Ma délelőtt elballagtak a BBTE – Római Katolikus Teológia Karának kolozsvári végzős hallgatói. A ballagás rendkívüli volt, hiszen az egyetemisták a világjárvány miatt már hónapok óta otthonról vesznek részt az előadásokon, szemináriumokon, így most is otthonról kapcsolódhattak be abba a hálaadó szentmisébe, melyet a kar Szent Jeromos-kápolnájában mutattak be az intézet pap-tanárai. A szentmisén dr. Nóda Mózes docens szólt a végzős hallgatókhoz, emlékeztetve őket, hogy a mai nap ünnep, hisz a hallgatók befejezték a három évet és a záróvizsgákat is le fogják tenni. Nóda Mózes arra kérte a hallgatókat, hogy habár másként ünnepelnek, mégis tegyék úgy, hogy évek múltán tudjanak örömmel gondolni a mai napra.
Az alábbiakban az ünnepi biztató szavakat olvashatják.
Ma hálaadó ünnepre vagyunk meghíva. Ünnepelni akarunk veletek. Mindent félretéve, ami mostanig, megszokott módon a ballagási ünnepléshez hozzátartozott. Nem siratni akarjuk a múltat, azt ami elmaradt, azt ami nem teljesült. Ma ünnep van – befejeztétek a három évet és a záróvizsgákat is le fogjátok tenni. Ez az ünnep oka. Gratulálunk, mert megérdemlitek. Mások voltatok és másként is ünnepeltek. Arra kérlek, akarjatok ünnepelni, hogy majd évek múltán tudjatok örömmel gondolni a mai napra. Mert ahogyan ma magatoknak elmentitek, megőrzitek a ballagást, úgy marad meg egy életre.
Amikor megterveztétek a ballagás időpontját, Jézus Szíve ünnepére nem is gondoltátok, milyen jelképes és sokatmondó lesz ez a nap. A mai liturgikus ünnep alapja, szimbóluma, Jézus átszúrt szíve, ami egyszerre a szeretetnek és a fájdalomnak a szimbóluma. A szereteté, amely viszonzásra vár. Szeretet és fájdalom ilyen közeli rokonságban állnak itt ma előttünk. Ha címert készítenétek most az évfolyamnak, nagyon találó lenne ez a kép. Ez is a valósághoz tartozik és nem tagadhatjuk le.
Az isteni szeretet egyik legpontosabb, kifejezőbb képe az átszúrt szív. Mert a szeretet akkor igazi, ha fáj. Nem érzelgősség, szentimentalizmus – mert fáj, a ballagás, az együttlét, a közös öröm, a megszokott, elképzelt ünnep hiánya. De ennek ellenére a mai nap ünnep.
Az ünnep emlékezés – az eltelt három év minden percére. Az ünnep hálaadás – készítsetek leltárt, mi az amiért ma hálát kell adni. Az ünnep perceit pedig meg kell őrizni. Tanuljunk az Istentől – Az Úr, a hűséges Isten, szeretetét az ezredik nemzedékig.
Az elmúlt hónapok megtanítottak arra, hogy törékeny emberek vagyunk. Túl nagy mellényt viseltünk, mi irányítjuk az életünket, mindent előre be tudunk tervezni, mindent meg tudunk oldani. Mi vagyunk az életünk urai. És tévedtünk. Egyszerre minden megváltozott. Tanultunk belőle? Előttetek az élet, minden marad a régiben, visszasírjuk a régi életünket, vagy volt időnk és bátorságunk következtetéseket levonni.
Lehet örvendeni egy szürke kis verébnek, egy szál paradicsom palántának, egy pár szál virágnak, mert fontosak lesznek a gondoskodástól. És nagyon hálásak tudnak lenni. Meghallani a feketerigó vidám fütyörészését eső után, a fecske csivitelését. Rájönni, hogy Szent Ferencnek volt igaza, a világ tele van csodákkal és nagyon szép. Beutaztam a világot, minden héten legalább egy könyvet elolvastam. Én ilyeneket fedeztem fel.
Mindennek megvan az ideje! Hogy akkor kell szeretni és tisztelni a másikat, amikor ott van mellettünk. Amikor épp az ideje. Utána késő bánat. Hogy a szeretetet feltétel nélkül kell adni, és sohasem válhat teherré a befogadó fél számára. Hogy a szeretetnél nincs nagyobb érték – Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. De merem folytatni nem ismeri az embert sem. Hogy Isten a szívet nézi – Dávid meghívásának történetéből okulva. A mai evangélium felhívása – Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. (Mt 11,29)
Az élethez és szeretethez alázat kell. Ma az a hős, aki mindig győz és mindenkit legyőz. De hát minden hős találkozik előbb vagy utóbb valakivel, aki legyőzi. Az én szememben az az igazi hős, aki a vereség és megpróbáltatás ellenére is fel tud állni. Ezt szeretném tőletek most, ma, nem a beteljesületlen álmaitok sirassátok, hanem tudjatok örülni annak, ami van. Végzős, ballagó diákok vagytok.
Most lettetek igazán felnőttek, ahogyan a jelenlegi problémákra felelni tudtok, felemelt fejjel, örülni és ünnepelni tudtok. Legyen szemetek és szívetek meglátni, meghálálni a sok szépet, szeretetet, ami ott van mellettetek, a szívetekben.
Volt egy szent és csodálatos szerzetesnő ismerősöm, Joli néni. Sötétzárkába zárták, így akarták megtörni. Ő pedig napirend szerint beosztotta az életét, tanított és imádkozott. Azt mondta egy alkalommal – amit kidobok az ablakon, visszajön az ablakon. Lehet sok mindenről le kellett mondanotok, de legyen nyitva egy ablak, hogy tudjon bejönni az amit ma ajándékoz az Isten, az élet.
Ma ünnep van, hálaadás, először öltöztessétek ünneplőbe a szívetek, és a szentmise után koccintsatok azokkal, akik mellettetek vannak, akiknek köszönettel tartoztok. Ámen.
