Pontosan fél év telt el azóta, hogy ötvenegy évfolyam után a megszűnés helyett új útra lépés következett be a nyugat-európai magyar katolikusok egyetlen nyomtatott újságja, az Életünk havilap történetében. Nemcsak kisebb, de egészen nagy mérföldkövek is szegélyezik ezt az utat – Varga Gabriella kiadó-főszerkesztővel Klotz Mária beszélgetett.
Ha az Életünk a nyugat-európai magyar katolikusok egyetlen nyomtatott lapja, miért merült fel egyáltalán a megszűnés lehetősége?
A nyolc nyugat-európai magyar hitbuzgalmi lap – Pannonia Sacra (Németország), Az Út (Bécs, Ausztria), Hírnök (Linz, Ausztria), Hiszek (Svájc), Magyar Ház (Belgium), Sorsunk (Franciaország), A Kereszt Népe (Hollandia) és az Új Értesítő (Skandinávia) – egyesüléséből 1969 januárjában létrejött Életünk újságot kezdetben Svájcban adták ki, majd tíz évvel később ez a tevékenység átkerült Németországba, Münchenbe. Ott a szerkesztést 1996-tól Cserháti Ferenc akkori müncheni magyar plébános, németországi magyar főlelkész és nyugat-európai magyar delegátus látta el, és ezt még azután is folytatta, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben centuriai címzetes püspökké és esztergom-budapesti segédpüspökké nevezte ki őt. Budapestre költözését és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencián belül a külföldi magyarok lelkipásztori ellátását jelentő főpásztori szolgálatának megkezdését követően Cserháti Ferenc püspök és a lap kiadásáért felelős Müncheni Magyar Katolikus Misszió az Életünk újság kiadói gondozását megosztotta a budapesti Szent Maximilian Kiadóval; Czoborczy Bence kiadóvezető és munkaközössége, a megállapodás többszöri meghosszabbításával, 2019 decemberéig teljesítette ezt a feladatot. Tavaly év végén azonban több hosszabbítást már nem vállaltak, kiadóváltás nélkül tehát az újság 51 év után megszűnt volna.
Mi hozta meg a fordulatot?
Tavaly nyáron egy váratlan pillanatban Czoborczy Bence – akivel 2014 óta dolgozom együtt – feltett nekem egy váratlan kérdést: „Gabi, nem akarod átvenni az Életünket?” A médiában eltöltött több mint harminc évem alatt sok mindennel foglalkoztam, de lapkiadással még nem, itt az ideje, gondoltam… Erre az a, nem egy és nem kettő, a nyugati diaszpórából a törzsolvasóktól érkező telefonhívás is ösztönzött, amely úgy szólt, hogy ugye nem szűnik meg az újság; nyugtassuk meg őket, hogy nem szűnik meg az újság… Hallva ezeket a kétségbeesés határát súroló hangokat, úgy gondoltam, még ha az utóbbi években csökkent is az előfizetők száma, addig, ameddig az olvasók ennyire ragaszkodnak hozzá, meg kell kísérelnem életben tartani a lapot. 52 éves vagyok, 52 éves az Életünk újság és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk – amelynek 2019 nyarán már a munkatársa voltam –, égi jelként értelmeztem a lapátvétel gondolatának felvetését, és természetesen nem utasítottam el. Túljutva az újság Magyarországra való átjelentésének több hónapot igénybe vevő, hatalmas tortúráján és a lap kiadásához szükséges cégalapításon, ez év elején megkezdődhetett az érdemi munka.
Az érdemi munkáról sokat láthattunk, hallhattunk, olvashattunk már eddig is – de vegyük sorba. Mi volt az első kapavágás és azt azután mely másik követte?
Először is, noha az elmúlt másfél évtizedet a katolikus médiában töltöttem, végzettségem és tapasztalatom a médiához és nem a teológiához köt, ezért fontosnak tartottam, hogy körülvegyem magam a diaszpórát is jól ismerő klerikus szakemberekkel. Így lett a lap felelős szerkesztője a Linzben élő Vencser László morálteológus, s legnagyobb örömömre a szakmai tanácsadásra felkért négy személy, Varga János rektor (Pázmáneum, Bécs), Sajgó Szabolcs SJ igazgató (Párbeszéd Háza, Budapest), Szőcs Csaba igazgató (Verbum Kiadó, Kolozsvár) és Vértesaljai László SJ szerkesztőségvezető (Vatikáni Rádió) válasza is igen volt. Közülük van, aki nagyon-nagyon aktív, másokhoz kérdéses esetekben fordulhatok bizalommal. Kibővült a szerzők köre is, akik között ott találjuk mások mellett Szabó Ferenc jezsuita atyát, Puss Sándor szintén jezsuita szerzetest Felvidékről, Sebestyén Péter plébános-lelki írót Marosvásárhelyről, Horváth Enikő újságírót Székelyudvarhelyről. A megszokott rovatok megtartása mellett új rovatok is indultak, mint a Cserkészhírek, amelynek a vezetését Schenk Angyalka innsbrucki cserkésztiszt vállalta, vagy az Évfordulók, amely az adott hónaphoz kapcsolódó életesemények kapcsán havonta három kiemelkedő egyházi személyiségre irányítja a figyelmet, nem életrajzi adataik felsorolásával, hanem egy-egy tőlük származó rövid gondolat közreadásával.
