Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Kiss-Miki Melinda szászrégeni tanítónőt Serbán Mária kérdezte.
1. Mi jót hozott az életedbe a vesztegzár?
Elsősorban lassulást, egyfajta lecsendesedést. Kimondottan örültem, hogy a nagyböjt idejében kerültünk ilyen kényszerhelyzetbe, mert idén olyan lehetett a böjti időszakom, amilyennek már régen szerettem volna. Időt kaptam az imára, a lelki olvasmányokban való megmerítkezésre és főleg a saját lelkem háza táján való rendrakásra.
Természetesen az is segített a fentiekben, hogy a lakásban való házi munkák elvégzése nem abban a hajszában zajlott, mint gyakran a korábbi években. Szinte élvezettel rendeztem át a szekrényeket és szűrtem ki a fölösleges holmit, ugyanazon örömmel készítettem el a mindennapi egyszerű, de mindig friss ebédet, virágokat ültettem át, csemetéket ültettünk a kertbe a családdal. Ezen munkák alapos elvégzése szintén hozzásegített ahhoz, hogy önmagamra találjak.
2. Mi egy mostani hétköznapod legkiemelkedőbb eseménye?
Nagyon szeretem a Berecki Silvia segítőnővér rövid reggeli napindítóját, és ugyancsak a reggel folyamán, általában a reggeli után meghallgatom a gyulafehérvári Családpasztorációs Központ által közzétett: Reggeli csendesség – elmélkedést, Kertész Marika szerkesztésében. Legtöbbször innen vett gondolattal próbálom tovább élni és tovább imádkozni a napomat. A legkiemelkedőbb eseménye a napnak, amikor úgy tudom az imában vagy teendőimben megtapasztalni a Szentháromságos egy Isten kegyelmi jelenlétét, hogy az egész bensőmet átjárja és ilyenkor nagy hálaérzés tölti el a szívemet.
3. Mit sajnálsz, hogy nem tettél meg a járvány „kitörése” előtt?
Már jó ideje nem figyeltem eléggé a testemre, annak jelzéseire. S bár tudtam, hogy ennek érdekében tennem kell, valahogy mindig halogattam. Most kaptam ajándékba időt és annak a felismerését, hogy képes lehetek erre is odafigyelni. A kiegyensúlyozott, rendszeres táplálkozás máris nagyon sokat segített és nagyon szeretném, ha a karantén időszakának számomra ez lenne az egyik pozitív hozadéka, hiszen testünk jólétéért is felelősek vagyunk!
4. Mi a legutóbbi hála-morzsád?
Hála-morzsám igazából az az érzés, amiben szabadságot és kegyelmi segítséget éreztem arra, hogy másként reagáljak támadó, vádaskodó és provokatív megnyilvánulásokra, mint azt várták, és kiszálljak abból a „hajóból”, ami nem az én célom felé halad.
5. Mitől félsz, amikor félsz?
Amióta a KÉK csoport tagjaként, a szentignáci lelkiség kínálta számos, hasznos gyakorlatot végezhettem lelkem karbantartására, másként tekintek a félelemre, mint érzésre. Hogy mégis mitől félhetek? Hogy ne veszítsem szem elől Krisztust és mindig meghalljam bátorító, biztató szavát: Ne félj! Ne féljetek!
6. Mi volt az idei húsvét legszebb pillanata számodra?
Az idei húsvét több szentmisébe való bekapcsolódást is megengedett számomra az online felületek révén. A legszebb pillanatnak azt éltem meg, amikor a teljes család bekapcsolódott ugyanazon szentmisébe, tudatosan rákészülve erre: gyertyákkal, szimbolikus üres sírral és a szentmise alatt békejobb helyett a család spontánul négyesben összeölelkezett. Ebben benne volt megváltottságunk ünnepének öröme, az összetartozás szeretete, a közösségi élmény és Jézus Krisztus ölelése.
7. Mit vársz, mit szeretnél a járvány megszűnése után önmagadtól, a környezetedtől, a világtól?
Már most, amikor még csak várakozunk a járvány megszűnésére, sokkal többet szeretnék megosztani önmagamból, abból, amit Jézus Krisztustól kaptam, és ami Ő énbennem. Ugyanakkor ezt szeretném embertársaimban is meglátni és értékelni.
A környezetemtől szeretném megtapasztalni azt, hogy képesek vagyunk egymás megbecsülésére és szeretetére, annak ellenére is, hogy eltérőek vagyunk. Szeretném, ha a világ nem ott akarná folytatni, ahol leállt két hónappal ezelőtt – az amúgy is visszalépést jelentene! – hanem felismerné az újratervezés fontosságát és egy sokkal emberibb jövőkép irányába indulna el.
+1. Mit kérdeznél most a feltámadt Jézustól, ha találkoznál vele?
Mire hívsz Uram a továbbiakban?
