittem el Máriaradnára. Mindannyiukat lenyűgözte ennek a „szent hegynek” az ereje, hangulata. Minden zarándoklathoz hozzátartozott végigjárni a templom mögötti keresztutat. Sok zarándok térden, hagyományos imát mondva és énekelve tette meg ezt az utat. Mivel a változás (1989) előtti időkben minden bánsági egyházközség más-más napon zarándokolt a kegytemplomhoz, ezek a szokások jelentős mértékben eltértek egymástól. Tíz évvel ezelőtt, amikor bevezették augusztus 2-án, a Portiuncula ünnepén a német hívek zarándoklatát, ezért is okozott gondot közös énekeket találni. Így énekfüzetet állítottam össze, amelyben az imák és az énekek a radnai ferencesek meditációs könyvecskéjéből származnak; ezeket keresztúti énekekkel egészítettem ki (Bécsben jelent meg O Sünder, komm hera címmel).
A máriaradnai zarándoklatok hangulata különleges, néha rendkívül változatos. Milyen élményeket őriz különös módon is az emlékezetében?
Máriaradnának különleges spirituális kisugárzása van. Ezt főleg az tapasztalja meg, aki a téli hónapokban keresi fel a kegyhelyet, amikor kevés a látogató. Nincs nagy forgatag, nincsenek az árusok bódéi sem, csak a csend uralkodik mindenütt. És ezt a csendet kívánom mindenkinek, aki Radnára jön.
Hogy mit is jelent nekünk Radna, lehetetlen szavakba önteni. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy megannyi honfitársunk, akiket 1945 januárjában Oroszországba deportáltak, sok év után, a kalandos hazafelé vezető útjuk során előbb Máriaradnára mentek, és csak utána tértek vissza az otthonaikba. És ez mindent elmond.
Még egy különös eseményre emlékszem: 1989. augusztus 14-én, Szűz Mária mennybevétele ünnepének előestéjén a kommunista milícia (ahogyan akkoriban a rendőrséget nevezték) elűzött a kegytemplom elől minden zarándokot és árust, úgy, hogy Ernő atya kérlelő közbenjárása sem segített. Ám ez sem tartotta vissza az embereket attól, hogy másnap újból eljöjjenek és megtöltsék a kegytemplomot.
Bármennyire ünnepélyesek is manapság a zarándoklatok szentmiséi – Istennek hála! – az összefogás, amit a kommunizmus idején megtapasztaltunk, az összetartás és a hit erős kötelékét örökítette a honfitársaimra. Akkoriban nem lehetett saját püspökünk, ezért a székesegyháznak sokunk számára nem volt jelenősége. A máriaradnai kegyhely azonban mindannyiunkat összefogott.
Mit jelent Önnek Máriaradna?
Amikor 10 évvel ezelőtt partneri kapcsolat jött létre a bánsági Máriaradna és a müncheni Maria Ramersdorf között, a radnai kegykép egy másolatát kifüggesztették a müncheni kegytemplomban. A szentmisét követően a legtöbb látogató a templom udvarán beszélgetett, csak egy idős sváb asszony térdelt egyedül az üres templomban a kegykép előtt, és imádkozott. Ez a kép belevésődött az emlékezetembe a mai napig. Maria von Radna, hell glänzende Sonn… / Radnai Mária, ragyogó nap …
Forrás: Temesvári egyházmegye
