Milliók imádkoztak a torinói lepel előtt a karantén alatt az interneten

0
1432
Nosiglia érsek imádkozik a torinói lepel előtt a járvány megszűnéséért • Fotó: Vatican News/ANSA

A járvány sötét napjaiban, amikor az elkülönítés kétségbeeséssel és aggodalommal töltötte el az emberek szívét, egy rendkívüli esemény történt, melynek horderejét csak most kezdjük megérteni. Nagyszombaton milliók imádkoztak Jézus halotti lepléhez a járvány elmúlásáért.

Nemcsak hívő emberekről van szó, akik tárcájukból előszedve a torinói lepel képét, imádkoztak, hanem a hittől távol állókról is, akik a világháló segítségével belekapcsolódtak a karantén egyik legjelentősebb médiaeseményébe – írja az Osservatore Romano – című vatikáni napilap. Április 11-én, nagyszombaton imaliturgiát tartott Jézus halotti leple előtt a lepel őrzője, Cesare Nosiglia torinói érsek. A mondovízióban, vagyis világszerte a televízió és a közösségi média közvetítése révén létrejött rendkívüli ájtatosság kezdeményezése szó szerint alulról indult.

Hívek ezrei kérték a rendkívüli imalehetőséget

Maga a torinói érsek írta meg a nagy esemény bejelentésekor, amely talán első volt a maga nemében, tekintettel átütő, kommunikációs hatására. „Több ezer üzenetet kapok az emberektől: idősek, felnőttek és fiatalok, egészségesek és betegek írnak nekem. Kérik, hogy a mostani súlyos nehézség közepette a nagyhéten imádkozhassanak a lepel előtt, így esdve ki a meghalt és feltámadt Krisztustól – akit a szent lepel valódi és konkrét módon megjelenít – a kegyelmet, hogy legyőzzük a rosszat, amint ő tette, bízva Isten jóságában és könyörületességében”.

2 millió 300 ezren imádkoztak a lepel előtt

Hogy mennyire várva várt eseményről beszélünk, az csak most derül ki az óriási számokból. A YouTube videómegosztó portál és a Facebook közösségi oldalának szervezői 2 millió 300 százezer megtekintést tartanak nyilván. Ehhez hozzáadódik annak a sok televíziós hálózatnak a nézettsége, amelyet ugyan lehetetlen biztos adatokkal kiszámolni, de az egész világon élőben közvetítették a torinói lepel rendkívüli közszemlére tételét. Ez is azt mutatja, hogy a leplet nem szabad pusztán tudományos kutatások tárgyának tekintenünk, mert egy olyan valóság, amely segíti a személyes imát.

A járvány idején azonosultunk Jézus szenvedésével

Ez a meggyőződése Roberto Gottardo atyának, aki a torinói lepel egyházmegyei bizottságának elnöke. „A járvány idején azért fordultunk könnyen a szent lepelhez, mert hasonlóságot látunk a között, amit Jézus megélt, és amit mi éltünk át. Be voltunk zárva, ahogy ő be volt zárva egy sírba. Egyedül voltunk, ahogy ő is magára maradt. Könnyen magunkénak éreztük azt, amit Jézus megélt, és amiről a leplen lévő képe tanúskodik nekünk.” A szent anyagba vésődött arc és test ereje hitünk lényegére emlékeztet minket. Gottardo atya ezt így magyarázza: „A keresztény hit olyan hit, amit egy arc előtt élünk meg. És a torinói lepel egy arcot és egy testet mutat nekünk. A mi hitünk nem általános hit egy távoli, ismeretlen istenségben, hanem egy egyedi arc, Jézus arca előtt imádkozunk”.

Újra megindultak a zarándoklatok a torinói székesegyházba

Az úgynevezett második szakasz, vagyis a szigorú karantén feloldásával, és a kijárási korlátozások enyhítésével újra megindult a zarándoklat a torinói székesegyházba, mely évszázadok óta őrzi a szent leplet. Folyamatosan érkeznek a zarándokok, dacára a szigorú biztonsági intézkedéseknek. Hasonló a helyzet a Szent Lepelről nevezett torinói templomban is, amely az ereklye másolatát őrzi: előtte is hömpölyög mindig az imádkozó zarándokok folyama. Ezt a templomot is megnyitották a kényszerű bezárás után, és most a hozzá tartozó Lepel Múzeum igazgatója, Nello Balossino a szent tárgy átütő ikonikus erejéről beszél: „A lepelben kódolva van a szenvedés és a halál, de a remény és az erő is. Ezért van az, hogy bárki, aki elé kerül, úgy érzi, hogy imádkoznia kell segítségért a nélkülözés, gondok, nehézségek idején”. Balossino szerint az ember a szívével is közel kerül a képmáshoz. „A szívünk pedig egészen sajátos módon értelmezi a jeleket, melyeket szemünkkel látunk. Ezért azt mondanám, hogy nem egy lepel létezik, hanem annyi van belőle, ahányan nézik”.

Aki egyszer látta Jézus halotti leplét, örökre elkíséri az élmény

A karantén tragikus pillanatainak átható imádsága nem merül feledésbe akkor sem, amikor visszatérünk a normál kerékvágásba. A Lepel Múzeum igazgatója is ezt erősíti meg: „Amikor Jézus halotti leple előtt állunk, a hatás nehezen tűnik el idő múltán is. Olyan élmény ez, amelyet egyszer intenzíven megtapasztalunk és aztán örökre velünk marad.”. Május 4-én, a lepel ünnepét is széles körben tartották meg a közösségi médiában és a televízióban, milliók imádkoztak a torinói lepel előtt. „A szentmisét is nagyon sokan követték, még ha nem is olyan óriási számban, mint a nagyszombati közszemlére tételt”. 

Belekapaszkodunk Jézus tunikájába

Emanuela Marinelli lepelkutató a szent ereklyét vitorlához hasonlítja, melybe a viharos tengeren belekapaszkodhatunk; vagy Jézus tunikájához, amelybe a beteg asszony kapaszkodott. Ezzel a két képpel adhatunk testet a virulens járvány fájdalmától meggyötört emberiségnek, mely fejest ugrott a fájdalmak emberének képmásába, akit a kereszt szögei megkínoztak, de képes békét és reményt sugározni maga körül. „Ez történt most. Hónapokig el voltunk zárva a külvilágtól, és a torinói leplet nézve támaszra leltünk a nagyszombati közszemlére tételkor. Világos, hogy a hitünk nem ezen alapszik, de nagy segítséget jelent, és segít elgondolkodnunk Isten irgalmáról, aki Jézuson keresztül csukott szemmel mutatkozik meg, mintha nem akarná látni a világ bűneit. Rendkívüli”. A lepelkutatónak nincsenek kétségei afelől, hogy a vászon milyen óriási lelki erőt tud adni. „Egyszerű – mondja Marinelli. Erejét az adja, hogy tudjuk, ott van Jézus valódi arca. Egy fénykép, amelyet Ő maga hagyott nyomként rajta.”. Kiváltságosok azok a fiatalok, akik idén majd részt vesznek a taizéi találkozón Karácsony és újév között, hiszen a torinói lepel elé járulhatnak és imádkozhatnak majd. Egy újabb esemény, ami bizonyára ismét rekordrészvételt hoz majd – zárul az Osservatore Romano – című vatikáni napilap cikke.

Forrás: Vatican News (Gedő Ágnes)

MEGOSZTÁS