Mindeközben már januárban létrejött a lap Facebook-oldala, és ugyancsak elindult, az Életünk újság történetében először, a már sokszor megfogalmazott igényekre válaszolva, a lap online társoldala, az eletunk.net honlap, amelynek tartalma nem egyezik meg a nyomtatott kiadvány tartalmával, sokkal inkább kiegészíti azt.
Katolikus híroldalak, lelkiségi oldalak már vannak. Mi lesz a fő profilja az Életünk online változatának?
A diaszpóra és a szórvány katolikus online felülete szeretnénk lenni, főleg az irodalom és a művészet irányába elmozdulva. Nagyon érdekes jelenséget tapasztaltunk ugyanis: a diaszpórában élő és működő magyar alkotókról és művészekről a legritkábban találunk magyar nyelvű cikkeket, interjúkat, portrékat. A Linzben élő és a katolikus egyházban orgonistaként évtizedek óta jelenlévő Pázmány Tibor zongoraművész-karnagy, vagy Binder Ferenc bariton, vagy a Párizsi Magyar Katolikus Missziónak sokat segítő Hadady László nemzetközi hírű oboaművész és Gődény Márta világhírű zongoraművész magyar nyelvű szakmai portréját mi készítettük el és jelentettük meg először. Ezeket az évtizedek óta a diaszpórában élő és a világ színpadain jelentős sikereket elérő magyar művészeket lehet, hogy halljuk magyar rádiókban, CD-ken, látjuk hazai koncerttermekben, fellépnek a világban magyar közönségek előtt is, de alig olvashatunk róluk magyarul. Pedig nagyon mély bennük a hit, és önzetlenül ott állnak a magyar missziók mellett – őket feltétlenül szeretnénk megismertetni az olvasókkal. Elsősorban tehát ezen a területen szeretnénk szerepet vállalni, szem előtt tartva az ökumené szellemét is.
Másik nagy törekvésünk a kutató- és gyűjtőmunka, bizonyos nyilvános adatok adatbázisokba rendezése. Hetek óta dolgozunk a diaszpórai magyar miserend aktualizálásán, amelyet lista- és térképnézeten is megjelenítünk. Hasonlóképpen összegyűjtjük a világ összes magyar nyelvű katolikus televízió- és rádióműsorát, valamint nyomtatott és online kiadványát is.
Többször volt példa arra, hogy saját előállítású tartalmakat más médiaoldalakon publikáltak először és az Életünk „csak” után közölte azokat, Mustos Edit kölni blockflöteművész vagy Dombó Dániel énekes, a salzburgi dóm kórusának karnagyhelyettese például az Új Misszió honlapján, a marosvásárhelyi Mustármag közösséget vezető Papp László atya gondolatai pedig a katolikus.ma oldalon jelentek meg először és lehetne a példákat tovább sorolni. Erre mi a magyarázat?
A médiamissziót mi tágan értelmezzük, és azt mondjuk, hogy diaszpórai tartalmainkkal szeretnénk behálózni a teljes katolikus – és adott esetben világi – médiát. Minket egyáltalán nem zavar, ha bizonyos esetekben másodközlők leszünk, a lényeg nem ez, hanem az, hogy a mondanivalónkat minél szélesebb körben terítsük és a társ médiaorgánumokkal szoros partnerséget alakítsunk ki.
Más szerzőktől származó és más helyeken megjelent írásokat milyen esetekben vesznek át?
Más szerzőtől akkor veszünk át anyagot, ha azt ő közvetlenül nekünk is megküldi. Csak egy példát említve: Sajgó Szabolcs Online kegyelem – Szempontok a képernyőszentmisék kultúrájának kialakításához című írása számos helyen megjelent, de mivel közvetlen úton nekünk is megküldte, közöltük mi is. A sajtóközleményekre is ugyanez vonatkozik. De amit közvetlen úton nem kapunk meg, azt máshonnan nem feltétlenül vesszük át, mert, mint említettem, nem hírportál vagyunk és elsősorban mégiscsak saját előállítású anyagok hangsúlyára törekszünk. Egyetlen kivételt az Eucharisztikus Kongresszus képez: az iec2020.hu oldalról rendszeresen átveszünk a diaszpórai olvasók érdeklődésére is számot tartó cikkeket.
