Elég sokat építkezünk, renoválunk és javítunk. Természetesen szükség van erre. Jómagam nagyon tartottam attól, hogy lelkipásztorként ne az építkezésre és az épületek renoválására fordítsam időm és energiám legnagyobb részét. Akarva-akaratlanul kijutott az építkezésből is. Sőt, egy végnélküli feladat az állandó karbantartás plébániáinkon. A építkezés – tudjuk – nem öncélú. Az épület a közösségeinknek ad életteret. Sőt, minden fizikai építkezést a közösség építése kell megelőzzön, és ezzel párhuzamosan történjen.
Közösségeket építeni, plébániai közösségként a szinte szüntelen „renoválást” vállalni, talán az épületek fenntartásánál is nagyobb kihívás. Legalábbis én ezt így élem meg. Hálás vagyok minden jótanácsért, tapasztalatért és segítségért ezen a területen.
Rebuilt – Újraépítve címmel jelent meg 2018-ban magyar fordításban egy baltimore-i katolikus plébánia megújulásának a tapasztalata. A könyvet a plébános Michael White és világi munkatársa Tom Corcoran írták. A könyv azóta sok megfáradt közösségnek adott reményt és útmutatást, hogy a közösség újraépítése lehetséges, még a szekularizált nyugati társadalomban is.
Természetesen nem kész receptet ír le a könyv. Hiszen kész recept nincs is. Érthető módon ezzel és más tapasztalattal kapcsolatban is lehet olyan véleményünk, hogy mi ezt azért másként tennénk. Ez is jogos. Minden közösség helyzete egy kicsit más. De ha már abban segít ez a tapasztalat, hogy elgondolkozzunk közösségeink lelki megújulásának lehetőségén, készek legyünk egymástól tanulni, újra reményre találni a közösségeinkért végzett munkában, már csak ezért is érdemes elolvasni ezt a könyvet.
Egy biztos, hogy ez a könyv sok helyen lelki hullámokat indított el. Folyó év június 20-án a temesvári egyházmegyében több mint 80 személy, papok és világiak, e könyv tapasztalataiból kiindulva Dr. Plank Georg grazi teológus vezetésével keresték a közösségeink megújulásának a hogyanját.
Az egyértelmű, hogy a megújulás elsősorban nem emberi erőfeszítés, hanem a Szentlélek műve. Kérnünk kell megújító erejét. De azon el kell gondolkozzunk, hogy mire hív a Lélek, vagy legalább arra figyelni, hogy ne mi magunk legyünk munkájának akadályai.
Hogyan kezdődött a megújulás az említett katolikus plébánián?
Elsősorban az által, hogy készek voltak egy mentalitásváltásra. Az egyházi közösségnek sok feladata van: hirdesse az örömhír, kiszolgáltassa a szentségeket, adminisztrálja a közösség anyagi javát. A legfontosabb cél mégis az, hogy a jézusi közösség tagjai tanítványokká váljanak és újabb személyeket hívjanak meg a tanítványságra. Ebből kiindulva fogalmazta meg az említett plébánia a megújulást szolgáló első lépéseiket:
Következetesen nemet mondani a fogyasztói iránynak, magatartásnak. A legtöbb hívő azért jön a közösségbe, hogy „fogyasszon”. A tanítvány azonban elsősorban szolgálni akar. Már nem ő, az ő igényei lesznek a legfontosabbak az egyházi közösségben, hanem az, hogy mások megismerjék Jézust.
Elhagyni a túl sok aktivitást, amelynek nincs világos célja és víziója. Legtöbb közösségben nem az a gond, hogy nincs aktivitás, hanem nem világos, hogy mi a tevékenység célja. Vannak olyan tevékenységek, amelyek nem hoznak egy jó ideje gyümölcsöt. Van, amikor valamit el kell engedni, hogy a fontosabb tevékenységekre időnk, energiánk, sőt pénzünk maradjon.
Elhagyni az önsajnálatot, frusztrációt és bekeseredettséget. A csalódás a Jézust követők keresztjéhez tartozik. De ne engedjük, hogy megbénítson a kudarc. Isten nagyobb a kudarcainknál.
Még hosszan folytathatnánk a közösség lelki újjáépítésének lépéseit, de nem beszámolót akartam írni erről a könyvről. Csupán meghívni többeket az elgondolkozásra: Hogyan lehetnénk közösségeink lelki újjáépítésének még jobb eszközei?
Szilvágyi Zsolt (temesvár-józsefvárosi plébános)
