Aki járt Csíkdelnén és meglátogatta az Úrkápolnánkat, tudja, hogy milyen kis ékszerdobozról van szó. Kápolnánknak nincs védőszentje, csupán Úrkápolnaként emlegetik a faluban, mert le van foglalva az Úrnak. Gyakran betérek ővele lenni, adorálni, hálát adni, fohászkodni és mindig érzek valamit abból, ami az Úrnak odaadott mélységről szól.
Kápolnánk nem díszes, nincs freskója, különlegessége sem abban mérhető, hogy milyen értékes tárgyak lennének benne, mégis a legértékesebbet őrzi (mint minden templom) a lényeget, azt, aki egy darab kenyérben köztünk maradt.
A mai ünnep számomra azért is szép és magával ragadó, mert a szeretetről szól, az odaajándékozásról, az életről, az átváltozásról… ezt ténylegesen csak Isten tudja igazán tenni. A mai nap és ünneplésünk tartalma az, amit egyházunk az egész év során ünnepel: átváltoztatás természetfölöttivé, istenivé. Ha a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé tud változni, akkor a teremtés koronája, az ember mennyire Istené tud lenni és átváltozni? Posztmodernben a szétesettség, aztán a világjárvány kavalkádja és kilátástalansága, gazdasági problémák netovábbja, eszement ideológiák burjánzása, fiatalok üres céltalansága, az idősek gyakori elhanyagolása, az egyház útkeresése – jelen és kihívás – na ez az, amin Isten akar változtatni. Tudom, ő akarja formálni életünk. Semmi sem céltalan és értelmetlen, ami a világunkban történik. A mai ünnep is ezt sejteti és érezteti velem, hogy amihez Isten hozzáér, az jóvá változik, előbb utóbb az egész világ átváltozik, hogy Isten mindenütt élhessen. Nem vagyok pesszimista, tudom azt is, hogy a világunk, ami szétesett, fertőzött és sokszor barátságtalan, nem marad meg istentelennek és Istentől távoli profán világnak, olyannak amilyen most, át fog változni, mert Istentől származik.
Erre az átváltozásra készülve én addig is adorálok, hálát adok és fohászkodom, keresve az ékszerdobozunk legnagyobb kincsét, mert a szétesettség, világjárvány, gazdasági és szociális problémák akkor fognak megszűnni és egyházunk felemelkedése is csak akkor fog megtörténi, ha sokat imádkozunk és egyre inkább imádságos lelkületűek nem leszünk. Imádság nélkül annak a nagy komédiázásnak a szintjére süllyedünk, amelyet nap mint nap láthatunk és tapasztalhatunk a médiában, a nagy csinnadratta mellett nem történik semmi érdemleges. Legyen minden levegővételünkhöz hasonló az imádság, mert csak ekkor fognak bennünk és körülöttünk változni a dolgok. Térdre borulásunk egyetlen lehetőség a jóvá változásra.
Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános
