A történelem nehéz periódusaiban, mint amilyen a jelen helyzetünk is, gyakran megkérdőjeleződnek a hitünk alapjai. Ezekben a próbára tevő helyzetekben segít Bara Zoltán új Emmausz-videója, ami kapaszkodókat nyújt a kérdező ember számára visszatalálni Istenhez, a történelem urához, aki jóságával és szeretetével gondját viseli a teremtett világnak és nekünk, embereknek. A gyulafehérvári papnevelő intézet tanára az Emmausz-videósorozat legújabb részében emlékeztet, hogy az isteni gondviselés akkor is működik, amikor a személyes életünkben azt nem tapasztaljuk.
Isten gondviseléséről, az általa teremtett világ iránti szeretetéről szóló hitigazságot könnyen megkérdőjelezzük, amikor katasztrófák, háborúk, járványok sújtják a világot, ahogyan most is történik. A modern technika segítségével a távolban történő eseményekről is nagyon gyorsan értesülünk, ami mégjobban megnehezíti a dolgunkat. Ha a történelem megpróbáló eseményeire visszatekintünk, akkor a hittudós és az egyszerű hívő ember is kérdéseket tesz fel, meginogni látszik a hite, rákérdez az eseményekre, mert érteni akarja őket.
Vannak kész válaszaink: tudjuk, hogy Isten a végtelen jóság, aki a rosszat nem akarhatja, csak megengedi. Ahol rossz történik, ott rögtön gonoszságot feltételezünk. A gonosz tényleg jelen van a világban. Mégsem tudunk megnyugtató válaszokat adni a kérdésekre. Nem véletlenül beszélünk hittitkokról, misztériumokról. Hitünk misztériumai csodálatot keltenek bennünk, de a titokzatosság leggyakrabban félelmet, elbizonytalanodást kelt. Érdemes visszatérni a hittitkokhoz, mert azok bátorítást tartalmaznak.
Ilyen például az, hogy Isten a történelem ura. Ha a Szentírásban végigkövetjük a választott nép történetét, láthatjuk, hogy Isten tartja kézben az eseményeket. Ez a megnevezésében is feltűnik: „az Úr a seregek Istene”, „az Úr az erős és hatalmas”. A megtestesüléssel Isten maga végérvényesen belépett a történelembe, a naponta használt időszámításunk is erre emlékeztet. Krisztus elhozta Isten országát, ami nem az evilágból való, mégis már itt van, köztünk van.
Több elmélet is született a világtörténelem felosztásáról, ami egyben értelmezése is volt a történelemnek. Ezek nem mindig voltak sikeresek. A világtörténelmet ma nem a Biblia alapján korszakoljuk és értelmezzük, sőt, azt is tudjuk, hogy a Biblia elsősorban nem történelmet akar nekünk tanítani, hanem azt, hogy miként tölthetjük be igazán emberi hivatásunkat itt a Földön a nekünk adatott bármelyik történelmi korban. Továbbra is hisszük, hogy a Biblia Istene a világtörténelem ura, a világra gondot viselő atya, aki törődéssel fordul felénk minden korban.
Isten jósága erősebb és hatalmasabb a gonoszságnál. Ezt sem volt mindig könnyű elhinni a tapasztalatok alapján. Katolikus hitünk szerint a jó erősebb a gonosznál, az élet erősebb a halálnál. Tény az is, hogy Isten, aki a történelem ura, aki a teremtett világról gondoskodó atya, az embereken keresztül működik, megadva az embernek a szabadságot, hogy döntsön jó és rossz között, ami nyilván jókora hibalehetőséget ad. Mindezzel együtt az ember nem hibázhat akkorát, hogy az őt Isten helyett Istenné tegye, hogy arról Istennek le lenne tudomása, gondolata, terve.
Keresztények körében is kezdenek olyan elméletek terjedni, hogy a történelemnek, a világnak nem Isten az ura, hanem bizonyos titokzatos emberi csoportosulások, háttérhatalmak, sőt, démoni erők, amelyek magának az Antikrisztusnak az eszközei. A közösségi médiában magukat hívő kereszténynek tartó, templomba járó emberek osztanak meg sokszor olyan nem ellenőrzött álhíreket, félinformációkat, összeesküvéselméletekből származó következtetéseket, netalán felhívásokat, amellyel kapcsolatban először érdemes volna átgondolni, hogy ezek mennyire felelnek meg a fentebb vázolt hittételeinknek.
A gondviselés nemcsak akkor létezik, amikor egyértelműen tapasztaljuk a személyes életünkben, hanem akkor is, amikor éppen nem tapasztaljuk. Amikor érthetetlen, követhetetlen dolgok történnek a világban. A katolikus tanítás szerint a világot, a történelmet a teremtés óta Isten tartja fenn és kormányozza. A rossz, a gonosz létezik, a Sátán próbálkozik, de Krisztus azért jött, hogy a gonosz lelket legyőzze, és ez már abszolút értelemben megtörtént.
Nekünk is meg kell vívnunk a magunk harcát, minden történelmi kornak megvannak a saját harcai, amiből valamennyi nekünk is kijut. Viszont Krisztus egyértelműen tanított: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok: én legyőztem a világot!”
