Minden végzős évfolyam különleges, de az idei ballagóknak még inkább kijutott a kihívásokból. A koronavírus-járvány igencsak átalakította az iskolák megszokott tanmenetét, a búcsúzást, a vizsgákat és ballagásokat is új keretek közé szorította. A következő napokban bemutatjuk, hogy az erdélyi katolikus iskolák hogyan élték meg a megpróbáltatásokat, hogyan fedezték fel a szépet, a csodát a nehézségek ellenére is. A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum igazgatójának gondolait olvashatják.
Különös tanévet zárhattunk, mind a pedagógusok, mind pedig a diákok, különös időszakot tudhatunk a hátunk mögött, amely mindannyiunkat számos olyan kihívás, változás elé állított, amire nem igazán voltunk felkészülve. Számomra talán – még márciusban – az utolsó iskolai hetünket követő egy-két hét volt az, ami jobban megviselt: amíg a mindennapi tanári munkánk átállt, amíg megtaláltuk a helyünket az online térben, hogy így is kihozhassuk ebből a helyzetből azt, amit legjobb tudásunk szerint és a lehetőségekhez mérten lehet.
Hálás vagyok kollégáimnak, akik szinte egy hét alatt átálltak a számukra is idegen oktatási formára, sőt olyan kreativitásról és leleményességről tettek tanúbizonyságot, amit sokszor nem győztem csodálni. Hatalmas munka, sok idő és energia, amit napról napra belefektettek. Ugyanakkor hálás szívvel gondolok a szülőkre is, megköszönve türelmüket, hogy segítették munkánkat. De bármilyen modern technika is áll a rendelkezésünkre, semmi sem pótolhatta a személyes, közvetlen kapcsolatot, hiányoztak a kollégák és a gyerekek is.
Kiemelt figyelemmel kísértük végzős osztályainkat, nyolcadikosainkat és tizenkettedikeseinket, elősegítve a záróvizsgára, illetve az érettségire való felkészülést, biztosítva a folyamatos kapcsolattartást. Az idei tanévben csak egy végzős XII. osztályunk volt 26 diákkal, teológia–intenzív idegennyelv szakiránnyal.
Sok fejtörést okozott, hogyan és milyen formában rendezzük a búcsúztatót, hiszen semmiképp sem szerettük volna végzős diákjainkat megfosztani ettől az élménytől, mert tudjuk, mennyire fontosak ezek a hagyományos ünnepek, az átmeneti rítusok mindannyiunk életében. A vallástörténet és a néprajz jól ismeri az átmeneti rítusokat, azokat a szertartásokat, ünnepeket, amelyeket a közösségek azért végeznek, hogy kísérjék és megkönnyítsék tagjaik számára egy-egy életforduló, az élet egyik szakaszából a következőbe való átmenet idejét, feladatait.
Ilyen rítus volt ballagóink életében – bár nem hagyományos formában – az idei ballagás: segített a visszatekintésben, emlékek és kapcsolatok lezárásában; formát adott a búcsúzásnak, felhívott a „tovább, tovább” gondolatára, nyitott a jövő felé. Egyszerű, meghitt, csendes ünneplés volt, szabadtéri hálaadó szentmise keretében, az Alma Materben, amelyet az iskola egykori és jelenlegi lelkivezetői, Simon Attila és Magász Jenő atyák, valamint Ilyés Csaba főesperes atya mutattak be. Útravalóként diákjaink magukkal vihették Kalazanci Szent József lelkiségének vezérgondolatát, pedagógiánkat: „pietas et litterae” – „jámborság és tudomány”, a „hívő élet és a valóság” összekapcsolását, ami, mint ahogy annyiszor megtapasztalhatták a diákévek alatt, tágabban azt is jelenti, hogy életünk egésze és minden eseménye Isten közelségében, jelenlétében történik. Mindennek „köze van” Istenhez.
Bár sok minden változott és jelenleg minden bizonytalan körülöttünk, a tervezéssel nem állhatunk le, még ha be is kell látnunk, hogy sokszor minden átíródik és nem a terveink szerint alakulnak a dolgok. Ezen a héten lezáródnak az érettségi vizsgák, aztán következik a középiskolai iratkozás, a felvételi időszaka. Jövő tanévre két IX. osztályt hirdettünk meg: teológia–intenzív angol–német, valamint szaklíceumi képzést turisztika–kereskedelem szakiránnyal. A második félévre tervezett programokat, testvériskolai látogatásokat, táborokat, pályázatokat próbáljuk átütemezni, más formát, keretet találni számukra.
Visszatekintve az utóbbi hónapok hozta helyzetekre, azt hiszem sok minden átértékelődik bennünk, sok minden értékesebbé, megbecsültebbé válik körülöttünk. Legyen is így! Figyelnünk kell azokra a jó dolgokra, amelyeket magunkban és környezetünkben ebben az időszakban felfedezhettünk, hogy lehet így is lenni: egyszerűbben, lassabban, csendesebben. S ha visszatérünk oda, ahol ki-ki abbahagyta, próbáljuk meg azokat az elhatározásokat követni és megtartani, amelyek előbbre visznek.
Hiszem, hogy ez is, mint annyi minden jó a rosszban, javunkra válik és része annak a gyönyörűséges tervnek, amelyet a jó Isten számunkra képzelt el.
Kocsis Aliz igazgató
Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum, Nagykároly
