Verőfényes napsütésben zarándokolhattunk július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén. Fogadalmi zarándoklat ez egyházközségünkben. Évtizedek hagyománya, hogy Mezőpetriben Sarlós Boldogasszony ünnepén a falu határában található Szent Egyed kápolnához (és vissza) zarándokolnak a hívek, hogy a gondviselő Isten segítségét kérjék a természeti csapások ellen. Különös lelki élményt nyújt a hívő embereknek ez a közösségi zarándoklat, melyet imák és énekek tesznek még lélekhez szólóbbá.
És Isten gondoskodik. Csodálatos időben, a NAPfény ragyogásának kíséretében zarándokolhattunk, annak ellenére, hogy az időjárás-jelentés vihart ígért. Isten azonban tudta, hogy egy hatalmas kukoricaültetvényt kell átszelnünk ahhoz, hogy a kápolnához jussunk. Azért a szakadó esőben mégiscsak nehéz lett volna megvalósítani, de nem volt gond mert a napsugarak továbbra is ragyogtak. Miért? Mert Isten nem csak gondoskodik az emberről, hanem gondoskodni is fog, a jövőben is. Erre ébredhetett rá a lélekben is zarándokoló ember, aki nemcsak testileg volt jelen. A napfény, a gyönyörű énekek, a rózsafüzér átelmélkedett imádkozása, valamint a természet és az ültetvények szépsége és életerőssége mind arra utaltak: Isten az ember legnagyobb gondviselője. Hála legyen ennek a Gondviselőnek, hogy erőt ad a gyenge embernek a munka elvégzésére. Hála legyen neki, hogy az eső és a napfény által növeli azt, amit az ember verejtékes munkával ültetett. Hála legyen neki mindenért, hogy tartja a lelket az imádkozó és az élet útján zarándokoló emberben.
De jó lenne még többet zarándokolni! De jó lenne még többször elmerülni a NAPfényben, Krisztus fényében. Ő a borús időben is, a vihar tombolása közben is, az élet viharaiban is ragyogni akar szívünkben. Sőt, azt kéri, hogy ezt a fényt adjuk tovább, hogy a remény és vigasztalás emberei lehessünk. De jó lenne így élni, mások zarándoklatához csatlakozni és imával kísérni! De jó lenne a zarándoklét tudatában élni! Isten gondoskodik és gondoskodni fog. Mert ő a Gondviselő: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát… Mennyei Atyátok tudja, hogy mire van szükségetek!” (Máté evangéliuma)
Barta Barnabás (mezőpetri plébános)
