Tizedik részéhez érkezett a gyulafehérvári papnevelő intézet és a kisszeminárium tanárainak hetente jelentkező katekézissorozata. Ebben Bodor Attila, a papnevelő intézet tanára arra kérdez rá, hogy a keresztények számára szükséges-e az Újszövetség mellett az Ószövetség. Reagál arra az elképzelésre is, ami szerint a Szent István-i kereszténység előtt az ősmagyarok, illetve a Kárpát-medencében élő népek egy része már találkozott a kereszténységgel, azonban ez a fajta kereszténység teljesen nélkülözte volna az Ószövetséget és helyette ómagyar elemek voltak.
A kérdés nem újkeletű, már a második században egy Markion nevű kisázsiai keresztény – akit tévtanítónak tekintenek – arra biztatta követőit, hogy vessék el az ószövetségi Szentírást, mert az Ószövetség Istene nem azonos Jézus Krisztus Atyjával. Ez a nézet napjainkban is megtalálható.
A kereszténység és az Újszövetség teljesen elképzelhetetlen az Ószövetség nélkül, figyelmeztet Bodor Attila. Elegendő belelapozni az Újszövetség könyveibe, ahol nem találunk egyetlen könyvet sem, amely ne idézné vagy ne utalna az Ószövetségre. Ha megnézzük az újszövetségi könyveket, láthatjuk, hogy Jézus Krisztus úgy lép fel, mint az Ószövetség beteljesítője. Mindvégig úgy utal a Mennyei Atyára, mint a saját Atyjára.
A Krisztus utáni második századik a keresztényeknek egyetlen egy Szentírása volt, és ez az ószövetségi Szentírás volt. Amikor Jézus belépett a názáreti zsinagógába, ahogy Lukács evangéliumában olvashatjuk, akkor az ószövetségi Szentírást, Izajás könyvét veszi elő és az abban leírtakat önmagára vonatkoztatja.
A keresztények az újszövetségi iratokat fokozatosan – egészen a negyedik századik – vezették be a szentírási könyveik közé. Az ókeresztényeknek nem az volt a kérdés, hogy az Ószövetség része-e a Szentírásnak, hanem az, hogy az újszövetségi iratok hogyan viszonyuljanak az ószövetségi könyvekhez.
Jézus Krisztus Istene, Atyja nem különbözik az Ószövetség Istenétől. Ez csupán egy banális olvasaton alapszik, amely az Ószövetség Istenét egy haragos Istennek állítja be, az Újszövetség Istenét pedig a szerető Istennek. Ha végignézzük az ó- és újszövetségi Szentírást, akkor láthatjuk, hogy ugyanazokkal a tulajdonságokkal találkozunk mind a két részben. Az Újszövetségben is megtalálható a haragos és büntető Isten képe, de ugyanígy az Ószövetségben is megtalálható az irgalmas és szerető Atya képe.
A Pápai Biblikus Bizottság egyik dokumentuma arra hívja fel a figyelmet, hogy az Újszövetség az Ószövetség nélkül értelmezhetetlen. Ahhoz a növényhez hasonlítható, amelynek hiányoznak a gyökerei és így kiszáradásra van ítélve.
Őseink bármilyen kereszténységgel is találkoztak, az a kereszténység már önmagában hordozta az Ószövetséget, és az ószövetségi talajra épült, foglalja össze Bodor Attila, a papnevelő intézet tanára. Olvassuk szeretettel az Ószövetséget is, hiszen ez segít bennünket, hogy Jézus Krisztust és az újszövetségi könyveket is jobban megértsük.
