Isten „munkálja bennünk szüntelen a halhatatlanságot” – mondotta Szent Bernát, ennek eszközei papjaink
is, akik az Isten felé vezető utunkat egyengetik. Az Úr szőlőjében immár huszonöt vagy ötven éve szolgáló lelkipásztorokat kérdezzük, BARÓTI CSABA plébános válaszolt kérdéseinkre.
Szentelési ünnepséged mely mozzanata legemlékezetesebb számodra?
Úgy gondolom, a leborulás, miközben a Mindenszentek litániáját énekeltük.
Mit osztanál meg szívesen az olvasókkal papi jelmondatod kapcsán?
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9) – ez a papi jelmondatom. A mérce magas, de másként nem lehet. A szeretetet teljesíteni a legfontosabb feladat. Rajtam keresztül is szeret az Isten titeket. Gyógyít ez a szeretet. Rajtam keresztül is működnie kell az evangéliumnak. Ebben hiszek, hogy az életünket erősíti, ha ezt hitelesen megélem. Vagyis határok nélkül szeretni, mint az Isten. Egyetemes ez a szeretet. Ebben a szeretetben növekedni, mert minden elmúlik, csak a szeretet marad. Botladozó, esendő emberként is megélni Isten szeretetét.
Nevezhetném ezt lelkipásztori szeretetnek is. A lelkipásztori szeretet az a belső és energikus elv, amely a pap sokféle lelkipásztori tevékenységét össze tudja fogni. A társadalmi-kulturális és vallási környezetben ez a szeretet feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az embereket a kegyelem életére vezesse.
Minek örülsz leginkább lelkipásztori szolgálatodban?
Megmaradni benne: akkor lehet egy élet szép és kiteljesedett, ha az ember megmarad az alapvető döntése mellett. A házasnak házasként szolgálni az Urat. A papnak az oltárnál az eucharisztia bemutatása nagy ajándék és erő. Az eucharisztia és a papi élet is áldozat. Ahhoz, hogy a szentmiseáldozat létrejöhessen, oda kell egy embernek is az áldozata. Így a pap élete is odaadott élet. Rácsodálkozni papi életem alapjára. Eddig sikerült és ennek örülök.
Ugyanakkor a hit továbbadásának is örvendek, amely akár szóban vagy tettekben valósult meg. Ez a keresztény hivatásunk lényege. Istenhez vezetni embereket és egyben az üdvösségre.
Mi jelent a leginkább töltekezést számodra az imában és azon kívül?
A napi elmélkedés Isten igéjéről vagy egy hittitokról; a napi találkozás Jézussal az eucharisztiában és a szentmisén kívül is; a Mária-tisztelet (rózsafüzér, önfelajánlás, spontán imádság); a meghatározott idő a tanulásra; a megfelelő pihenés; a papok közötti egység és barátság ápolása.
Az imádság, a meditáció mindenképpen. Enélkül nem lehetne papként megmaradni. Van, amikor csak ez az egyetlen fogódzó. Emellett az olvasás: minden hónapban minimum egy könyvet elolvasni, nem csak szakkönyvet. A közeli természet nagy lehetőség a töltekezésre. Az imában és a természetben is ugyanazzal az Istennel találkozom.
Melyek a pasztoráció súlypontjai számodra?
Nem szeretném a lelkipásztorkodás egyik területét sem a másik rovására végezni. Keményen kell dolgozni a közösségi élet létrehozásán. A pap a közösségért van és él. Ide pedig minden terület hozzátartozik: a gyerekek, fiatalok, házasok, idősek és a falu romái, mert azok is vannak egy páran. Ha mégis súlypontról beszélünk, akkor a gyerekek mindenképp fontosak számomra. Az alapoktól nagyon sok függ majd a későbbiekben, hogy legyen mire építeni. Ezért szervezek minden évben bibliatábort számukra. Munkatársak képzése és bevonása nélkül ez nem megy, ezért ma már vannak munkatársak, pasztorálaszisztensek mellettem. Fontos a fiatalok, kortársak, házasok összefogása és bevonása is az egyházközség életébe. Érezzék, hogy az egyház az övék is, nemcsak a papé és kántoré. Ez is szépen alakul már öt éve. Az időseknek minden évben megszervezzük a szépkorúak napját, kirándulással, zarándoklattal összekapcsolva. Ugyanakkor azokat is elérni, akik távol vannak. A lelkipásztorkodás nem lehet önámítás. Nyitni kell kifelé, a peremre is elmenni.
Gyergyócsomafalváról származik. 1969. november 11-én született Gyergyószentmiklóson. Teológiai tanulmányait a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. 1995. június 25-én szentelték pappá Gyulafehérváron.
Szolgálati helyei:
Kézdivásárhely I.: 1995–1996
Csíkszentdomokos: 1996–1999
Teke: 1999–2000
Szászrégen: 1999–2000
Nyárádtő, Maroskeresztúr: 2000–2015
2015-től Székelyszentkirályon plébános.
Kérdezett Bereczki Silvia sa
Megjelent a Vasárnap 2020/22-es számában.
