Hans Rotter jezsuita szerzetes, a Leopold Franzens Innsbrucki Egyetem Katolikus Teológia Karának 1970 és 2001 között volt az erkölcsteológia tanára. Ezt követően, 2014. március 10-én bekövetkezett haláláig kórházlelkészként, illetve az Irgalmas Nővérek zamsi anyakolostorának lelkivezetőjeként tevékenykedett. Teológusként arra törekedett, hogy az erkölcsteológiát a zsinat előtti kazuisztikus és legalista szemlélettől megtisztítva, hitre alapozó erkölcsteológiaként mutassa be.
Hans Rotter 1932-ben született a katolikus Bajorországban. A traunsteini érseki fiúnevelő intézetben nevelődött, majd az érettségi után huszonegy évesen a jezsuita rendbe kérte felvételét. A Pulachban, Innsbruckban és Münchenben elvégzett filozófiai, illetve teológiai tanulmányait és a rendi probációkat követően 1964-ben szentelték pappá. A főparancs a szeretet című, 1969-ben megvédett habilitációját követően az innsbrucki teológia kar hívta meg tanárai közé. Teológiai munkásságának széles körű hatását egyebek mellett azzal alapozta meg, hogy tíz éven keresztül (1976–1986) a jezsuita nemzetközi Collegium Canisianum teológiai konviktust és hatvanhat, több mint húsz különböző országból származó teológus doktorátusi dolgozatát vezette.
Közelebb hozni a teológiát, ez a célja sorozatunknak, amelyben egy éven keresztül minden hónapban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karával együttműködésben bemutatunk egy erdélyi és egy nemzetközi teológust, valamint a teológia egy tudományágát.
Kora hagyományos újskolasztikus erkölcsteológiája, jogi gondolkodásával távol állt az általa képviselt biblikus lelkülettől, illetve a dinamikus fejlődés lehetőségétől. Ezért egy olyan perszonalista, hitre alapozó erkölcsteológiát dolgozott ki, amely az objektív igazságok túlértékelésével szemben a szubjektív megismerés és az erkölcsi megítélés történelmi és társadalmi befolyásának a hatását hangsúlyozta.
Számtalan könyvében és tanulmányában nem ódzkodott egyfelől olyan, az egyházban vitatott kérdésekhez hozzányúlni, mint a géntechnika, mesterséges megtermékenyítés, klónozás, abortusz, eutanázia, házasságon kívüli életközösség, válás, homoszexualitás, börtönbüntetés és halálos ítélet, valamint háború, terrorizmus és bosszú. Másfelől a speciális erkölcsi kérdések tárgyalása előtt az erkölcsteológia megalapozásaként egy személyes hitre alapozó erkölcsteológiát dolgozott ki. Idetartoznak olyan művei, mint Az erkölcsi magatartás szerkezete. A szeretet mint az erkölcs elve (1970); Az erkölcsteológia alapvetése. Megfontolások egy erkölcsteológiai hermeneutikához (1975); Krisztusi cselekvés. Alapja és sajátos jellege (1977); Törvények és szabadság (1980); Személy és etika. Az erkölcsteológia megalapozása (1993).
Az 1977-ben megjelent Krisztusi cselekvés. Alapja és sajátos jellege című műve az eisenstadti Prugg Verlag gondozásában 1980-ban magyarul is kiadásra került. A könyv bevezetőjének első bekezdése kiválóan foglalja össze Rotter erkölcsteológiáját: „A keresztény történelem egyik alapvető kérdése: mi a keresztény erkölcsiség sajátossága. A keresztény életet és a keresztény hitet tudatosan kell megvalósítani és felelősségteljesen vállalni. Ahol ez nem történik meg, ahol meggondolás nélkül veszünk át hagyományokat, ott mindig fennáll a veszély, hogy a történelmileg esetlegeset végérvényesként kezeljük és a lényegeset veszni hagyjuk. Még inkább szükséges a keresztény kinyilatkoztatás lényegét és jellegét megfontolni, amikor a kereszténységnek más világnézeti áramlatok fenyegetésével kell szembenéznie. Csak így lesz képes a mai világban helytállni és sajátos arcélét kidomborítani.”
Holló László
[…] Hans Rotter SJ – a teológiával az embert szolgálni […]