Említette, hogy az utóbbi években csökkent az újság-előfizetők száma. Ez ellen hogyan kívánnak tenni?
E téren nemcsak terveink, hanem már jelentős eredményeink is vannak. Az év elején meghirdetett és azóta is ösztönzött „Ajándékozzon újság-előfizetést” akciónknak, valamint közönségtalálkozóinknak köszönhetően idén az új előfizetők száma meghaladta a százhúszat. Az előfizetéscsökkenés-jelenségnek két oka van: egyik a nyomtatott sajtó általánosan hanyatló helyzetéből fakad, a másik pedig, hogy az Életünk törzsolvasótábora, már a lap nagy múltjából eredően is, jellemzően az idősebb korosztályból kerül ki. Ám ezt már teljes magabiztossággal múlt időbe tehetjük, hiszen a százhúsz új előfizető nagy része fiatalabb olvasó.
A közönségtalálkozók alatt, amire az imént utalt, mit ért?
Év elején elhatároztuk, hogy minden alkalmat megragadunk arra, hogy a lapunk életében bekövetkező változásokról személyesen, élőszóban is tájékoztassuk régi és leendő olvasóinkat. Megtettük ezt január 7-én Kismartonban az ausztriai magyar és magyarul beszélő katolikus lelkészek ez évi találkozóján, február 9-én Welsben és február 16-án Linzben a magyar szentmisék után, február 20-án pedig első lapbemutató estünket is megtartottuk Bécsben. Terveztük, hogy Ausztriától távolabbi helyszínekre is eljutunk, de a pandémia közbeszólt. Várjuk a pillanatot, amikor ez az akadály elhárul és ismét útra kelhetünk.
Hogyan fogadta az olvasótábor ezt a sok újdonságot?
Igencsak sok beérkező levélből idézhetnék. „Dinamikusabb a hírközlés”, „a minőségi fejlődés jól látható”, „friss, üde, széles palettájú, lelkiséggel teli” – ilyen megállapításokat tartalmaznak. A webfejlesztések iránt pedig elsősorban a fiatalabb korosztály lelkesedik.
A médiából, mert azért ejtsünk szót arról is, hogy fél év alatt Gyergyóújfalutól kezdve Temerinen, Burgenlandon, Bécsen és Innsbruckon át Torontóig elég sok helyen lehetett hallani és olvasni az újság életében bekövetkező változásokról, nos ezekből ismert, hogy a lap előfizetési ára tizenkét év óta változatlan: 20 euró egy évre. Mire elég ez?
A postaköltségre is alig. Egyéni előfizetők esetén egy év alatt az újság tíz szimpla- és egy dupla számának Magyarországról külföldre postázásaidén 6790 forintba kerül és ez csak a postaköltség. Hol vannak még a tördelés, a nyomtatás és az egyéb költségek. Ezt a lapot 51 év alatt soha nem az előfizetésekből tartották fenn, mindig egyházi (korábban németországi egyházi) források biztosították a működését. Ezt most nélkülöznünk kell, sajnos a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenleg nem nyújt támogatást a lap fenntartásához.
Akkor hogyan tud létezni az Életünk újság mégis?
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságnak fontos volt a lap megmaradása, a Bethlen Gábor Alapon keresztül ebben az évben ők biztosítják az újság működését, amiért nem győzünk Potápi Árpád államtitkár úrnak és szűkebb-tágabb munkaközösségének elég köszönetet mondani. A Nemzeti Összetartozás Évéhez kapcsolódóan pedig a Magyarság Házával közösen valósítunk meg egy tíz programelemből álló és azon belül a különböző webfejlesztéseinket is tartalmazó projektet, amiért Csibi Krisztina igazgató asszonynak és csapatának tartozunk nagyon-nagyon sok hálával.
Melyek a Magyarság Házával közös megvalósításaik?
Az említett online adatbázisok építése mellett a napokban elindult a webáruházunk is, vagyis az Életünk immár digitálisan is megrendelhető és olvasható. A Száz év, száz gondolatcím alatt száz pozitív üzenet összegyűjtése, a Küzdve és bízva – Jakab Antal püspök életútja című dokumentumfilm utógondozása, a szeptemberben Hajdúnánáson esedékes, tizedik Székely Menekültek Emléknapja rendezvényben való társszervezői közreműködés mellett három pályázatot is hirdettünk: a Reményik Sándor 130, Majláth Gusztáv Károly 80 és az Összetartozunk 100 pályázatokon egyének és közösségek is indulhatnak, pár perces kisfilmmel, rajzzal, versmegzenésítéssel vagy írással. Minden jelentkező ajándékot kap, tehát már pusztán az indulásért járó alap nyereménycsomagért is érdemes pályázni, az értékes főnyereményekről nem is beszélve. A részletek megtekinthetők a honlapunkon.
