Énekszóval vonuló gyalogos búcsújárók, népviseletbe öltözött, fejkendős asszonyok, kezükben búcsúfia-cukorkát szorongató gyermekek, távoli vidékekről autóbusszal érkező zarándokok, hátizsákot cipelő, bakancsos fiatalok haladnak meg-megállva a magaslatot uraló templom felé. A dombra vezető út mentén a Jézus keresztútjának állomásait jelző stációknál – népies nevén a kálvárián – fehér, hímzett templomi lobogót hordozó maroknyi keresztalja imádkozza hangosan a rózsafüzért. Az arra haladók tiszteletteljes csendben térnek ki előlük. Tekintetük közben elidőz a zarándokok előtt iránymutatóként hordozott virágkoszorús búcsús kereszten… – sok-sok éve, évtizede ez a látvány fogadja mindazokat, akik nagy ünnep alkalmával vagy csendes hétköznapon felkeresik a máriaradnai kegytemplomot. A jelen méltó folytatása a múltnak…
Radnát, mint települést, a történelmi dokumentumok 1440-ben említik először.
A hagyomány szerint 1520 körül egy Mária-tisztelő asszony kápolnát építtetett Radnán a szőlőjében.
Az akkori Magyarország legnagyobb része török uralom alatt volt. A bosnyák barátok, a ferences atyák, akik 1626-tól kezdve tevékenykedtek Radnán, honfitársaik, boszniai kereskedők kíséretében érkeztek, akik szerte az Oszmán Birodalomban letelepedtek, így itt is. Velük együtt az egyébként szerény körülmények között élő szerzetesek részesültek azokból a kiváltságokból és szabadságokból, melyeket a szultán a birodalma területén élő összes kereskedőnek adott. Így a ferencesek a törökök hallgatólagos beleegyezésével lelki gondozást nyújthattak az itt élőknek, mi több, baksis – csúszópénz – ellenében olyan császári fermánokhoz (szultáni rendelet, oklevél) jutottak, amelyek birtokában lepusztult templomokat javíthattak vagy építhettek.
Az 1750 előttről származó írott beszámolókból kiderül, hogy a mai, Kármel-hegyi Boldogasszony kegykép 1668-ban már Radnán volt. Egy helyi bosnyák lakos, Đjuro Vrichonossa vásárolta meg egy olasz vándorkereskedőtől, évekkel később pedig a radnai templomnak ajándékozta. A kép valószínűleg egy észak-olasz nyomdából származik. Több száz, esetleg több ezer ilyen szentkép hagyta el akkoriban a nyomdát. A kegykép típusa az úgynevezett Skapulárés (Kármel-hegyi) Boldogasszony karján a gyermek Jézussal, mérete 477×705 mm és közepes minőségű papírra nyomtatták. A kép felső, valamint két oldalsó szélén kisebb négyzetekben különböző ábrázolások találhatók olasz nyelvű felirattal. Ezek olyan jeleneteket örökítenek meg, amikor bajban lévő embereket a Szűzanya csodálatos módon megsegített. A Szűzanya és a Gyermek alakja alatt a következő felirat olvasható: La Beatissima Vergine del Carmine. A felirat alatti kép a tisztítótűzben lévő lelkeket ábrázolja. A kegykép ma falemezre erősítve látható, a széleit aranybrokát szegély díszíti és 1767-ben helyezték el a jelenlegi, 1756-ból származó kegytemplom főoltárán. 1769-1771. között Joseph Moser bécsi ötvösmester művészien kivitelezett ezüst keretet készített a kegyképnek, amelyben a mai napig látható. Szintén Joseph Moser ötvös készítette 1767-ben a nagy örökmécses-tartót, 1768-ban pedig két kisebb mécsestartót, ugyancsak ezüstből.
Török dokumentumok megemlítik, hogy Radnán 1642-ben volt egy romos állapotban lévő templom, amelyet az eredeti méretei megtartása mellett felújítottak. 1681-ben a templomot ismét felújították. A 164 év török uralom alatt a Bánságban többször is előfordultak kisebb-nagyobb összecsapások, amelyek során több település is gazdát / megszállót cserélt. Ilyen harcok közepette gyakran sérültek meg templomok. Egy török katona gyújtogatásának esett áldozatul 1695-ben a radnai templom is, a Szűzanyát ábrázoló, papírra nyomtatott szentkép azonban – így szól a legenda – sértetlenül került ki a lángokból. Egy másik legenda arról tudósít, hogy egy török katona lóháton akart bemenni a templomba, a lova azonban megbotlott egy kőben, és a patája nyomott hagyott benne. A kő, valamint a jelenetet ábrázoló festmény ma is látható templomhajó jobb oldali falán.
Történt, hogy Anna Maria Bummerin, az aradi Heister-gyalogezred egyik katonájának felesége 1707-ben a pestis miatt öntudatlan állapotban feküdt. Mielőtt meghalt, magához tért, és azt mondta, hogy a pestis akkor fog megszűnni a városban, ha zarándoklatokat indítanak a Szűzanya radnai kápolnájához. Ezt követően kezdődött az aradi polgárok búcsújárása Radnára, és – így a krónikás – a pestis megszűnt Aradon.
Mivel a templom immár szűknek bizonyult, 1756-ban elkezdődött a jelenlegi kegytemplom építése. A templomhajó hossza 56,2 méter, szélessége 19,8 méter, amely a szentélynél 9,3 méteresre szűkül. A templomhajó magassága 20,6 méter, a szentélyé 18,8 méter. A tornyokat, amelyek utolsóként készültek el, 1911-ben megemelték, így jelenleg 67 méter magasak.
Gróf Engl von Wagrain csanádi megyés püspök 1767 pünkösdjén átvitte a radnai kegyképet a régi helyéről az új templomba.
