Májust sokszor emelgetjük úgy, mint a Szűzanya hónapját, ilyenkor erőteljesebben kérjük égi édesanyánk pártfogását, de a hónap a Mária-kegyhelyek felé is irányítja a figyelmünket. A temesvári egyházmegye területén találtható a térség egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, az évente több tízezer zarándokot fogadó Máriaradna. „A temesvári egyházmegyében létezik egy templom, amelyet a Szűzanya tiszteletére szenteltek, és amelyet a nép máriaradnai templomként ismer… (Szent II. János Pál pápa)” – fogad minket az idézet, ha virtuálisan ellátogatunk a kegyhely honlapjára. Máriaradna az idén ünnepli annak 500. évfordulóját, hogy felépült itt az első kápolna. A járvány okozta korlátozások nagyban megnehezítik az ünneplést – erről, illetve az évfordulóról és a kegytemplom szomszédságában található múzeumról kérdeztük Cădărean Ioan segédlelkészt, aki egyben a múzeum őre is.
Máriaradna az idén ünnepli 500. évfordulóját annak, hogy 1520-ban megépült az első temploma. Mit jelentett és mit jelent ez a zarándokhely a temesvári egyházmegye hívei számára, akik rendszeresen el szoktak ide zarándokolni?
A helyi hagyomány, a Nemorosa opacitas relucens seu genuina historia sacratissimae imaginis Beatae Virginis Matris Gratiarum quae in Sacra Radnensi Ædicula… colitur címet viselő történeti forrásra alapozva bemutatja a Mária-kegyhely történetét, kialakulását, azét a helyét, amelyet ma Európa-szerte Máriaradna néven ismerünk. Ebben a Nemorosa opacitas… címet viselő nyomtatványban, mely 1756-ban jelent meg, arról olvashatunk, hogy a kis templomot „sumptibus cujusdam devotae, piaeque Catholicae viduae circa annum Christi 1520” (azaz egy hívő és ájtatos katolikus özvegy költségén építettek Krisztus 1520. esztendeje körül). A templomépítés évét, 1520-at mint általános történelmileg igazolt tényt szokták elfogadni a térség vallásos életének a kezdeteire, a dátum ugyanakkor fontos vonatkoztatási pont marad Máriaradna számára. Ezért Andreas Reinholz kanonok, máriaradnai plébános kezdeményezésére és Pál József-Csaba temesvári megyés püspök buzdítására és jóváhagyásával 2020 jubileumi év Máriaradnán. A kápolna, melynek építéséről a történeti források beszélnek, s mely egy bizonyos özvegy támogatásával épült, a Maros jobb oldalán, a radnai szőlősben bizonyára azt a célt szolgálta, hogy Isten áldását és segítségét kérjék a szőlősben végzett munkákra. Elterjedt, megszokott tény, hogy régebben a szőlősökben, dombokon ilyen kápolnákat építettek. 1551-ben viszont Lippa török kézre kerülését követően a Maros bal oldaláról sok városlakó, a papokkal és a ferences testvérekkel (a barátok már 1325/1327-től le voltak telepedve Lippán) együtt a mai Radna területére menekült. Az akkori kicsiny kápolna, melyet 500 éve építettek, bővítésre, tatarozásra szorult több alkalommal is (1681, 1723, 1757 ennek legfontosabb dátumai).
A bánsági hívek számára, de Délkelet-Európa számára is a radnai Mária-kegyhely Isten különleges adománya, égi édesanyánk, a minden adományok Anyjának a jelenléte érezhető itt. Számunkra itt látszanak valóra válni a Megváltó szavai, amikor Szent János apostol gondjaira bízta Isten anyját. Ezért itt mi a Szűzanyát szemléljük, aki Fia trónjánál közbenjár értünk. Több évszázada kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, más-más nyelvű és más nemzetekhez tartozók zarándokolnak ide azért, hogy Isten segítségét és bocsánatát kérjék. Isten válasza nem váratott sokat magára, ezt igazolja az a számos imameghallgatás, csoda, amely itt történt.
Öt éve a radnai kolostorban helyet kapott egy múzeum is. Mit tudhatunk róla, és mi ennek a múzeumnak a szerepe Máriaradna és a temesvári egyházmegye életében?