A 130 éve született Reményik Sándor vagy az Összetartozás-téma természetes, de Majláth Gusztáv Károlyról szinte semmit nem tudunk. Miért ő a második pályázat alanya?
Pontosan ezért: mert alig tudunk róla valamit, márpedig nagyon is érdemes volna arra, hogy megismerjük, emlékezzünk rá, megemlékezzünk a személyéről és nagyon jelentős főpásztori tevékenységéről. Az interneten elérhető forrásirodalmat is ajánlottunk a pályázóknak, Bíró Vencel Székhelyi Gr. Mailáth G. Károly című könyvét, nem ütközik tehát különösebb nehézségbe néhány szót írni vagy mondani a 80 éve elhunyt nagy püspök munkásságáról.
Weboldal, közösségi oldal, előfizetés-ösztönzés, közönségtalálkozók, adatbázis építések, online áruház, sajtókampányok, pályázatok, társszervezés és úgy mellesleg havonta újságkészítés – nem sok ez egyszerre?
Januárban azt mondtam, felettébb kellemetlenül hangzana, ha éppen a Nemzeti Összetartozás Évében, amely ráadásul a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus éve is, szűnne meg az Életünk. A lap megmentése viszont, az anyagi források előteremtése mellett, megújulás, korszerűsödés nélkül nem lehetséges. No, ezen a megújuláson és korszerűsödésen dolgozom, dolgozunk néhányan nulla-huszonnégy órában. És valamit még tartogatunk: szeptembertől bevezetjük a lapot a Kárpát-medencébe is. Ez valójában már el is kezdődött, idén már eljut néhány újságpéldány Vajdaságba, Felvidékre, Kárpátaljára és Erdélybe, utóbbiba beleértve Partiumot és Bánátot is, szeptember és december között azonban e területek összes magyar plébániájának megküldjük a lapot ajándékképpen. A programot a Verbum Kiadóval közösen valósítjuk meg. Ez lesz a legjelentősebb kapcsolódásunk a Nemzeti Összetartozás Évéhez.
Miért tartják szükségesnek a lap Kárpát-medencébe való bevezetését?
Azért, mert Európa ma mást jelent, mint amit 52 évvel ezelőtt jelentett, ma már a Kárpát-medencét is beleértjük ebbe a fogalomba. Márpedig ha alapítói egykor azt írták a lap főcíme alá alcímként, hogy „az európai magyar katolikusok lapja”, akkor a lapnak ma nem szabad megfeledkeznie a Kárpát-medencében élő magyar katolikusokról sem. Sőt ennél még tovább megyek: az újság már eddig is felölelte a tengeren túli magyar katolikusokat is, ezt a vonalat is szándékunkban áll megerősíteni. Azt szeretném, ha az Életünk gyakorlati értelemben a külföldi magyar katolikusok lapja lenne.
Ha azzá is válik, vajon meddig marad majd életben?
Nekem nemcsak a tavalyi év második felében telefonáltak Németországból és máshonnan törzsolvasók, hanem ezt azóta is rendszeresen teszik. Pünkösd előtt egy héttel majdnem sírva hívott fel egy idős úr, hogy nem érkezett még meg hozzá a pünkösdi szám, és mi lesz most vele, ő annyira megszokta, az ünnepeihez hozzátartozik a lap. Mindaddig, ameddig ezt, valamint azt hallom a telefonban, hogy „ez az egyetlen újság, ami jár nekem”, „egyet tudok: amíg élek, szeretném kapni a lapot” és ehhez hasonlók, addig a lapnak léteznie kell. Én meghúztam a gondolatomban egy minimum-határszintet – ameddig annyi előfizető lesz, addig minden követ megmozgatok, hogy a lap megmaradjon.
És mi ez a minimum-határszint, szabad tudni?
Azért nem, mert, mint kiderült, ez nem egy állandó szám… mindig lejjebb és lejjebb viszem… Ha más is hallaná ezeket a hozzám érkező telefonhívásokat, minden bizonnyal más is ugyanígy kezelné ezt a kérdést. Szerencsére most sokkal inkább az előfizetői szám emelkedése a valóság.
Egy ilyen vállaláshoz azonban pusztán a jó szándék kevés…
Persze, hogy kevés. Az Életünk a diaszpóra egyetlen nyomtatott magyar katolikus lapja, amelynek a megmaradása nem nekem fontos, hanem az olvasóknak. Hogy rajtuk, rajtam, önkéntes munkatársaimon, a magánszemély-támogatókon, a Nemzetpolitikai Államtitkárságon és a Magyarság Házán kívül még kinek fontos, hogy ez a lap továbbra is információforrás maradjon a külhoni területeken és képviselje keresztény értékeinket szerte a világban, kiderül majd 2021-ben. Egy biztos: a jövő rajtam, a csapatomon és az olvasókon nem fog múlni.