A jelentősebb vendég, aki eddig Radnát felkereste, II. József osztrák császár volt, aki 1768. április 25-én délután érkezett meg ide kíséretével, hogy kifejezze a Szűzanya iránti tiszteletét, illetve megtekintse a kegytemplomot és a kolostort. A szájhagyomány szerint a császár ekkor mondta: Ha nem lennék császár Bécsben, szeretnék radnai gvárdián lenni! A kolostor történetében kiemelkedő eseménynek számító látogatás emlékére 1776-ban egy obeliszket állítottak, amelyet 1843-ban felújítottak, később azonban lebontották.
A templom életében 1820. április 9-e egy másik jelentős dátum. Erdélyből az új főegyházmegyéje felé tartó gróf Rudnay Sándor esztergomi érsek, Magyarország prímása a máriaradnai kegykép előtt vette át a palliumot Kőszeghy László csanádi püspöktől. Hálából a Szűzanyának, akinek nagy tisztelője volt, az érsek konszekrálta a radnai templomot. Esztergomból pedig két aranykoronát küldött, amelyeket Kőszeghy püspök ugyanazon év június 7-én a radnai kegyképen helyezett el. Rudnay érsek élete végéig kötődött Radnához, végrendeletében pedig úgy határozott, hogy halála után a szívét itt, a Szűzanya közelében helyezzék el. Végakaratát tiszteletben tartva az érsek szívét különleges kristályedényben a mai napig itt őrzik.
A Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) tiszteletére konszekrált kegytemplomot az időközben szentté avatott II. János Pál pápa az 1992. augusztus 28-án kiadott brevéjében a Basilica Minor – Pápai Kis Bazilika a Kegyelmek Anyjához rangra emelte a megfelelő jogokkal, liturgikus kedvezményekkel és teljes búcsú elnyerésének lehetőségével. Erről a 2003-ban elhunyt dr. Boros Béla címzetes érsek így írt egyik levelében: „Máriaradna. A kegytemplom Basilica Minor privilégiumot kapott a Vatikánból; május első vasárnapján lesz a pápai bulla ünnepélyes kihirdetése. Nagy örömöm, hogy – külföldi jó kollégáim segítségével – ilyen szép márvány szembenéző oltárt állíthattam fel „hálából a Szűzanyának mindenért”. (Temesvár, 1992.)
Az 1951-ben kirakapterben életfogytiglani fegyházra és kényszermunkára ítélt dr. Boros Béla címzetes érseknek 13 év fogvatartás után, a szamosújvári börtönből való szabadulásakor, 1964. augusztus 5-én, a radnai kegytemplomba vitt az első útja: „12 órakor érkeztem meg Radnára, szakállasan. Egy ferences testvér fogadott. Nem ismertek rám, azt hitték, csavargó vagyok. Mondom, hogy keresem a gvárdiánt. Aztán jött P. Ernő – Harnisch Ferenc –, és mindjárt felismert. Megmosakodtam, megborotválkoztam, és fél kettő felé elmondtam a misét.” (Idézet Hetényi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában című könyvéből, a dr. Boros Béla c. érsekkel készített interjúból). Egy másik levelében pedig így írt: „Augusztus 5. – A napomon (szabadulása napja – a szerk. megj.) idén is Radnára mentem (Kapor káplánnal és Petrónia nővérrel) és hálaadó misét tartottam” (…) Ma: augusztus 15 – felszenteltem Radnán az új (márvány) szembenéző oltárt: hálából ajándékozom a Szűzanyának!! (Temesvár 1992. augusztus 15.) Dr. Boros Béla c. érsek Szűzanya iránti mélységes tisztelete részben a rabság éveihez kötődik. Mesélte, hogy a Râmnicu Sărat-i börtönben elveszítette a hangját. Csak suttogva volt képes beszélni. Ekkor kétségbeesett, hogy mi lesz további pályájával, ha nem fog tudni prédikálni. Amikor azonban kiszabadult, a máriaradnai templomban bemutatott első misén visszanyerte a hangját. Ezt ő a Szűzanya csodatételének tekintette. A ruszkicai márványból készült oltár máig őrzi a hitéhez a megpróbáltatások nehéz időszakában is hű főpap emlékét a Bazilikában.
A máriaradnai kegytemplom a romániai műemlékek Arad megyei listáján a 313 iktatószám alatt, az AR-II-m-A-00616.01 kóddal szerepel. A bazilikát és a rendházat 2008-2015. között Európai Uniós pályázat keretében újította fel a Temesvári Római Katolikus Püspökség.
Máriaradna idén kettős jubileumot ünnepel: 500 évvel ezelőtt épült az első kápolna a radnai Szőlőkben, azon a dombon, ahol a jelenlegi kegytemplom áll, és amelyet Rudnay Sándor esztergomi érsek 200 évvel ezelőtt konszekrált. Bár a járvány okozta helyzet miatt a nagyszabású ünneplés elmarad, a két évforduló mégsem múlhat el úgy, hogy ne emlékeznénk meg róluk. A jubileumokra való tekintettel, a jelenlegi helyzeten túlmenően Radna mindannyiunk számára különleges hely, amelyet sokan már gyermekkorukban felkerestek, és amely mély nyomot hagyott a hitéletünkben.
A régmúlt idők történéseit írott krónikák őrzik; a közelmúlt és a jelen eseményeiről szemtanúk beszélnek a leghitelesebben. Ők ugyanis megtapasztalhatták, sokan megszenvedték a hatalmat gyakorlók túlkapásait, a sorsfordító változások után azonban cselekvő részeseivé váltak a hitélet megújulásának, izmosodásának.
Forrás: a temesvári egyházmegye honlapja (A temesvári egyházmegye sajtóirodája)
