- Életünket leginkább az a törekvés jellemzi, hogy az egyéni, a kisebb és nagyobb közösségeinkben létrejöjjön a tökéletes eszményi állapot. Ugyanakkor életünknek jellemzői közé tartoznak a vereségek is, mivel sem a nagyobb, sem a kisebb közösségeinkben nem jön létre a teljes eszményi állapot. Nem jön létre, mert – valljuk be – az egyéni életünk sem tökéletes.
- Bármennyire is pesszimistának tűnik, de mégis való igaz a felismerés, hogy soha sem fog létrejönni a teljes eszményi állapot és az ahhoz kötődő végleges rend. Ez abból fakad, hogy az ember nem isten, hanem csupán véges lény, aki mindig úton van…
- Az ideális egyéni, kisebb- vagy nagyobb közösségi élet soha nem fog létrejönni. Ahol viszont erre igényt formálnak, ott nem mondanak igazat… ott rejtett hazugság van… amelynek következménye a frusztráció és a sajátos emberi megoldások…
- Délibábot kerget az, aki mindig olyan életállapotra gondol, ahol minden egészen más és jó lesz… Ez nagyon nagy tévedés. A tapasztalat az, hogy semmilyen eszmény, ideál nem hozza el a teljességet, hanem inkább megtéveszt és szolgaságba dönt.
- Az a tökéletes, eszményi élet, amelyet mi hozunk létre, az mindig viszonylagos. De ugyanakkor mindent azért kell megtennünk, hogy az igazit, a hitelest minél jobban megközelítsük.
- Időnként szükség van a változásra, a változtatásra. De a változás önmagában nem érték. Hogy jó-e vagy rossz a változás, az a konkrét tartalmától függ és attól, hogy mire vonatkozik. Viszont az, hogy az eszményiért folytatott küzdelemnek a legfontosabb feladata a minden eddiginek a megszüntetése és megváltoztatása… olyan, mintha a fürdővízzel kidobnánk a gyereket is.
- Életünkben mindig voltak és lesznek hullámhegyek és völgyek. Ugyanakkor a feladatunk a jelenben az, hogy az emberi együttélés lehető legjobb állapotát próbáljuk megvalósítani, úgy, hogy közben az elért értékeket megőrizzük… a fennálló nehézségeket legyőzzük úgy, hogy közben ne legyünk a pusztítás hatalmainak az eszközei…
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
