„Krisztus története nem a múlt öröksége, hanem a mi történetünk és még mindig aktuális. Ez megmutatja nekünk, hogy Isten annyira a szívén viseli az embert, a testünket, a történetünket, hogy maga is emberré, testté és történetté vált” – írja Ferenc pápa a társadalmi kommunikáció 54. világnapja alkalmából írt üzenetében.
Nem szeretek a sors fintoráról beszélni, mert nem hiszek a sorsban, de annál inkább az isteni gondviselésben! Valamikor február végén, március elején a Vasárnap hetilapunk legelső, 1991-es, majd 1992-es számait forgattam. Céltudatosan semmit sem kerestem, néha mégis jó mustrálni a „gyökereket”, keresni, hogy az egykori alapítók mit is tekintettek a lap eredeti céljának. Nem kerestem, mégis az első lapszámok között megakadt a szemem a lap megálmodóinak egyik beköszönő írásán, amellyel útjára indították a Vasárnapot. Ebben arról írnak, hogy a lap célja nem csupán informálni az erdélyi olvasókat, hanem formálni is. Jakab Gábor akkori főszerkesztő pedig így írt: „Egyetlen jókívánságom van, hogy lelki gazdagodásunknak sokáig hasznos eszköze lehessen vasárnapról vasárnapra – a Vasárnap”. A közel harmincesztendős, talán az utolsó erdélyi magyar, országos terjesztésű lapunk „konyhájában” ezeket a célokat tartottuk s tartjuk ma is szem előtt akkor, amikor hétről hétre előkészítjük a lap „hozzávalóit”.
Ferenc pápa idei kommunikációs világnapi üzenetét az elbeszélés témájának szenteli. Hiszem, nincsenek véletlenek, s oly találóan írja a szentatya: „…olyannyira szükségünk van a jó történetek igazságára, akár a levegőre: olyan történetekre, amelyek építenek és nem rombolnak, történetekre, amelyek segítenek megtalálni a gyökereinket és meglelni az erőt ahhoz, hogy együtt előre tudjunk haladni. A minket körülvevő hangok és üzenetek zűrzavarában szükségünk van egy emberi történetre, amely nekünk és rólunk szól és a bennünk lakozó szépségről beszél. Egy történetre, amely a világot és az eseményeket szelíden szemlélve képes értelmezi, ami elbeszéli, hogy mindnyájan egy élő szövet részei vagyunk, és ami megmutatja, hogy a szálak, amelyek összekötnek minket, milyen szorosan fonódnak össze.”
Amikor még a március 22-ei lapszámunkat szerkesztettük, már tudtuk, éreztük, hogy rendkívüli idők következnek. Ezt követően döntenünk kellett, és a döntések hamarosan megszülettek: átmenetileg szüneteltetnünk kell a Vasárnap nyomtatott kiadását. Nagyon szerettük volna, de nem láttuk annak módját, hogy miként tudnánk biztonságosan eljuttatni lapunkat hűséges olvasóinkhoz. Átmenetileg a szokott formában ez lehetetlenné vált. Lapunk viszont tovább élt, szerkesztőségünk ebben az időszakban is tovább dolgozott.
Kiadói oldalunkon vasárnapról vasárnapra megjelent hetilapunk. Tudjuk, olvasóink jó részéhez a lap internetes kiadása nem juthatott el. Nem adtuk fel: amint lehetővé vált, lapunk újra megjelenik. A megszokott formától kissé eltérő mostani lapszámunk.
Vaskosabb lapot, 24 oldalt tarthat a közeledő vasárnap a kezében a kedves Olvasó, melyben aktuális témáink mellett a nyolc online megjelent lapból kíván ízelítőt adni. „Ebben az időszakban megmérettetünk. Emberi és keresztény mivoltunkban is” – írta Szőcs Csaba igazgató március 29-i lapszámunkban. A járvány még nem múlt el, de az életünket sok szempontból újra kell kezdenünk! Szeretnénk, hogy a Vasárnap továbbra is vasárnapról vasárnapra szolgálja lelki gazdagodásunkat, növekedésünket a hitben. A Kedves Olvasót arra kérem, fogadja továbbra is ugyanazzal a nyitottsággal és támogató szándékkal a Vasárnapot, mint eddig tette! Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik idősek, ágyhoz kötöttek vagy akik még nem tudnak bekapcsolódni a vasárnapi szentmisékbe. Juttassuk el hozzájuk is a lapot!
Hiszem, hogy a minket körülvevő hangok és üzenetek zűrzavarában a Vasárnap olyan hang, mely nekünk és rólunk szól, és – hogy újra a szentatyát idézzem – a bennünk lakozó szépségről, emberi történetekről szól: erdélyi sajátosságainkról, élni akarásunkról, mely segíteni akar abban, „hogy együtt előre tudjunk haladni”.
Fábián Róbert
mb. felelős szerkesztő