2015 óta a kolostor nyugati szárnyában a zarándokhelyhez kapcsolódó múzeum működik. A világon számos kegyhelyének van hasonló múzeuma, legyen az kisebb vagy nagyobb kegyhely. A máriaradnai múzeum viszonylag nagy területen kapott helyet. A múzeum koncepcióját és berendezését Martin Roos nyugalmazott püspök álmodta meg annak idején. A temesvári egyházmegye muzeális gyűjteményeként működik, így nem tartozik a világi kulturális intézmények joghatósága alá. Az épületegyüttes három emeletén található, és elmondható róla, hogy tudományos igénnyel berendezett múzeum. Számos adat és információ található itt, muzeális tárgyak és dokumentumok vannak 130 kiállítási szekrényben. A földszint a ferences rend máriaradnai letelepedéséről, a kezdetekről szól, ugyanis a ferencesek itt több mint hét évszázadig jelen voltak, több kolostorban és rendházban, az egész temesvári egyházmegye területén, Lippa városában és az egykori Radnán is. A második emelet bemutatja az első kápolna építésének történetét, egészen addig, míg 1992-ben a templom basilica minor rangot kapott. Nem hiányoznak a csodatevő kegyképről szóló adatok sem, a radnai kegytemplomban történt imameghallgatások dokumentumai, adatok eseményekről és zarándoklatokról.
A harmadik emelet a máriaradnai rendház történetét eleveníti fel, a rendházat ugyanis több mint száz esztendeig építették, de találunk itt adatokat a kolostori életről, az oktatásról, a plébánia történetéről. Ugyanitt megismerhetjük a kegytemplom közelében található, a dombon elhelyezkedő keresztút-történetet, de megtekinthetjük a különböző liturgikus ruhákat (mint pl. a híres Plumbo-kazulát kb. 1650-ből), ugyanakkor kincstári kellékeket is találunk itt (kelyhek, monstranciák stb.). A múzeum általában – hétfő kivételével – minden nap látogatható, a látogatás több mint egy és fél órát vesz igénybe.
A múzeumhoz tartozik a kolostor déli szárnya is, ahol konferenciaterem, refektórium (ebédlő), képzőművészeti kiállítóhely és más termek is helyet kaptak. Ezek, az udvarban található információs központtal, több egyházmegyei pasztorális tevékenységet is ellátnak. Rendszeresen találkozókat szerveznek itt családok, fiatalok, imacsoportok, papok, tanárok, tanulók és önkéntesek számára. A zarándokokat is szívesen fogadják, akik megpihenhetnek ezekben a helyiségekben, vagy akár étkezhetnek is itt. Az itt szervezett találkozókon, különböző rendezvényeken közel 400 személy volt jelen. A tavaly a diakónusszentelés is itt történt, a temesvári Szent György-székesegyház ugyanis felújítás alatt áll. Ezeken eseményeken túl minden évben májustól októberig több nagyobb zarándoklat is van itt, ezeken közel 100 000 ember vesz részt.
A világjárvány és az ezzel járó korlátozások miként befolyásolták, befolyásolják az idei zarándoklatokat, a Máriaradnára tervezett eseményeket, különösen most, a jubileum alkalmából?
Reménnyel tekintünk a jövőre Andreas Reinholz kanonokkal együtt, aki 2003 óta plébános itt és a bazilika őre. A világjárvány miatt kialakult helyzet Máriaradnán is az események szüneteltetéséhez vezetett (a múzeum egyelőre be van zárva, a szentmiséket a hívek részvétele nélkül tartjuk meg, a kegytemplomba szinte senki sem zarándokol), az otthonmaradás viszont lehetőséget adott számunkra, hogy olyasmikkel foglalkozzunk, amire a számos rendezvény, a zarándoklatok ideje alatt nincs lehetőségünk. A zarándoklatokat az idén a járvány további alakulása, a bevezetett biztonsági óvintézkedések befolyásolják. A templom titulusának ünnepén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján hívek nélkül ünnepeltünk. Nem tudjuk még, hogy milyen korlátozásokat fognak az idén bevezetni, hány személy vehet részt szentmisén. Még tervben volt az idénre a pünkösdi zarándoklat, a ministránsok, a karmeliták, a temesváriak, a német ajkú katolikus hívek zarándoklata, de a szokásos Nagyboldogasszony-napi zarándoklat és az 500 éves jubileumi ünnepségek, a Kisboldogasszony-napi zarándoklatok, a papság zarándoklata, az egyházi dolgozók zarándoklata, a magyar ajkú katolikusok zarándoklata és a még számos magánzarándoklat is tervben volt. Bízunk a gondviselésben és imádkozunk a járvány elmúlásáért, sokak megpróbált hitéért. Reméljük, hogy ezen megpróbáltatás után még többen zarándokolnak majd el ide, adnak hálát Istennek és kérik az Urat, hogy a jövőben védjen meg, mint eddig is tette. A jó Isten segítsen mindannyiunkat és a máriaradnai Kegyelmek Anyja óvjon bennünket!
